Utolsó 10 cikk
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja
Helytállásuk követendőHelytállásuk követendő

 

          A magyar hadtörténet talán legnagyobb tragédiája következett be a Don – kanyarban az 1943. január 12 – én elindított orosz ellentámadásban, melynek során a többszörös túlerőben lévő szovjet haderő tankjai valósággal legázolván a csupán kézifegyverekkel felszerelt magyar katonákat, áttörték a folyó mentén szeptember óta megmerevedett frontvonalat.

Légy az első aki kommentálja


2009 november 18 :: Irodalom > Próza :: Télről, ünnepről...
Télről, ünnepről...

 

 

 

 

Télről, ünnepről...


 

 

"A hó esik, fehér a sík / befútta a havas tél, / s ha szél keféli hómezét, / minden ház messze kastély. / Tam, tam, tam, tam, / tam tamdá, / unalomnak ágya: / kályha mellett ábránddá / fagy az ember vágya." (Babits Mihály)


          Úgy hozta a sors, hogy azon a téli napon egyedül kellett hazaballagnom a városkába egy közeli faluból. Otthon meleg szoba várt. Tél volt, ám hó nem esett. A vidék szárazon sóvárgott a csapadék után. Előkészült már erre: a fák lombjukat vesztették, a fűszálak sárgába hajlottak, a rágcsálók is sietve kotródtak be rejtekhelyeikre. Az elmúlás hangulata vett erőt bárkin, aki végignézett a tájon. A természet pedig épp a téli tetszhalált követő megújulását akarta előkészíteni. Ahogy végigsétáltam a falun és kiértem a szélfújta mezőbe, megcsapott az évszak lehelete. Magával hozott számos emléket és képet, mint megannyi festményt, melyek egyszeriben ott táncoltak képzeletemben és kikívánkoztak a pusztába, a mezőbe, a szürke égboltra és a messzi erdőbe.
         A bokrok dermedt ágacskáit finom hópelyhek borították, melyek egyetlen csipkévé váltak a szél hatására. Néhol az ágakon még bogyók csüngtek pirosan, némi vidámságot lehelve a levegőbe. Egy-egy széllökésre meginogtak. Mozgásuk az életet jelentette ott, valahol a föld mélyén, a gyökerek hajszálfinomságú végződésein, melyek mit sem sejtve táplálták a törzset, a tavaszi ébredésre várva. A mező fehér zúzmaralepelbe öltözve nyújtózott el, amíg a szem ellátott. Egységét csak néhány bokor és fa törte meg, sorompókként az egyhangú fehérségben. Az égboltot szürkés felhőtömeg lepte el, enyhe szürkületet borított a a tájra.
Gondolataim szétperegtek, amint beléptem szobámba. Jóleső meleg fogadott, és úgy tűnt, a csend beszorult minden egyes sarokba, a megszokott kinti zsibongás sem hallatszott már.
          Valami történni készült. A naptárra pillantottam: még három nap volt karácsony böjtjéig. Ünnepelni készültünk mindannyian, a mező, a bokrok és fák, az erdő, no meg az emberek. Ünnepelni az elmúlást, mely új kezdetbe torkollik. A természet általunk ünnepelt, hiszen mi aggattuk tele olyan jelzőkkel, mint a �szép�, �magasztos�, �ijesztő�, �ünnepélyes�. A föld mélyén megbúvó parányi élőlények mit sem tudtak az általános készülődésről. Mély álmukat aludták, nem bonyolítva életüket. Szépérzékük hiányzott, ösztönük, túlélési vágyuk nem. Ettől volt szép, ettől volt érdekes a változásra való készülődés, mely valójában szabályos folyamat minden élőlény számára: a képzelet szülte és ruházta fel karácsony havát ünnepi hangulattal.
Este lett, amolyan hó nélküli, közönséges téli este. Az ablakot csenevész jégvirágok díszítették. Kinéztem fagyos szirmaik közt. Hópelyhek szállingóztak. Az emberek csendesen sétáltak, karöltve az orrpirosító időben. Három nappal karácsony előtt.
          Valójában mitőlünk, a csodálatos, mindent tudni, meghódítani és birtokolni akaró embertől függ az ünnep és az ünneplés. Az ember az, aki érez, lát és elemez, és őáltala, aki a természet része, válnak a téli napok ünneppé. Általa élénkül meg a természet, amely amúgy nyugalomba vonul és tehetetlenségében válik széppé szemünkben. Kimondható és elszavalható, elsírható, nevetni is lehet rajta, ünnepelhető, avagy nem, mesés és szomorú, rideg, ugyanakkor titokzatos. Tél.
Ünnepelni hó alatt olyan, mint virág bomlását figyelni vagy sétálni a hófödte erdőszélen: ünnep, mert szép, és mert évszázadok múltak, múlnak el úgy, hogy mindig találtunk és találunk okot az ünnepre.

 

 

 

Tóth Szabolcs: Csigalépcső

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]