Utolsó 10 cikk
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja
A közös imádság felhajtó ereje.A közös imádság felhajtó ereje.

 

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e, bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kimondott, kinyilatkoztatott, vagy megtestesült szavának?

Légy az első aki kommentálja
Szabadságot követelünk!Szabadságot követelünk!

 

          Hétfő esti maratoni ülésén, a Szociáldemokrata Párt Országos végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Légy az első aki kommentálja
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja


2009 december 23 :: Múltba néző :: Karácsonykor a bilincsek lehullnak 1
                                          Karácsonykor a bilincsek lehullnak 1

 

 

 

 

Karácsonykor a bilincsek lehullnak

 

Egy résztvevő visszaemlékezése, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

1


           A hetvenes évek közepétől Romániában, a kommunizmus egy sajátos változata vette kezdetét. A nyolcvanas évek közepére pedig megszilárdult és kiteljesedett. A ceausizmus.

 

 

 

 

 

 

 


Jellemzői: Félelemkeltés, lelki terror, félrevezetés és hatalmi gőg.

 

Termékei: Rettegett titkosrendőrség, lezüllesztett kultúra, cenzúrázott média, harsogó hangulatkeltés és dühöngő személyi kultusz.

 

Következményei: Nyomor, nincstelenség, nélkülözés és rosszindulat.

 

Az üzletek kongtak. Bevezették a jegyrendszert. Még az alapvető élelmiszerek fogyasztását is szabályozták. Havi öt tojás, fél kg hús, olaj és cukor, illetve napi 200 gr kenyér járt a ”sokoldalúan fejlett” Szocialista Románia polgárának. Elméletben. A valóságban még a kisgyermekes anyák sem kapták meg a nekik járó tejadagot.

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyakori áramszünetek következtében a hideg víz is ritka szép ajándéknak számított a tömbházakba zsúfolt családok millióinak. A két órán át csordogáló meleg víznek pedig csak minden második nap örülhettünk. Fűtés? Télen vacogtunk a jéghideg lakásokban. A vidéki lakósság feje fölött pedig Damoklész kardjaként függött a falu rombolás réme. Dühöngött a kommunista diktatúra, és a nemzeti elnyomás. A németeket és zsidókat kiárusították. A magyar kérdést pedig erőszakos beolvasztásunk, vagy fizikai megsemmisítésünk révén akarták megoldani. Az ”Egységes Román Nemzetállam” megteremtése érdekében. A hírhedt „Securitate”- n külön ügyosztály foglalkozott ezzel a gonddal. Tevékenységük eredményeként naponta születtek az újabb megszorító intézkedések. A helységnevek anyanyelvű használatát betiltották. Az utcákon civilbe bújtatott pribékek, és géppisztolyos belügyes különítmények járőröztek. Éjjel-nappal. Figyelmüket a legkisebb „gyanús” mozzanat sem kerülte el. S, hogy mi a gyanús, azt ők állapították meg. Önkényesen. Két-három ember nyilvános helyen történő beszélgetése például, már felforgató cselekedetnek minősülhetett. Az életszínvonal folyamatos zuhanásával egyenes arányban nőtt a lakósság rettegése. De ez is volt a cél.

 

 

 

 

 

 

 


           Ilyen körülmények között került sor, bátyámék házassági évfordulójának a megünneplésére. 1989. december közepén. Népes baráti társaság verődött össze, a szűk tömbház lakásban. A gyülekezés puszta ténye már veszélyt jelentett a résztvevőkre nézve. Az elhangzó beszélgetések tartalma pedig növelte a kockázatot. Mégis egyre többen, és egyre gyakrabban vállaltuk ezt. Így próbáltuk megőrizni maradék önbecsülésünket. Hiszen számunkra más nem maradt. Az ilyenkor szokásos jókívánságok elhangzása után, rátértünk a legfrissebb események megvitatására. Tőkés Lászlóról beszélgettünk. Hiszen napok óta, a temesvári lelkész erőszakos eltávolításának szándéka borzolta a kedélyeket. Ugyanis a cenzúra ellenére, ennek híre a Székelyföldre is eljutott. Tiltott csatornákon.

 

 

 

 

 

 

 

 

Poharazás közben, a „Szabad Európa Rádió” román nyelvű adásából próbáltunk tudomást szerezni a legfrissebb fejleményekről. Elszörnyülködtünk a hallottakon. Temesváron belelőttek a Tőkés védelmére összegyűlt tömegbe. Később pedig a Kossuth adón meg is hallgathattuk a géppisztolyok vészes ugatását. Sok mindenre fel voltunk készülve, de erre nem. Magunkba roskadva, ültünk a készülék mellett. S mivel vészterhes időkben nincs helye a mulatozásnak, nemsokára elindultunk. Ki-ki az otthona felé.

 

 

 

 

 

 

 


          Haza érvén, ruháson dőltem végig az ágyon. A következő napok tennivalóin tépelődtem. Nehéz döntés elé állított a sors. El kellett volna bújnom egy ideig, mert bármelyik pillanatban „begyűjthettek”. Robbanás veszélyes helyzetben, az elnyomó szervek első lépése, a lehetséges hangadók semlegesítése volt. Én pedig közéjük tartoztam. Munkahelyemen viszont számítottak rám. Megbíztak bennem. Pártonkívüliségemnek és magatartásomnak köszönhetően. A kialakult helyzetben nem hagyhattam cserben őket. Hiszen ezekben a napokban az erdélyi magyarságra óriási veszély leselkedett. A Tőkés László által kirobbantott temesvári megmozdulások elharapózását ugyanis a hatalom ismét a magyar kártya kijátszásával próbálta megakadályozni. A médiában, idegen hatalom zsoldjába szegődött hazaárulók felforgató tevékenységeként mutatták be a történteket. Magyarországot téve felelőssé értük. Ezért, a tüntetések Erdélyre való korlátozódása, netalán a székely megyék megmozdulása, egy román-magyar összecsapás veszélyét hordozta magában. Bekövetkezte pedig a temesvári népfelkelés vérbefojtását, és az erdélyi magyarság megtizedelését eredményezte volna. Óhatatlanul. E sátáni terv meghiúsításának csak egy módja volt. A kivárás. Kivárni, hogy a románok felismerjék a történelmi pillanatot. Kivárni, hogy a főváros is a temesvári felkelők mellé álljon. Mert az nem volt kétséges, hogy egy ilyen fordulat lángra lobbantja az egész országot. Mindezt végig gondolva, egyetlen választási lehetőségem maradt. Bemenni a munkahelyre, és nyugalomra inteni az embereket.

 

 

 

 

 

 

 


          A „házgyárban” szokatlan csend fogadott. A dolgozók nem voltak hajlandók felvenni a munkát. A művezetők unszolása ellenére sem. Ez részükről példa nélküli, bátor cselekedet volt. Súlyos következményeivel pedig mindannyian tisztában voltunk. Összeszorult torokkal indultam az öltözők felé. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. S valóban, csak heves vita árán sikerült meggyőznöm az embereket, hogy számunkra még nem jött el a cselekvés ideje. Végül magukban füstölögve ugyan, de nekifogtak a napi feladatok elvégzésének. Az első ütközetet megnyertük tehát, de a háború még hátra volt. S győzelmet csak a megfontolt és összehangolt cselekvés hozhatott. Ezért titokban felkerestem egy kipróbált ellenzéki sorstársamat és megbeszéltük a további teendőket. Bár szerettem volna, sokat nem időzhettem nála. Haza kellett lopakodnom. Még az est leszállta előtt. Sötétben ugyanis nem volt tanácsos az utcán lézengeni. A lakásomba való bezárkózás után, kínos várakozás következett. Vigyáztam, hogy a legkisebb nesz se árulja el a jelenlétemet. Csigalassúsággal vánszorogtak a feszültséggel telített órák. Bár reggelente szárnyait bontogatta a remény, estenként mégis szomorúan hajtottam nyugovóra a fejemet. Hiszen megkeseredett lélekkel kellett naponta megállapítanom, hogy még mindig nem fogyott el a románok birkatürelme. Hogy minden maradt a régiben. A minket körülölelő sötétség is. A főváros csendes maradt. Pedig Temesvárról aggasztó hírek érkeztek. Tömegesen elhurcolt, megkínzott, agyonlőtt emberekről.

 

 

 

 

 

 

 

 

Másról már szinte nem is tudósítottak a külföldi adók, melyeket lehalkítva, titokban ugyan, de mindenki hallgatott. Még sem történt semmi. Napokon keresztül. Csak december 21. érkezett el a várva-várt pillanat. Ekkor ugyanis a temesvári események elítélésére, és a diktátor házaspár dicsőítésére összeterelt tömeg, megszűnt juhseregként viselkedni. Többé nem engedelmeskedett. A megszokott taps, és a vezért dicsőítő jelmondatok kiabálása helyett, kifütyülte és lehurrogta „legszeretettebb fiát”. Ezzel a mozzanattal vette kezdetét a bukaresti népfelkelés. Híre futótűzként terjedt az országban és hatása sem váratott sokáig magára.

 

Folytatjuk

 

Bedő Zoltán: Háromszék

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]