Utolsó 10 cikk
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja
A demokrácia megcsúfolásaA demokrácia megcsúfolása

 

 

          Rendőri erőszakba torkolt Katalóniában a vasárnap megtartott népszavazás, mely a jelenleg Spanyolországhoz tartozó tartomány függetlenségéről, vagy ennek elutasításáról volt hívatott dönteni.

Légy az első aki kommentálja
A németeknek elegük lettA németeknek elegük lett

 

          Vereségnek is beillő győzelmet aratott Németországban az Angela Merkel által vezetett CDU/CSU, vagyis a Kereszténydemokrata Unió és Bajor Keresztény – szociális Unió által alkotott pártszövetség a vasárnapi választásokon.

Légy az első aki kommentálja
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja


2009 november 18 :: Irodalom > Próza :: Télről, ünnepről...
Télről, ünnepről...

 

 

 

 

Télről, ünnepről...


 

 

"A hó esik, fehér a sík / befútta a havas tél, / s ha szél keféli hómezét, / minden ház messze kastély. / Tam, tam, tam, tam, / tam tamdá, / unalomnak ágya: / kályha mellett ábránddá / fagy az ember vágya." (Babits Mihály)


          Úgy hozta a sors, hogy azon a téli napon egyedül kellett hazaballagnom a városkába egy közeli faluból. Otthon meleg szoba várt. Tél volt, ám hó nem esett. A vidék szárazon sóvárgott a csapadék után. Előkészült már erre: a fák lombjukat vesztették, a fűszálak sárgába hajlottak, a rágcsálók is sietve kotródtak be rejtekhelyeikre. Az elmúlás hangulata vett erőt bárkin, aki végignézett a tájon. A természet pedig épp a téli tetszhalált követő megújulását akarta előkészíteni. Ahogy végigsétáltam a falun és kiértem a szélfújta mezőbe, megcsapott az évszak lehelete. Magával hozott számos emléket és képet, mint megannyi festményt, melyek egyszeriben ott táncoltak képzeletemben és kikívánkoztak a pusztába, a mezőbe, a szürke égboltra és a messzi erdőbe.
         A bokrok dermedt ágacskáit finom hópelyhek borították, melyek egyetlen csipkévé váltak a szél hatására. Néhol az ágakon még bogyók csüngtek pirosan, némi vidámságot lehelve a levegőbe. Egy-egy széllökésre meginogtak. Mozgásuk az életet jelentette ott, valahol a föld mélyén, a gyökerek hajszálfinomságú végződésein, melyek mit sem sejtve táplálták a törzset, a tavaszi ébredésre várva. A mező fehér zúzmaralepelbe öltözve nyújtózott el, amíg a szem ellátott. Egységét csak néhány bokor és fa törte meg, sorompókként az egyhangú fehérségben. Az égboltot szürkés felhőtömeg lepte el, enyhe szürkületet borított a a tájra.
Gondolataim szétperegtek, amint beléptem szobámba. Jóleső meleg fogadott, és úgy tűnt, a csend beszorult minden egyes sarokba, a megszokott kinti zsibongás sem hallatszott már.
          Valami történni készült. A naptárra pillantottam: még három nap volt karácsony böjtjéig. Ünnepelni készültünk mindannyian, a mező, a bokrok és fák, az erdő, no meg az emberek. Ünnepelni az elmúlást, mely új kezdetbe torkollik. A természet általunk ünnepelt, hiszen mi aggattuk tele olyan jelzőkkel, mint a �szép�, �magasztos�, �ijesztő�, �ünnepélyes�. A föld mélyén megbúvó parányi élőlények mit sem tudtak az általános készülődésről. Mély álmukat aludták, nem bonyolítva életüket. Szépérzékük hiányzott, ösztönük, túlélési vágyuk nem. Ettől volt szép, ettől volt érdekes a változásra való készülődés, mely valójában szabályos folyamat minden élőlény számára: a képzelet szülte és ruházta fel karácsony havát ünnepi hangulattal.
Este lett, amolyan hó nélküli, közönséges téli este. Az ablakot csenevész jégvirágok díszítették. Kinéztem fagyos szirmaik közt. Hópelyhek szállingóztak. Az emberek csendesen sétáltak, karöltve az orrpirosító időben. Három nappal karácsony előtt.
          Valójában mitőlünk, a csodálatos, mindent tudni, meghódítani és birtokolni akaró embertől függ az ünnep és az ünneplés. Az ember az, aki érez, lát és elemez, és őáltala, aki a természet része, válnak a téli napok ünneppé. Általa élénkül meg a természet, amely amúgy nyugalomba vonul és tehetetlenségében válik széppé szemünkben. Kimondható és elszavalható, elsírható, nevetni is lehet rajta, ünnepelhető, avagy nem, mesés és szomorú, rideg, ugyanakkor titokzatos. Tél.
Ünnepelni hó alatt olyan, mint virág bomlását figyelni vagy sétálni a hófödte erdőszélen: ünnep, mert szép, és mert évszázadok múltak, múlnak el úgy, hogy mindig találtunk és találunk okot az ünnepre.

 

 

 

Tóth Szabolcs: Csigalépcső

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]