Utolsó 10 cikk
A küzdelmet folytatni kellA küzdelmet folytatni kell

 

 

     Mellbevágóan kevesen voltunk július 12 –én a székely politikai foglyok, Beke István és Szőcs Zoltán ellen hozott igazságtalan ítélet miatt, Kézdivásárhelyre meghirdetett tiltakozó nagygyűlésen. 

Légy az első aki kommentálja
A követendő példaA követendő példa

 

 

     „Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!"- válaszolta 1805-ben Francois Talleyrand Napóleonnak, amikor a francia uralkodó Bécs városához érkezve megkérdezte tőle, hogy mit tegyen a magyarokkal.  

Légy az első aki kommentálja
Üzent a hatalomÜzent a hatalom

 

     Románia Legfelsőbb Ítélő és Semmitőszéke öt év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) terrorizmussal vádolt kézdivásárhelyi tagjait, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt.  

Légy az első aki kommentálja
Addig nem tűnhetünk el….Addig nem tűnhetünk el….

 

 

     Most, hogy örökre eltávozott közülünk, elemi erővel törnek fel belőlem a Kányádi Sándorhoz fűződő személyes élményeim. Ezek egyike végérvényesen beleégette magát a tudatomba és kapaszkodót nyújtott életem nehéz pillanataiban, ezért közkincsé teszem.

Légy az első aki kommentálja
Tartson meg téged nekünk az Úr!Tartson meg téged nekünk az Úr!

 

 

          Vannak emberek, akik szikáron állják a történelem viharait, akár a sziklatörmelékkel megszórt székely földbe kapaszkodó fenyők és nem hajolnak meg a nagy időben.  

Légy az első aki kommentálja
A haza szolgálatábanA haza szolgálatában

     

 

          Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18. látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, egy olyan református család sarjaként, amely 1657 – ben nyerte el a nemességet Erdélyben.

Légy az első aki kommentálja
Voltunk, vagyunk és leszünk!Voltunk, vagyunk és leszünk!

 

 

          A Párizs melletti versailles-i kastély parkjában található Nagy – Trianon palotában, 1920. június 4 –én Magyarországot rákényszerítették egy olyan békeszerződésnek hazudott diktátum aláírására, melynek következtében elveszítette területének 71,5 (232.448 km2) és lakósságának 63, 5% - t (13 271 370 fő).

Légy az első aki kommentálja
Elismerték Székelyföld létezésétElismerték Székelyföld létezését

 

          A képviselőház után kedden 96 ellene és 9 mellette szóló szavazattal a román parlament szenátusa is elutasította Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) dolgozott ki és Kulcsár - Terza József háromszéki képviselő terjesztett be az elmúlt esztendőben.  

Légy az első aki kommentálja
A megmaradás életerő kérdéseA megmaradás életerő kérdése

           

 

          A múltba tekintve, de a jövőbe nézve, derűlátón, de nem elbizakodottan, kellő szerénységgel, de határozottan fogalmazta meg a valóság alapjára épített, azonban merészen felfelé ívelő terveit Orbán Viktor, a miniszterelnöki eskü letétele után. Úgy, ahogyan ez egy magyar kormányfőtől elvárható.

Légy az első aki kommentálja
A magyar érdek és igazság védelmébenA magyar érdek és igazság védelmében

 

          Magyarországot és annak demokratikusan megválasztott kormányát gyalázták az Európai Parlament április 26 – án lezajlott ülésén, aljas rágalmak és hazugságok tömkelegét zúdítva rájuk. Minderre pedig a LIBE Bizottság, anyaországunkról szóló jelentéstervezetének az ismertetése szolgáltatott alkalmat és nyújtott lehetőséget. 

Légy az első aki kommentálja


2009 november 18 :: Irodalom > Próza :: Télről, ünnepről...
Télről, ünnepről...

 

 

 

 

Télről, ünnepről...


 

 

"A hó esik, fehér a sík / befútta a havas tél, / s ha szél keféli hómezét, / minden ház messze kastély. / Tam, tam, tam, tam, / tam tamdá, / unalomnak ágya: / kályha mellett ábránddá / fagy az ember vágya." (Babits Mihály)


          Úgy hozta a sors, hogy azon a téli napon egyedül kellett hazaballagnom a városkába egy közeli faluból. Otthon meleg szoba várt. Tél volt, ám hó nem esett. A vidék szárazon sóvárgott a csapadék után. Előkészült már erre: a fák lombjukat vesztették, a fűszálak sárgába hajlottak, a rágcsálók is sietve kotródtak be rejtekhelyeikre. Az elmúlás hangulata vett erőt bárkin, aki végignézett a tájon. A természet pedig épp a téli tetszhalált követő megújulását akarta előkészíteni. Ahogy végigsétáltam a falun és kiértem a szélfújta mezőbe, megcsapott az évszak lehelete. Magával hozott számos emléket és képet, mint megannyi festményt, melyek egyszeriben ott táncoltak képzeletemben és kikívánkoztak a pusztába, a mezőbe, a szürke égboltra és a messzi erdőbe.
         A bokrok dermedt ágacskáit finom hópelyhek borították, melyek egyetlen csipkévé váltak a szél hatására. Néhol az ágakon még bogyók csüngtek pirosan, némi vidámságot lehelve a levegőbe. Egy-egy széllökésre meginogtak. Mozgásuk az életet jelentette ott, valahol a föld mélyén, a gyökerek hajszálfinomságú végződésein, melyek mit sem sejtve táplálták a törzset, a tavaszi ébredésre várva. A mező fehér zúzmaralepelbe öltözve nyújtózott el, amíg a szem ellátott. Egységét csak néhány bokor és fa törte meg, sorompókként az egyhangú fehérségben. Az égboltot szürkés felhőtömeg lepte el, enyhe szürkületet borított a a tájra.
Gondolataim szétperegtek, amint beléptem szobámba. Jóleső meleg fogadott, és úgy tűnt, a csend beszorult minden egyes sarokba, a megszokott kinti zsibongás sem hallatszott már.
          Valami történni készült. A naptárra pillantottam: még három nap volt karácsony böjtjéig. Ünnepelni készültünk mindannyian, a mező, a bokrok és fák, az erdő, no meg az emberek. Ünnepelni az elmúlást, mely új kezdetbe torkollik. A természet általunk ünnepelt, hiszen mi aggattuk tele olyan jelzőkkel, mint a �szép�, �magasztos�, �ijesztő�, �ünnepélyes�. A föld mélyén megbúvó parányi élőlények mit sem tudtak az általános készülődésről. Mély álmukat aludták, nem bonyolítva életüket. Szépérzékük hiányzott, ösztönük, túlélési vágyuk nem. Ettől volt szép, ettől volt érdekes a változásra való készülődés, mely valójában szabályos folyamat minden élőlény számára: a képzelet szülte és ruházta fel karácsony havát ünnepi hangulattal.
Este lett, amolyan hó nélküli, közönséges téli este. Az ablakot csenevész jégvirágok díszítették. Kinéztem fagyos szirmaik közt. Hópelyhek szállingóztak. Az emberek csendesen sétáltak, karöltve az orrpirosító időben. Három nappal karácsony előtt.
          Valójában mitőlünk, a csodálatos, mindent tudni, meghódítani és birtokolni akaró embertől függ az ünnep és az ünneplés. Az ember az, aki érez, lát és elemez, és őáltala, aki a természet része, válnak a téli napok ünneppé. Általa élénkül meg a természet, amely amúgy nyugalomba vonul és tehetetlenségében válik széppé szemünkben. Kimondható és elszavalható, elsírható, nevetni is lehet rajta, ünnepelhető, avagy nem, mesés és szomorú, rideg, ugyanakkor titokzatos. Tél.
Ünnepelni hó alatt olyan, mint virág bomlását figyelni vagy sétálni a hófödte erdőszélen: ünnep, mert szép, és mert évszázadok múltak, múlnak el úgy, hogy mindig találtunk és találunk okot az ünnepre.

 

 

 

Tóth Szabolcs: Csigalépcső

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]