Utolsó 10 cikk
A megmaradás életerő kérdéseA megmaradás életerő kérdése

           A múltba tekintve, de a jövőbe nézve, derűlátón, de nem elbizakodottan, kellő szerénységgel, de határozottan fogalmazta meg a valóság alapjára épített, azonban merészen felfelé ívelő terveit Orbán Viktor, a miniszterelnöki eskü letétele után. Úgy, ahogyan ez egy magyar kormányfőtől elvárható.

Légy az első aki kommentálja
A magyar érdek és igazság védelmébenA magyar érdek és igazság védelmében

 

          Magyarországot és annak demokratikusan megválasztott kormányát gyalázták az Európai Parlament április 26 – án lezajlott ülésén, aljas rágalmak és hazugságok tömkelegét zúdítva rájuk. Minderre pedig a LIBE Bizottság, anyaországunkról szóló jelentéstervezetének az ismertetése szolgáltatott alkalmat és nyújtott lehetőséget. 

Légy az első aki kommentálja
Nem hagyhatjuk szó nélkülNem hagyhatjuk szó nélkül

 

          Az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb kormány ellenes tűntetése zajlott szombaton este Budapesten. Joguk van hozzá, hiszen egy működő demokrácia ezt lehetővé teszi. Sokat mondó azonban, hogy erre mindössze hat nappal a FIDESZ – KDMP pártszövetség elsöprő, győzelmét hozó parlamenti választások után került sor.

 

Légy az első aki kommentálja
Az intő ukrán példaAz intő ukrán példa

 

          A Magyarországon vasárnap lezajlott parlamenti választás eredményei csak szombaton fognak majd véglegessé válni, azonban a leadott szavazatok 98% - a megszámlálása után az már kiderült, hogy a FIDESZ – KDMP koalíció elsöprő győzelmet aratott.  

Légy az első aki kommentálja
Fontoljuk megFontoljuk meg

 

 

          Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. És ez a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, mert megroppantották az egykor hatalmas és befolyásos nemzetek gerincét.Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. 

Légy az első aki kommentálja
Nem adhatjuk felNem adhatjuk fel

 

          Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen nagypénteken bekövetkezett kereszthalálával Jézus megváltotta bűneitől az emberiséget. Vasárnapi feltámadása által pedig az elmúlás fölött is győzedelmeskedett és ezzel beteljesítette a próféciát.  

Légy az első aki kommentálja
Ördögi színjátékÖrdögi színjáték

 

          Felháborító ugyan, de nem meglepő a román taláros testület hétfői döntése, mely kimondja, hogy a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraalapításáról rendelkező törvény alkotmányellenes. 

Légy az első aki kommentálja
SzabadságharcainkSzabadságharcaink

 

       Az 1848 – 49 – es magyar forradalom és szabadságharc magasztos eszméinek, valamint dicső tetteinek emlékezete örökre beleégett a nemzet lelkébe, illetve tudatába. Onnan pedig sem utasítással, sem parancsszóval, de még fenyegetőzéssel sem lehet kitörülni, mert ez a mi szellemi örökségünk és az is marad.

Légy az első aki kommentálja
Tiltott megemlékezésTiltott megemlékezés

   

     Halálának (1998. 02. 17) évfordulóján, Sepsiszentgyörgyön immár negyedik alkalommal hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt a vártemplom fala mellett tiszteletére ültetett fa tövében elhelyezett emléktáblánál. Az idei megemlékezést azonban beárnyékolta a rendőrség, fenyegetésnek is beillő átirata, melyben a rendezvény megtartásának súlyos következményeire figyelmeztették az érintetteteket.

Légy az első aki kommentálja
Fenyegetés és jogsértésFenyegetés és jogsértés

 

      A 2002/31 – es sürgősségi kormányrendelet 5. cikkelye szerint Romániában 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel és bizonyos jogok megvonásával büntethető az emberiesség elleni népirtásért, illetve háborús bűncselekményekért elítélt személyek kultuszának nyilvánosság előtt történő népszerűsítése

Légy az első aki kommentálja


2009 december 24 :: Irodalom > Próza :: Angyalok üzenete
Angyalok üzenete


 

 

 

Angyalok üzenete


 

          A korai időpont ellenére, képtelen voltam munkámra összpontosítani. Ismeretlen eredetű, nyugtalanság lett úrrá rajtam. Hatására ide-oda cikáztak gondolataim. Hiába próbáltam, nem sikerült kévébe kötnöm széthulló figyelmemet. Beláttam, nincs értelme a további próbálkozásoknak, jobb, ha sétálni megyek. Létünk bölcsőjébe, a természetbe vágytam mielőbb, ezért sietős léptekkel hagytam el a várost.
Csend honolt a kiszáradt réteken. A közeli bükkös némán nyújtotta meztelen karjait az ólomszürke ég felé, s a fenyves is mélyen hallgatott. Várakozásba merevedett a vidék. Minden idegszálammal érzékeltem, hogy valaminek történnie kell. Változásra vártak az elsárgult fűcsomók, a lombjukat vesztett fák és az elnémult fenyvesek. Változásra vártam magam is. Változásra vártunk mindannyian. És a változás hamarosan bekövetkezett. Nagy, fehér pihék kezdtek szállingózni az égből. Kezdetben tétován, majd egyre határozottabban. Mire a Honvéd kúthoz értem, már fehér volt a környék. Hát mégsem lesz fekete karácsony – szakadt fel belőlem a sóhaj és vele együtt a lelkem mélyére temetett aggodalom. Megkönyörült rajtunk az Úr és ünneplő ruhába öltözteti a világot. A mi világunkat. A vidéket, mely körbevesz. Boldogságtól repeső szívvel vágtam neki a meredek hegyoldalnak. Mint valamikor régen, létem hajnalán. Gondtalan gyermekkoromban.
         Abban az időben kemény volt a tél. Általában már november közepén beköszöntött és gyakran március közepéig ott felejtette magát, a hegyek tövében megbújó szülőfalumban. Így bőven volt alkalmunk a téli sportok elsajátítására és gyakorlására. Ritkán akadt olyan berecki gyerek, aki nem ismerte a szánkózás, sízés és korcsolyázás fortélyait. Naponta elözönlöttük a közeli hegyoldalt és a patak jegét. Ilyenkor gyermek zsivajtól visszhangzott a környék. Nem történt ez másképp a szentestét megelőző délután sem. A farkasordító hideg ellenére a szabadban zsibongott a falu népes gyermekseregének java része. Arcunkat pirosra csípte a dér, de nem törődtünk vele. Újra meg újra felmásztunk a meredek oldalon, hogy szánkónkat megnyergelve, önfeledten száguldhassunk le róla. Ez pedig olyan élmény volt, melyet nem lehetett abbahagyni. Megmámorosodtunk tőle. Mert általa megízleltük a szabadságot. A szárnyalás szabadságát. Hiszen lelkünk szárnyra kapott, amint hangtalanul siklottunk le a mélybe. Kell-e, lehet-e ennél nagyobb öröm? Már esteledett, mikor lefordult valami a tetőn álló vén diófáról. Lehajoltam utána és felemeltem. Közelről szemlélve jöttem rá, hogy egy fél öklömnyi madárkát tartok a kezemben. Hiába melengettem, a hidegtől és talán éhségtől ernyedt testét, nem mozdult. Pár percig gondolkodtam mitévő legyek, majd otthagyva vidáman kurjongató pajtásaim, a madárkát a kezemben szorongatva elindultam hazafelé. Bár a vártnál korábban érkeztem, a nagyszobában már teljes pompájában csillogott a karácsonyfa. De most nem rohantam oda, mint máskor. És kíváncsi örömmel sem kutattam az alatta felhalmozott ajándékok között. Kétségbeesetten nyújtottam szüleim felé a madárkát. Rövid vizsgálódás után, visszaadták. Helyre fog jönni – nyugtatott meg apám. És valóban helyre jött. Alig néhány percet kellett csak a markomban melengetnem piciny testét, s kinyitotta parányi gyémántszemeit. Én is kinyitottam a kezemet, hogy szabaddá tegyem. Csak most vettem jobban szemügyre, miután feltápászkodott. Egy sárga dolmányú, fehér gallérú, fekete nyakkendős, kék frakkos cinegét tartottam a tenyeremben. Kezdetben kábultan, majd egyre élénkebben kapkodta fejecskéjét ide-oda. Ne félj tőlem, nem bántalak – suttogtam, ilyen módon próbálván bátorságot önteni belé. Rám pillantott, majd huss, felszállott a karácsonyfára. Onnan szemlélődött, kezdetben riadtan, majd kissé megnyugodva, miután meggyőződött, hogy senki sem bántja. Ezen az estén nem gyújtottunk gyertyát. És csillagszórót sem. Pedig karácsonykor a fán pislákoló gyertyák fénye és csillagszórók sziporkázása nagy örömöt okozott nekem. A cinege érdekében most lemondtam róla. Nem akartam megriasztani szegényt. Másnap kitártuk a szoba ablakot, és a konyhából figyeltük mit fog tenni. Néhány perc habozás után az ablakpárkányra szállt. Összeszorult a torkom. Többé nem látom a cinegét – nyílalt belém a fájó gondolat. De a madárka csak a fejecskéjét dugta ki a hidegtől pengő levegőbe. Szorgalmason felszedegette a számára odakészített morzsákat, kortyolt a vízből és visszaszállt a karácsonyfára. Öröm járta át a lelkemet és boldogság költözött a szívembe. És ez megismétlődik, valahányszor rágondolok arra a gyönyörű karácsonyra. És a rákövetkezőkre. Mert a kis cinege visszajáró vendég lett nálunk. Tavasszal kirepült ugyan a számára menedéket nyújtó házból, de szenteste újra bekopogtatott hozzánk. S mikor kitártuk a jégvirágos ablakot, berepült rajta és elfoglalta helyét a karácsonyfán. Így adva tudtunkra, hogy ő már odatartozik.
           Meglepődve vettem észre, hogy elfogyott a hegy a lábam alatt, és a fák is megritkultak körülöttem. A Bíróné pusztájára értem. Gondolataimba merülve, nem érzékeltem a megtett kilométereket. Azt viszont igen, hogy nem csak kilométereket hagytam a hátam mögött, hanem az évközben rám rakódott szennyet is. Útközben észrevétlenül megszabadultam tőle. A cinegének köszönhetően. Kinek emléke melegséggel töltötte meg szívemet. A tetőre érve már felszabadult lélekkel szemléltem a fehér fátyollal borított pusztát. Az ünnepi köntösbe öltözött fákat. A látóhatárt szegélyező, hósapkás hegyeket. Megnyugodtam, megtisztultam és megkönnyebbültem. És nem véletlenül. Mint ahogy az sem volt véletlen, hogy valamikor gyermekoromban, egy alélt, törékeny testre találtam. Szenteste küszöbén. A benne lakozó a jóságos lélek üzeni nektek emberek, találjátok meg ti is a cinegéteket. Kinek elalélt, kiszolgáltatott teste arra vár, hogy lángra lobbanjon a szívetekben pislákoló szeretet lángja. Hogy melegénél feléledhessen. Hogy újra szárnyalhasson. Hogy ezt látva, öröm járja át a lelketek és boldogság költözhessen a ti szívetekbe is. És higgyétek el, így meg lehet, de csak így lehet megváltozatni a világot.


 

Bedő Zoltán

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]