Utolsó 10 cikk
Tartson meg téged nekünk az Úr!Tartson meg téged nekünk az Úr!

 

 

          Vannak emberek, akik szikáron állják a történelem viharait, akár a sziklatörmelékkel megszórt székely földbe kapaszkodó fenyők és nem hajolnak meg a nagy időben.  

Légy az első aki kommentálja
A haza szolgálatábanA haza szolgálatában

     

 

          Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18. látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, egy olyan református család sarjaként, amely 1657 – ben nyerte el a nemességet Erdélyben.

Légy az első aki kommentálja
Voltunk, vagyunk és leszünk!Voltunk, vagyunk és leszünk!

 

 

          A Párizs melletti versailles-i kastély parkjában található Nagy – Trianon palotában, 1920. június 4 –én Magyarországot rákényszerítették egy olyan békeszerződésnek hazudott diktátum aláírására, melynek következtében elveszítette területének 71,5 (232.448 km2) és lakósságának 63, 5% - t (13 271 370 fő).

Légy az első aki kommentálja
Elismerték Székelyföld létezésétElismerték Székelyföld létezését

 

          A képviselőház után kedden 96 ellene és 9 mellette szóló szavazattal a román parlament szenátusa is elutasította Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) dolgozott ki és Kulcsár - Terza József háromszéki képviselő terjesztett be az elmúlt esztendőben.  

Légy az első aki kommentálja
A megmaradás életerő kérdéseA megmaradás életerő kérdése

           

 

          A múltba tekintve, de a jövőbe nézve, derűlátón, de nem elbizakodottan, kellő szerénységgel, de határozottan fogalmazta meg a valóság alapjára épített, azonban merészen felfelé ívelő terveit Orbán Viktor, a miniszterelnöki eskü letétele után. Úgy, ahogyan ez egy magyar kormányfőtől elvárható.

Légy az első aki kommentálja
A magyar érdek és igazság védelmébenA magyar érdek és igazság védelmében

 

          Magyarországot és annak demokratikusan megválasztott kormányát gyalázták az Európai Parlament április 26 – án lezajlott ülésén, aljas rágalmak és hazugságok tömkelegét zúdítva rájuk. Minderre pedig a LIBE Bizottság, anyaországunkról szóló jelentéstervezetének az ismertetése szolgáltatott alkalmat és nyújtott lehetőséget. 

Légy az első aki kommentálja
Nem hagyhatjuk szó nélkülNem hagyhatjuk szó nélkül

 

          Az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb kormány ellenes tűntetése zajlott szombaton este Budapesten. Joguk van hozzá, hiszen egy működő demokrácia ezt lehetővé teszi. Sokat mondó azonban, hogy erre mindössze hat nappal a FIDESZ – KDMP pártszövetség elsöprő, győzelmét hozó parlamenti választások után került sor.

 

Légy az első aki kommentálja
Az intő ukrán példaAz intő ukrán példa

 

          A Magyarországon vasárnap lezajlott parlamenti választás eredményei csak szombaton fognak majd véglegessé válni, azonban a leadott szavazatok 98% - a megszámlálása után az már kiderült, hogy a FIDESZ – KDMP koalíció elsöprő győzelmet aratott.  

Légy az első aki kommentálja
Fontoljuk megFontoljuk meg

 

 

          Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. És ez a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, mert megroppantották az egykor hatalmas és befolyásos nemzetek gerincét.Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. 

Légy az első aki kommentálja
Nem adhatjuk felNem adhatjuk fel

 

          Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen nagypénteken bekövetkezett kereszthalálával Jézus megváltotta bűneitől az emberiséget. Vasárnapi feltámadása által pedig az elmúlás fölött is győzedelmeskedett és ezzel beteljesítette a próféciát.  

Légy az első aki kommentálja


2009 december 23 :: Múltba néző :: Karácsonykor a bilincsek lehullnak 1
                                          Karácsonykor a bilincsek lehullnak 1

 

 

 

 

Karácsonykor a bilincsek lehullnak

 

Egy résztvevő visszaemlékezése, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

1


           A hetvenes évek közepétől Romániában, a kommunizmus egy sajátos változata vette kezdetét. A nyolcvanas évek közepére pedig megszilárdult és kiteljesedett. A ceausizmus.

 

 

 

 

 

 

 


Jellemzői: Félelemkeltés, lelki terror, félrevezetés és hatalmi gőg.

 

Termékei: Rettegett titkosrendőrség, lezüllesztett kultúra, cenzúrázott média, harsogó hangulatkeltés és dühöngő személyi kultusz.

 

Következményei: Nyomor, nincstelenség, nélkülözés és rosszindulat.

 

Az üzletek kongtak. Bevezették a jegyrendszert. Még az alapvető élelmiszerek fogyasztását is szabályozták. Havi öt tojás, fél kg hús, olaj és cukor, illetve napi 200 gr kenyér járt a ”sokoldalúan fejlett” Szocialista Románia polgárának. Elméletben. A valóságban még a kisgyermekes anyák sem kapták meg a nekik járó tejadagot.

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyakori áramszünetek következtében a hideg víz is ritka szép ajándéknak számított a tömbházakba zsúfolt családok millióinak. A két órán át csordogáló meleg víznek pedig csak minden második nap örülhettünk. Fűtés? Télen vacogtunk a jéghideg lakásokban. A vidéki lakósság feje fölött pedig Damoklész kardjaként függött a falu rombolás réme. Dühöngött a kommunista diktatúra, és a nemzeti elnyomás. A németeket és zsidókat kiárusították. A magyar kérdést pedig erőszakos beolvasztásunk, vagy fizikai megsemmisítésünk révén akarták megoldani. Az ”Egységes Román Nemzetállam” megteremtése érdekében. A hírhedt „Securitate”- n külön ügyosztály foglalkozott ezzel a gonddal. Tevékenységük eredményeként naponta születtek az újabb megszorító intézkedések. A helységnevek anyanyelvű használatát betiltották. Az utcákon civilbe bújtatott pribékek, és géppisztolyos belügyes különítmények járőröztek. Éjjel-nappal. Figyelmüket a legkisebb „gyanús” mozzanat sem kerülte el. S, hogy mi a gyanús, azt ők állapították meg. Önkényesen. Két-három ember nyilvános helyen történő beszélgetése például, már felforgató cselekedetnek minősülhetett. Az életszínvonal folyamatos zuhanásával egyenes arányban nőtt a lakósság rettegése. De ez is volt a cél.

 

 

 

 

 

 

 


           Ilyen körülmények között került sor, bátyámék házassági évfordulójának a megünneplésére. 1989. december közepén. Népes baráti társaság verődött össze, a szűk tömbház lakásban. A gyülekezés puszta ténye már veszélyt jelentett a résztvevőkre nézve. Az elhangzó beszélgetések tartalma pedig növelte a kockázatot. Mégis egyre többen, és egyre gyakrabban vállaltuk ezt. Így próbáltuk megőrizni maradék önbecsülésünket. Hiszen számunkra más nem maradt. Az ilyenkor szokásos jókívánságok elhangzása után, rátértünk a legfrissebb események megvitatására. Tőkés Lászlóról beszélgettünk. Hiszen napok óta, a temesvári lelkész erőszakos eltávolításának szándéka borzolta a kedélyeket. Ugyanis a cenzúra ellenére, ennek híre a Székelyföldre is eljutott. Tiltott csatornákon.

 

 

 

 

 

 

 

 

Poharazás közben, a „Szabad Európa Rádió” román nyelvű adásából próbáltunk tudomást szerezni a legfrissebb fejleményekről. Elszörnyülködtünk a hallottakon. Temesváron belelőttek a Tőkés védelmére összegyűlt tömegbe. Később pedig a Kossuth adón meg is hallgathattuk a géppisztolyok vészes ugatását. Sok mindenre fel voltunk készülve, de erre nem. Magunkba roskadva, ültünk a készülék mellett. S mivel vészterhes időkben nincs helye a mulatozásnak, nemsokára elindultunk. Ki-ki az otthona felé.

 

 

 

 

 

 

 


          Haza érvén, ruháson dőltem végig az ágyon. A következő napok tennivalóin tépelődtem. Nehéz döntés elé állított a sors. El kellett volna bújnom egy ideig, mert bármelyik pillanatban „begyűjthettek”. Robbanás veszélyes helyzetben, az elnyomó szervek első lépése, a lehetséges hangadók semlegesítése volt. Én pedig közéjük tartoztam. Munkahelyemen viszont számítottak rám. Megbíztak bennem. Pártonkívüliségemnek és magatartásomnak köszönhetően. A kialakult helyzetben nem hagyhattam cserben őket. Hiszen ezekben a napokban az erdélyi magyarságra óriási veszély leselkedett. A Tőkés László által kirobbantott temesvári megmozdulások elharapózását ugyanis a hatalom ismét a magyar kártya kijátszásával próbálta megakadályozni. A médiában, idegen hatalom zsoldjába szegődött hazaárulók felforgató tevékenységeként mutatták be a történteket. Magyarországot téve felelőssé értük. Ezért, a tüntetések Erdélyre való korlátozódása, netalán a székely megyék megmozdulása, egy román-magyar összecsapás veszélyét hordozta magában. Bekövetkezte pedig a temesvári népfelkelés vérbefojtását, és az erdélyi magyarság megtizedelését eredményezte volna. Óhatatlanul. E sátáni terv meghiúsításának csak egy módja volt. A kivárás. Kivárni, hogy a románok felismerjék a történelmi pillanatot. Kivárni, hogy a főváros is a temesvári felkelők mellé álljon. Mert az nem volt kétséges, hogy egy ilyen fordulat lángra lobbantja az egész országot. Mindezt végig gondolva, egyetlen választási lehetőségem maradt. Bemenni a munkahelyre, és nyugalomra inteni az embereket.

 

 

 

 

 

 

 


          A „házgyárban” szokatlan csend fogadott. A dolgozók nem voltak hajlandók felvenni a munkát. A művezetők unszolása ellenére sem. Ez részükről példa nélküli, bátor cselekedet volt. Súlyos következményeivel pedig mindannyian tisztában voltunk. Összeszorult torokkal indultam az öltözők felé. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. S valóban, csak heves vita árán sikerült meggyőznöm az embereket, hogy számunkra még nem jött el a cselekvés ideje. Végül magukban füstölögve ugyan, de nekifogtak a napi feladatok elvégzésének. Az első ütközetet megnyertük tehát, de a háború még hátra volt. S győzelmet csak a megfontolt és összehangolt cselekvés hozhatott. Ezért titokban felkerestem egy kipróbált ellenzéki sorstársamat és megbeszéltük a további teendőket. Bár szerettem volna, sokat nem időzhettem nála. Haza kellett lopakodnom. Még az est leszállta előtt. Sötétben ugyanis nem volt tanácsos az utcán lézengeni. A lakásomba való bezárkózás után, kínos várakozás következett. Vigyáztam, hogy a legkisebb nesz se árulja el a jelenlétemet. Csigalassúsággal vánszorogtak a feszültséggel telített órák. Bár reggelente szárnyait bontogatta a remény, estenként mégis szomorúan hajtottam nyugovóra a fejemet. Hiszen megkeseredett lélekkel kellett naponta megállapítanom, hogy még mindig nem fogyott el a románok birkatürelme. Hogy minden maradt a régiben. A minket körülölelő sötétség is. A főváros csendes maradt. Pedig Temesvárról aggasztó hírek érkeztek. Tömegesen elhurcolt, megkínzott, agyonlőtt emberekről.

 

 

 

 

 

 

 

 

Másról már szinte nem is tudósítottak a külföldi adók, melyeket lehalkítva, titokban ugyan, de mindenki hallgatott. Még sem történt semmi. Napokon keresztül. Csak december 21. érkezett el a várva-várt pillanat. Ekkor ugyanis a temesvári események elítélésére, és a diktátor házaspár dicsőítésére összeterelt tömeg, megszűnt juhseregként viselkedni. Többé nem engedelmeskedett. A megszokott taps, és a vezért dicsőítő jelmondatok kiabálása helyett, kifütyülte és lehurrogta „legszeretettebb fiát”. Ezzel a mozzanattal vette kezdetét a bukaresti népfelkelés. Híre futótűzként terjedt az országban és hatása sem váratott sokáig magára.

 

Folytatjuk

 

Bedő Zoltán: Háromszék

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]