Utolsó 10 cikk
A megmaradás életerő kérdéseA megmaradás életerő kérdése

           A múltba tekintve, de a jövőbe nézve, derűlátón, de nem elbizakodottan, kellő szerénységgel, de határozottan fogalmazta meg a valóság alapjára épített, azonban merészen felfelé ívelő terveit Orbán Viktor, a miniszterelnöki eskü letétele után. Úgy, ahogyan ez egy magyar kormányfőtől elvárható.

Légy az első aki kommentálja
A magyar érdek és igazság védelmébenA magyar érdek és igazság védelmében

 

          Magyarországot és annak demokratikusan megválasztott kormányát gyalázták az Európai Parlament április 26 – án lezajlott ülésén, aljas rágalmak és hazugságok tömkelegét zúdítva rájuk. Minderre pedig a LIBE Bizottság, anyaországunkról szóló jelentéstervezetének az ismertetése szolgáltatott alkalmat és nyújtott lehetőséget. 

Légy az első aki kommentálja
Nem hagyhatjuk szó nélkülNem hagyhatjuk szó nélkül

 

          Az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb kormány ellenes tűntetése zajlott szombaton este Budapesten. Joguk van hozzá, hiszen egy működő demokrácia ezt lehetővé teszi. Sokat mondó azonban, hogy erre mindössze hat nappal a FIDESZ – KDMP pártszövetség elsöprő, győzelmét hozó parlamenti választások után került sor.

 

Légy az első aki kommentálja
Az intő ukrán példaAz intő ukrán példa

 

          A Magyarországon vasárnap lezajlott parlamenti választás eredményei csak szombaton fognak majd véglegessé válni, azonban a leadott szavazatok 98% - a megszámlálása után az már kiderült, hogy a FIDESZ – KDMP koalíció elsöprő győzelmet aratott.  

Légy az első aki kommentálja
Fontoljuk megFontoljuk meg

 

 

          Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. És ez a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, mert megroppantották az egykor hatalmas és befolyásos nemzetek gerincét.Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. 

Légy az első aki kommentálja
Nem adhatjuk felNem adhatjuk fel

 

          Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen nagypénteken bekövetkezett kereszthalálával Jézus megváltotta bűneitől az emberiséget. Vasárnapi feltámadása által pedig az elmúlás fölött is győzedelmeskedett és ezzel beteljesítette a próféciát.  

Légy az első aki kommentálja
Ördögi színjátékÖrdögi színjáték

 

          Felháborító ugyan, de nem meglepő a román taláros testület hétfői döntése, mely kimondja, hogy a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraalapításáról rendelkező törvény alkotmányellenes. 

Légy az első aki kommentálja
SzabadságharcainkSzabadságharcaink

 

       Az 1848 – 49 – es magyar forradalom és szabadságharc magasztos eszméinek, valamint dicső tetteinek emlékezete örökre beleégett a nemzet lelkébe, illetve tudatába. Onnan pedig sem utasítással, sem parancsszóval, de még fenyegetőzéssel sem lehet kitörülni, mert ez a mi szellemi örökségünk és az is marad.

Légy az első aki kommentálja
Tiltott megemlékezésTiltott megemlékezés

   

     Halálának (1998. 02. 17) évfordulóján, Sepsiszentgyörgyön immár negyedik alkalommal hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt a vártemplom fala mellett tiszteletére ültetett fa tövében elhelyezett emléktáblánál. Az idei megemlékezést azonban beárnyékolta a rendőrség, fenyegetésnek is beillő átirata, melyben a rendezvény megtartásának súlyos következményeire figyelmeztették az érintetteteket.

Légy az első aki kommentálja
Fenyegetés és jogsértésFenyegetés és jogsértés

 

      A 2002/31 – es sürgősségi kormányrendelet 5. cikkelye szerint Romániában 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel és bizonyos jogok megvonásával büntethető az emberiesség elleni népirtásért, illetve háborús bűncselekményekért elítélt személyek kultuszának nyilvánosság előtt történő népszerűsítése

Légy az első aki kommentálja


2009 november 18 :: Irodalom > Próza :: Télről, ünnepről...
Télről, ünnepről...

 

 

 

 

Télről, ünnepről...


 

 

"A hó esik, fehér a sík / befútta a havas tél, / s ha szél keféli hómezét, / minden ház messze kastély. / Tam, tam, tam, tam, / tam tamdá, / unalomnak ágya: / kályha mellett ábránddá / fagy az ember vágya." (Babits Mihály)


          Úgy hozta a sors, hogy azon a téli napon egyedül kellett hazaballagnom a városkába egy közeli faluból. Otthon meleg szoba várt. Tél volt, ám hó nem esett. A vidék szárazon sóvárgott a csapadék után. Előkészült már erre: a fák lombjukat vesztették, a fűszálak sárgába hajlottak, a rágcsálók is sietve kotródtak be rejtekhelyeikre. Az elmúlás hangulata vett erőt bárkin, aki végignézett a tájon. A természet pedig épp a téli tetszhalált követő megújulását akarta előkészíteni. Ahogy végigsétáltam a falun és kiértem a szélfújta mezőbe, megcsapott az évszak lehelete. Magával hozott számos emléket és képet, mint megannyi festményt, melyek egyszeriben ott táncoltak képzeletemben és kikívánkoztak a pusztába, a mezőbe, a szürke égboltra és a messzi erdőbe.
         A bokrok dermedt ágacskáit finom hópelyhek borították, melyek egyetlen csipkévé váltak a szél hatására. Néhol az ágakon még bogyók csüngtek pirosan, némi vidámságot lehelve a levegőbe. Egy-egy széllökésre meginogtak. Mozgásuk az életet jelentette ott, valahol a föld mélyén, a gyökerek hajszálfinomságú végződésein, melyek mit sem sejtve táplálták a törzset, a tavaszi ébredésre várva. A mező fehér zúzmaralepelbe öltözve nyújtózott el, amíg a szem ellátott. Egységét csak néhány bokor és fa törte meg, sorompókként az egyhangú fehérségben. Az égboltot szürkés felhőtömeg lepte el, enyhe szürkületet borított a a tájra.
Gondolataim szétperegtek, amint beléptem szobámba. Jóleső meleg fogadott, és úgy tűnt, a csend beszorult minden egyes sarokba, a megszokott kinti zsibongás sem hallatszott már.
          Valami történni készült. A naptárra pillantottam: még három nap volt karácsony böjtjéig. Ünnepelni készültünk mindannyian, a mező, a bokrok és fák, az erdő, no meg az emberek. Ünnepelni az elmúlást, mely új kezdetbe torkollik. A természet általunk ünnepelt, hiszen mi aggattuk tele olyan jelzőkkel, mint a �szép�, �magasztos�, �ijesztő�, �ünnepélyes�. A föld mélyén megbúvó parányi élőlények mit sem tudtak az általános készülődésről. Mély álmukat aludták, nem bonyolítva életüket. Szépérzékük hiányzott, ösztönük, túlélési vágyuk nem. Ettől volt szép, ettől volt érdekes a változásra való készülődés, mely valójában szabályos folyamat minden élőlény számára: a képzelet szülte és ruházta fel karácsony havát ünnepi hangulattal.
Este lett, amolyan hó nélküli, közönséges téli este. Az ablakot csenevész jégvirágok díszítették. Kinéztem fagyos szirmaik közt. Hópelyhek szállingóztak. Az emberek csendesen sétáltak, karöltve az orrpirosító időben. Három nappal karácsony előtt.
          Valójában mitőlünk, a csodálatos, mindent tudni, meghódítani és birtokolni akaró embertől függ az ünnep és az ünneplés. Az ember az, aki érez, lát és elemez, és őáltala, aki a természet része, válnak a téli napok ünneppé. Általa élénkül meg a természet, amely amúgy nyugalomba vonul és tehetetlenségében válik széppé szemünkben. Kimondható és elszavalható, elsírható, nevetni is lehet rajta, ünnepelhető, avagy nem, mesés és szomorú, rideg, ugyanakkor titokzatos. Tél.
Ünnepelni hó alatt olyan, mint virág bomlását figyelni vagy sétálni a hófödte erdőszélen: ünnep, mert szép, és mert évszázadok múltak, múlnak el úgy, hogy mindig találtunk és találunk okot az ünnepre.

 

 

 

Tóth Szabolcs: Csigalépcső

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]