A másként látás művészete

          Az emberi élet mindennapjaihoz tartozik, hogy bizonyos dolgokat másként látunk, másként értelmezünk. Ha nem így volna, talán senkit nem érdekelnének például a képzőművészeti kiállítások, avagy a szerelem erejének kihangsúlyozására készített filmek, ahol az alkotók többféleképpen látnak, értelmeznek, beszélnek. De nem lenne semmiféle hatása a napjainkban divatos performanszoknak sem, amelyek másfajta látásmódot jelenítenek meg.

          Hadd példálózzunk egy kicsit! Régebben így különböztették meg a nemeket: “Miről ismerszik meg a csontvázon, melyik volt férfi, melyik nő? Az erre adandó helyes (?) válasz az lett volna, hogy a férfi csontvázon eggyel kevesebb a borda. Ennek okát pedig a - falusi köztudat szerint - az első nő teremtésének körülményei világítják meg.” (Gaál István: Természettudományi koholmányok és balítéletek. Bp. 1987).

           A történelem számos ferdítéssel, ha úgy tetszik, koholmánnyal számol. Némelyek közülük már-már annyira bután hangzanak, hogy akár derülhetünk is rajtuk.

“Pontos megfigyelők a nyulat egyenesen gonosznak, s a legnagyobb mértékben békétlennek mondják … A legtöbb nyúl … fölötte könnyelműen bánik fiaival, s azért pusztul el annyi belőlük … A hím néha igazán utálatosan viselkedik kicsinyeivel szemben, mert ha módját ejtheti, halálra kínozza őket”… idézi Gaál Brehmet.

          A sort folytathatnánk az ún. “Bernicla-kacsával”, amelyről azt hitték még a XVII. század táján, hogy a fán terem (Kircher jezsuita atya elmélete), vagy a Dürer-korabeli dupla nyúllal, amelynek a hátán is volt lába, abból a célból, hogy ha futás közben elfárad, bukfencet vetve továbbszaladhasson!
A korabeli polgár mindezen elméleteket talán komolyan is vehette, lévén, hogy mozgás és látóköre sokkal szűkebb volt, mint a későbbi időkben.
Másként látni, másként értelmezni azonban sok esetben kihívás volt, avagy merészség. Gondolhatunk itt Giordano Brunóra, akinek élete látnoki nézeteibe került. Ugyancsak nézetei miatt okozott feszültséget az egyház berkeiben Galilei. Ám ugyanúgy furcsának, sőt morbidnak tűnhetett a XV. században alkotó Hieronymus Bosch szinte minden egyes képe. Azonban a másként látásnak és főleg a másként értelmezésnek köszönhetően vannak ma például evangélikusok és reformátusok.

          Mindez manapság, a XXI. századi polgár logikájával normálisnak, avagy abnormálisnak tűnik, egyik vagy másik kategóriába sorolandó be. Hatásukról azonban sokan elfeledkeznek. Csupán az európai kultúrára gondolva állíthatjuk, hogy az mindezen színes hagyományok lenyomatát magán viseli. Ezért nehéz újat, meglepőt alkotni vagy másként látni a világot. Akinek sikerül, az csupán a kultúra tárházát gazdagítja, újra és újra bizonyítva az emberi agy találékonyságát.

           Ha ma Borges-t olvasunk, Vasarely alkotásait csodáljuk, vagy King Krimsont hallgatunk, az mind-mind a másként látásról szól, sőt, sok esetben az összetett dolgok egyszerű ábrázolása is másnak hat a szemlélő számára. Mindez szép a maga bonyolultságában, avagy ellenkezőleg: a maga egyszerűségében, és akár a szépsége révén, akár a bonyolult ábrázolásmód okán, avagy meglepő hatású erejénél fogva tetszik az emberi fülnek, szemnek.

                                                                                                                               Tóth Szabolcs: Csigalépcső