Utolsó 10 cikk
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja
A demokrácia megcsúfolásaA demokrácia megcsúfolása

 

 

          Rendőri erőszakba torkolt Katalóniában a vasárnap megtartott népszavazás, mely a jelenleg Spanyolországhoz tartozó tartomány függetlenségéről, vagy ennek elutasításáról volt hívatott dönteni.

Légy az első aki kommentálja
A németeknek elegük lettA németeknek elegük lett

 

          Vereségnek is beillő győzelmet aratott Németországban az Angela Merkel által vezetett CDU/CSU, vagyis a Kereszténydemokrata Unió és Bajor Keresztény – szociális Unió által alkotott pártszövetség a vasárnapi választásokon.

Légy az első aki kommentálja
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja


2009 december 15 :: Múltba néző :: Emlékezz
Emlékezz


 

 

 

Emlékezz

 

 


           Emlékezz! A hetvenes évek végétől, Románia lakósságát napról-napra nagyobb nyomorba taszította a Ceausescu házaspár. A hatalom kénye-kedvének kitett emberek rettegése, az életszínvonal zuhanásával egyenes arányban nőtt. De ez is volt a cél. A nyolcvanas évek derekán már annyira ellehetetlenedtek az élet és munkakörülmények, hogy azt gondoltuk, lejjebb már nem süllyedhetünk. Tévedtünk. Kiderült, hogy a földi pokolnak, melybe beleszülettünk, vannak mélyebb bugyrai is. Miután a németeket, és a zsidókat kiárusították, az „Egységes Román Nemzetállam ” megteremtése érdekében a magyarok erőszakos beolvasztására törekedtek. Ezt a célt szolgálta a településrendezésnek álcázott falurombolás is, mely Damoklész kardjaként függött a vidéki lakósság feje fölött. Puszta nemzeti létünk is veszélybe került. Egyre jobban dühöngött a kommunista diktatúra, és az elnyomás. Éhezés, nélkülözés, és nincstelenség. Megfélemlítés, lelki, és fizikai terror. A huszadik század végén, Európa közepén. Megtörtént, és megtörténhetett. A nyugati világ örök szégyenére.

 

 

 

 

 

 

 


      Emlékezz! 1989.december közepén a Tőkés László református lelkész bátor kiállása következtében kibontakozott temesvári ellenállás visszhangja a hivatalos médiában fennálló hírzárlat ellenére, különböző csatornákon a Székelyföldre is eljutott.

 

 

 

 

 

 

 

 

Esténként a „Szabad Európa Rádió” román és magyar nyelvű adásából próbáltunk tudomást szerezni az ezzel kapcsolatos legfrissebb fejleményekről, melyek hirtelen tragikus fordulatot vettek. A szekusok géppuskákkal lőttek bele a tüntetőkbe. Hullák százai hevertek Temesvár utcáin.

 

 

 

 

 

 

 

 

Elborzadtunk e döbbenetes gaztett hallatára. Idő kellett, hogy a minket ért sokkból némileg felocsúdjunk. Idő kellett, amíg tudatosult bennünk, hogy elszántságuk, és súlyos véráldozatuk ellenére, az olajozottan működő elnyomó gépezettel szemben a temesváriaknak egymagukban nincs esélyük a győzelemre. Idő kellett, hogy tudatosuljon bennünk, ha valóban változást akarunk, akkor melléjük kell állnunk. És mi változást akartunk. Körültekintően, és megfontoltan kellett cselekedni, ugyanis a kommunista hatalom körmönfont politizálása következtében, ezekben a napokban az erdélyi magyarságra óriási veszély leselkedett. Hiszen ahogy a temesvári megmozdulások méretei túllépték az eltitkolhatóság határát, a diktátor, és környezete, az őket szolgáló média média segítségével, idegen hatalmak zsoldjába szegődött, hazaárulók felforgató tevékenységeként mutatta be az ott történteket. Eleinte csak sugallva, majd nyíltan kimondva, hogy Magyarország áll az ellenséges cselekedetek hátterében. Félő volt, ha a továbbiakban is csak Erdélyre korlátozódnak a tüntetések, netalán a székely megyék mozdulnak elsőként, revizionizmussal, és románellenességgel vádolnak meg minket, s ekképpen egymásra uszítják az ország román és magyar lakósságát. Sátáni tervük sikeres megvalósítása, óhatatlanul a magyarság megtizedeléséhez, és a temesvári népfelkelés vérbefojtásához vezetett volna. Meghiúsításának csak egy módja volt. Kivárni, hogy végre a főváros is felemelje sárba tiport fejét, mert ha ezt megteszi, akkor pillanatok alatt lángra lobbanhat az egész ország, és a diktatúra bukása elkerülhetetlenné válik.

 

 

 

 

 

 

 


       Emlékezz! Bezárkóztunk lakásainkba, és vártunk. Csigalassúsággal vánszorogtak a feszültséggel telített percek és órák. Reggelente szárnyait bontogatta a remény, talán ma-dobbant nagyot a szívünk, de esténként a minket körülölelő sötétségben megkeseredett lélekkel kellett megállapítanunk, hogy ma sem fogyott el a románok birkatürelme, s a főváros még mindig csendes. Pedig Temesvárról aggasztó hírek érkeztek. Tömegesen elhurcolt, megkínzott, agyonlőtt emberekről tudósítottak a külföldi adók, melyeket lehalkítva, titokban, de mindenki hallgatott. Még sem történt semmi. Napokon keresztül.

 

 

 

 

 

 

 


       Emlékezz! Bukarestben a temesvári megmozdulások elítélésére, és a diktátor dicsőítésére összeterelt több százezres tömeg végre nem viselkedett engedelmes juhseregként, s a megszokott taps, és a vezért dicsőítő jelmondatok kiabálása helyett kifütyülte legszeretettebb fiát, mikor megjelent a szónoki emelvényen. Ezzel a mozzanattal kezdetét vette a bukaresti népfelkelés, melynek híre futótűzként terjedt az országban, és hatása sem váratott sokáig magára. Székely népünk bebizonyítván, hogy az ötven évig elszenvedett, lélektipró kommunista diktatúra ellenére még mindig képes bölcs döntéseket hozni, nem sétált bele a számára felállított csapdába, és csak a megfelelő pillanatban adott hangot követeléseinek. December 22-n. Ekkor már forrongott az egész ország.

 

 

 

 

 

 

 


        Emlékezz! A nehézgépgyáriak indultak el elsőként, a többi gyár és intézmény dolgozóit is csatlakozásra szólítva fel. Az Olt hídján már több ezres tömeg hömpölygött a városközpont felé. Tömött sorokban, összeszorított fogakkal meneteltek a kérges tenyerű, villogó tekintetű székelyek. Őseink földjének konok gyermekei. Minden megtett lépéssel nőtt bennünk a félelem. Összes akaraterőnkre szükségünk volt, hogy egymást bátorítva utunk folytatására kényszerítsük magunkat. De sikerült. Le a diktatúrával! Szabadságot! Szabadságot! Éljen Tőkés László! Hallatszott itt- ott egy-egy bátortalan próbálkozás, idő kellett hozzá, hogy a folyamatosan duzzadó emberáradat is átvegye, és magáévá tegye a jelmondatokat, s hangot adjon követeléseinek. Oly sok, hosszú, keserves éven át vártunk erre a pillanatra, hogy most, mikor ütött a cselekvés órája, hihetetlennek tűnt, hogy valóban bekövetkezett. Hihetetlennek tűnt, hogy valóban elérkezett a mi időnk. A kisemmizettek, üldözöttek, megalázottak, megfélemlítettek, és félreállítottak ideje.

 

 

 

 

 

 

 


        Emlékezz! A pártszékház előtti teret, hatalmas billenőkocsikkal vették körül, ily módon eltorlaszolva a gyűlölt épület felé vezető utat. A kocsik előtt halálsápadt kiskatonák. Kutató tekintetünk a szekusokat kereste, hiszen ők jelentették az igazi veszélyt, és fel is fedeztük őket a székház és a környező épületek tetején sebtében álcázott géppuskaállásokban. Ezúttal sem vállalták a nyílt szembenállást, hanem a rájuk jellemző aljas módon, a népharagnak közvetlenül kitett ártatlan sorkatonák háta mögé bújva készültek a velünk való leszámolásra. Érdekes módon, a közvetlenül érzékelhető veszély hatására megszűnt a zsigereinkbe eddig befészkelődött, agyat-izmot bénító félelem. A halál árnyékában gondolataink letisztultak. Tudatosult bennünk, hogy számunkra nincs visszaút. Vagy győzünk, és megbuktatjuk a diktatúrát, vagy elpusztulunk mindannyian! Éreztük, hogy győzni fogunk, mert egy álnokságra és hazugságra épült embertelen rendszer ellenében indultunk! Győzni fogunk, mert miénk az igazság, mely hatalmas, és félelmetes fegyver azok kezében, akik élni tudnak vele! Győzni fogunk, mert magmaradásunkért, és fennmaradásunkért, az ősök vérével megszentelt szülőföld megtartásáért harcolunk! Győzni fogunk, ha hiszünk a győzelem lehetőségében!

 

 

 

 

 

 

 


         Emlékezz! A megjelenését sürgető folyamatos követelés ellenére is késlekedő megyei főtitkár fennhéjázása miatt a percről-percre dühösebb tömeg egyre közelebb nyomult a fegyvereiket kétségbeesetten szorongató katonákhoz. A pattanásig feszült helyzetben bármikor kirobbanható összecsapás megakadályozása érdekében, egy páran „a hadsereg velünk van” jelmondatot kezdtük kiabálni románul, a katonák nemzetiségére való tekintettel. A sokaság némi ízlelgetés után magáévá tette, és hamarosan több tízezer torokból hangzott fel dübörögve ugyanez, jótékony hatást gyakorolva a szembenálló felekre. A pártszékház erkélyén kíséretével végre mégis csak felbukkanó megszeppent párttitkárba pedig belefojtottuk a szót, mikor tőle szokatlan módon magyarul próbált lecsillapítani.

 

 

 

 

 

 

 


         Emlékezz! A birtokunkba került készülék segítségével fél füllel a bukaresti rádió adását hallgattuk, hátha sikerül megtudni valamit az ottani eseményekről. A hazafias zene vég nélküli sugárzása arra engedett következtetni, hogy a csípős decemberi hideg ellenére a fővárosban az elvtársaknak nagyon melegük lehet. Hosszú percek, vagy órák teltek el így, míg egyszer csak a rádióadás megszakadt, s ezzel egy időben a megyei vezérkar is eltűnt az erkélyről. Sejtettük, hogy ez nem lehet a véletlen műve, csakis egy számunkra kedvező fordulat kezdete, de azért ezt egyikünk sem merte nyíltan kimondani, annyira hihetetlennek tűnt, hogy végre bekövetkezhetett. Sejtésünk hamarosan beigazolódott. A „Szabad Román Rádió” nevében ünnepélyes hangon jelentették be, hogy a Ceausescu házaspár egy helikopter fedélzetén ismeretlen helyre távozott.

 

 

 

 

 

 

 

 

Elcsukló hangon továbbítottuk az emberek felé a hírt, melynek hallatára először döbbent csend, majd hatalmas hangzavar keletkezett. Elsőként a katonák vágták földhöz a sapkájukat és fegyverüket, összeölelkezve az eddig velük farkasszemet néző tüntetőkkel, majd a tömeg szabad utat engedve a visszafojtott haragnak, behatolt a zsarnokság helyi székházába, törve-zúzva mindent, ami a keze ügyébe került.

 

 

 

 

 

 

 

 

Lehetetlen volt megfékezni az indulatokat. Egyszerre fakadt fel mindenkiből az elmúlt évek során felgyülemlett gyűlölet. Tönkre tett életünk, megpecsételt jelenünk, és jövőnk minden keserve. Le Ceausescuval! Vesszen a kommunizmus! Üvöltöttük torkunk szakadtából. Pillanatok alatt bútordarabok, különböző kommunista kiadványok, a diktátor házaspár nevét viselő könyvek, és az őket ábrázoló fotók, plakátok ezrei borították a teret. Ezekből raktunk máglyát mi, a visszaszerzett szabadság tudatától megmámorosodott lázadók. A székely hegyek alatt fekete füst szállt a szürke ég felé. A Ceausescu diktatúra hamvainak füstje.

 

 

 

Bedő Zoltán: Háromszék

 

 


 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]