Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2009 december 24 :: Múltba néző :: Karácsonykor a bilincsek lehullnak 2
Karácsonykor a bilincsek lehullnak 2

 

 

 

Karácsonykor a bilincsek lehullnak

 

Egy résztvevő visszaemlékezése, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

2.


          Azon az éjszakán nem mentem haza. A házgyár egyik rejtett zugában húztam meg magam. Így munkatársaim reggel az irodában találtak. Még mielőtt szót ejthettünk volna, Erzsike rontott be a szomszédos telefonközpontból. Izgalomtól elcsukló hangon közölte velünk a nehézgépgyáriak fellázadásának hírét. Elérkezett tehát a mi időnk – dobbant nagyot a szívem. A kisemmizettek, üldözöttek, megalázottak, megfélemlítettek és félreállítottak ideje. Hihetetlennek tűnt, hogy oly sok keserves év után végre bekövetkezett ez a pillanat. Kissé el is bizonytalanodtam az ölömbe hullott lehetőségtől. Végül sikerült úrrá lennem magamon. Latolgatásokra már nem volt idő. Cselekedni kellett. Gyorsan, és határozottan. Mielőtt mozgásba lendül, a váratlan fordulattól megbénult elnyomó gépezet. Felszólításomra, az irodai személyzetből csak Hubbesz Péter csatlakozott hozzám. Ketten mozgósítottuk a munkásokat. Ők habozás nélkül követtek minket. A gabonaraktárak között vezető rövidítést kihasználva, igyekeztünk a felkelőkhöz csatlakozni. Minden megtett lépéssel nőtt bennem a félelem. De nem volt megállás. Tömött sorokban, összeszorított fogakkal nyomultak utánunk a kérges tenyerű, villogó tekintetű székelyek. Őseink földjének konok gyermekei. Soha nem tűnt ilyen hosszúnak, munkahelyünket az állomástól elválasztó távolság. Végre oda értünk. Megpillantva a főépület oldalára kifüggesztett Ceausescu képet, felfakadt belőlem az elmúlt években felgyülemlett indulat. Tönkre tett fiatalságom, megpecsételt jelenem és jövőm minden keserve. A kommunizmust és a diktátort szidalmazva téptem le és tapostam össze a gyűlölt portrét. Példámon felbuzdulva, a tömeg percek alatt megtisztította az épületet a falakra aggatott jelszavaktól, és képektől.

 

 

 

 

 

 

 

 

A történtek után, rövid beszédet tartottam. Kimondtam és világossá tettem: Számunkra most már nincs visszaút. Csak előre mehetünk. Vagy megbuktatjuk a diktatúrát, vagy elpusztulunk mindannyian. De győzni fogunk! – jelentettem ki meggyőződéssel. Győzni fogunk, mert miénk az igazság. Győzni fogunk, mert a Jóisten nem hagy cserben minket. Karácsonykor a bilincsek lehullnak. Honnan merítettem erőt a bíztató szavakhoz? Magam sem tudom. Talán az ég sugallta őket.
Az Olt hídján értük utol a város felé hömpölygő tömeget. Le a diktatúrával! Le Ceauşescuval! Szabadságot! Szabadságot! Éljen Tőkés László! – hallatszott perceken át, egy vékony női hangon. Tulajdonosában Fazakas Icát ismertem fel. A szüleit meglátogató, és Temesváron rekedt munkatársnőmet. A máskor csendes és türelmes nő, ezúttal határozottan, elszántan és bátran viselkedett. A szülővárosában átéltek hatására. Részben neki volt köszönhető, hogy végül a folyamatosan duzzadó emberáradat is lázba jött és hangot adott követeléseinek.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A központba érve, próbáltam felmérni a kialakult helyzetet. Hatalmas billenő kocsik, és előttük sorfalat álló kiskatonák a pártszékház előtt. A környező épületek tetején pedig sebtében álcázott géppuskaállások. A szekusok a sorkatonák háta mögé bújva készültek a velünk való véres leszámolásra. S, hogy erre sor kerül, a Temesváron történtek már bebizonyították. Meg kell akadályozni a vérfürdőt - villant át az agyamon. A közvetlen veszély hatására ugyanis megszűnt a zsigereimbe befészkelődött bénító félelem. A halál árnyékában gondolataim letisztultak. Miközben a tömeg a megyei pártfőtitkár megjelenését követelte, én néhány elszánt tüntetővel a pribékek hátába kerültem. A bármelyik pillanatban bekövetkezhető vég tudatában lopakodtunk állásaik felé. Semlegesíteni akartuk őket, de erre nem került sor. A helyszínre érve már csak hűlt helyüket és szétszórt töltényeket találtunk. Máig megválaszolandó kérdés, hogy taktikai okokból, vagy utasítások hiányában mondtak-e le gyilkos szándékukról? Annyi bizonyos, hogy nem emberbaráti megfontolásból tették.

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben a téren felgyorsultak az események. Belefojtották a szót, a pártszékház erkélyén végre megjelent és az embereket magyarul csillapítani akaró főtitkárba. Jogosan, ugyanis mostanig nem volt hajlandó anyanyelvén beszélni. A percről-percre dühösebb emberek pedig egyre közelebb nyomultak a fegyvereiket kétségbeesetten szorongató katonákhoz. Végül egy románul elhangzó jelmondat oldotta fel a pattanásig feszült helyzetet. „A hadsereg velünk van”- hangzott fel több ezer torokból. „A hadsereg velünk van”- dübörgött fel a téren. „A hadsereg velünk van” – zúgott a fejek fölött, nyugtatóan hatva az egymással farkas szemet néző felekre.

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhányan, egy birtokunkba került készüléken fél füllel a bukaresti rádió adását hallgattuk. Próbáltunk megtudni valamit az ottani eseményekről, de nem közöltek híreket. Az élő hang hiánya, és a hazafias zene sugárzása pedig semmi jót nem sugallt. Aztán hirtelen eltűnt az erkélyen ücsörgő megyei vezérkar. Néhány pillanat múlva a rádió is elhallgatott. Ólomlábon vánszorgó percek következtek. Végül egy izgalomtól rekedt férfihang bejelentette a diktátor házaspár elmenekülését. A szabad román rádió nevében.

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem hittünk a fülünknek. Időbe tellett, míg magunkhoz tértünk, és a hangosbemondó segítségével továbbítottuk a hírt. Döbbent csend fogadta. Feszültségtől terhes, vihar előtti csend. Majd hatására végig söpört a jelenlévőkön a lelkesedés. Fegyverüket földhöz vágó katonák ölelkeztek a tüntetőkkel. Ismeretlenek csókolták egymást. Örömmámorban úszott mindenki. De nemsokára robbant a harag is. És a megaláztatás hosszú évei során felgyűlt keserűség. Utat törtek maguknak az eddig elfojtott érzelmek. Lehetetlen volt megfékezni az indulatokat. Hamarosan, a pártszékházból kidobott bútordarabok, kommunista kiadványok, a diktátor házaspár nevét viselő könyvek, őket ábrázoló fotók és falragaszok ezrei borították a teret. Mi pedig máglyát rakva belőlük, győzedelmi táncot jártunk körülöttük. Mi, Sepsiszentgyörgy szabadságtól megmámorosodott lakói. Fekete füst szállt az ég felé. Ceauşescu kommunista diktatúrájának füstje.

 

Folytatjuk

 

Bedő Zoltán: Háromszék


Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]