Utolsó 10 cikk
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja
A közös imádság felhajtó ereje.A közös imádság felhajtó ereje.

 

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e, bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kimondott, kinyilatkoztatott, vagy megtestesült szavának?

Légy az első aki kommentálja
Szabadságot követelünk!Szabadságot követelünk!

 

          Hétfő esti maratoni ülésén, a Szociáldemokrata Párt Országos végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Légy az első aki kommentálja
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja


2009 december 24 :: Múltba néző :: Karácsonykor a bilincsek lehullnak 2
Karácsonykor a bilincsek lehullnak 2

 

 

 

Karácsonykor a bilincsek lehullnak

 

Egy résztvevő visszaemlékezése, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

2.


          Azon az éjszakán nem mentem haza. A házgyár egyik rejtett zugában húztam meg magam. Így munkatársaim reggel az irodában találtak. Még mielőtt szót ejthettünk volna, Erzsike rontott be a szomszédos telefonközpontból. Izgalomtól elcsukló hangon közölte velünk a nehézgépgyáriak fellázadásának hírét. Elérkezett tehát a mi időnk – dobbant nagyot a szívem. A kisemmizettek, üldözöttek, megalázottak, megfélemlítettek és félreállítottak ideje. Hihetetlennek tűnt, hogy oly sok keserves év után végre bekövetkezett ez a pillanat. Kissé el is bizonytalanodtam az ölömbe hullott lehetőségtől. Végül sikerült úrrá lennem magamon. Latolgatásokra már nem volt idő. Cselekedni kellett. Gyorsan, és határozottan. Mielőtt mozgásba lendül, a váratlan fordulattól megbénult elnyomó gépezet. Felszólításomra, az irodai személyzetből csak Hubbesz Péter csatlakozott hozzám. Ketten mozgósítottuk a munkásokat. Ők habozás nélkül követtek minket. A gabonaraktárak között vezető rövidítést kihasználva, igyekeztünk a felkelőkhöz csatlakozni. Minden megtett lépéssel nőtt bennem a félelem. De nem volt megállás. Tömött sorokban, összeszorított fogakkal nyomultak utánunk a kérges tenyerű, villogó tekintetű székelyek. Őseink földjének konok gyermekei. Soha nem tűnt ilyen hosszúnak, munkahelyünket az állomástól elválasztó távolság. Végre oda értünk. Megpillantva a főépület oldalára kifüggesztett Ceausescu képet, felfakadt belőlem az elmúlt években felgyülemlett indulat. Tönkre tett fiatalságom, megpecsételt jelenem és jövőm minden keserve. A kommunizmust és a diktátort szidalmazva téptem le és tapostam össze a gyűlölt portrét. Példámon felbuzdulva, a tömeg percek alatt megtisztította az épületet a falakra aggatott jelszavaktól, és képektől.

 

 

 

 

 

 

 

 

A történtek után, rövid beszédet tartottam. Kimondtam és világossá tettem: Számunkra most már nincs visszaút. Csak előre mehetünk. Vagy megbuktatjuk a diktatúrát, vagy elpusztulunk mindannyian. De győzni fogunk! – jelentettem ki meggyőződéssel. Győzni fogunk, mert miénk az igazság. Győzni fogunk, mert a Jóisten nem hagy cserben minket. Karácsonykor a bilincsek lehullnak. Honnan merítettem erőt a bíztató szavakhoz? Magam sem tudom. Talán az ég sugallta őket.
Az Olt hídján értük utol a város felé hömpölygő tömeget. Le a diktatúrával! Le Ceauşescuval! Szabadságot! Szabadságot! Éljen Tőkés László! – hallatszott perceken át, egy vékony női hangon. Tulajdonosában Fazakas Icát ismertem fel. A szüleit meglátogató, és Temesváron rekedt munkatársnőmet. A máskor csendes és türelmes nő, ezúttal határozottan, elszántan és bátran viselkedett. A szülővárosában átéltek hatására. Részben neki volt köszönhető, hogy végül a folyamatosan duzzadó emberáradat is lázba jött és hangot adott követeléseinek.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A központba érve, próbáltam felmérni a kialakult helyzetet. Hatalmas billenő kocsik, és előttük sorfalat álló kiskatonák a pártszékház előtt. A környező épületek tetején pedig sebtében álcázott géppuskaállások. A szekusok a sorkatonák háta mögé bújva készültek a velünk való véres leszámolásra. S, hogy erre sor kerül, a Temesváron történtek már bebizonyították. Meg kell akadályozni a vérfürdőt - villant át az agyamon. A közvetlen veszély hatására ugyanis megszűnt a zsigereimbe befészkelődött bénító félelem. A halál árnyékában gondolataim letisztultak. Miközben a tömeg a megyei pártfőtitkár megjelenését követelte, én néhány elszánt tüntetővel a pribékek hátába kerültem. A bármelyik pillanatban bekövetkezhető vég tudatában lopakodtunk állásaik felé. Semlegesíteni akartuk őket, de erre nem került sor. A helyszínre érve már csak hűlt helyüket és szétszórt töltényeket találtunk. Máig megválaszolandó kérdés, hogy taktikai okokból, vagy utasítások hiányában mondtak-e le gyilkos szándékukról? Annyi bizonyos, hogy nem emberbaráti megfontolásból tették.

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben a téren felgyorsultak az események. Belefojtották a szót, a pártszékház erkélyén végre megjelent és az embereket magyarul csillapítani akaró főtitkárba. Jogosan, ugyanis mostanig nem volt hajlandó anyanyelvén beszélni. A percről-percre dühösebb emberek pedig egyre közelebb nyomultak a fegyvereiket kétségbeesetten szorongató katonákhoz. Végül egy románul elhangzó jelmondat oldotta fel a pattanásig feszült helyzetet. „A hadsereg velünk van”- hangzott fel több ezer torokból. „A hadsereg velünk van”- dübörgött fel a téren. „A hadsereg velünk van” – zúgott a fejek fölött, nyugtatóan hatva az egymással farkas szemet néző felekre.

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhányan, egy birtokunkba került készüléken fél füllel a bukaresti rádió adását hallgattuk. Próbáltunk megtudni valamit az ottani eseményekről, de nem közöltek híreket. Az élő hang hiánya, és a hazafias zene sugárzása pedig semmi jót nem sugallt. Aztán hirtelen eltűnt az erkélyen ücsörgő megyei vezérkar. Néhány pillanat múlva a rádió is elhallgatott. Ólomlábon vánszorgó percek következtek. Végül egy izgalomtól rekedt férfihang bejelentette a diktátor házaspár elmenekülését. A szabad román rádió nevében.

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem hittünk a fülünknek. Időbe tellett, míg magunkhoz tértünk, és a hangosbemondó segítségével továbbítottuk a hírt. Döbbent csend fogadta. Feszültségtől terhes, vihar előtti csend. Majd hatására végig söpört a jelenlévőkön a lelkesedés. Fegyverüket földhöz vágó katonák ölelkeztek a tüntetőkkel. Ismeretlenek csókolták egymást. Örömmámorban úszott mindenki. De nemsokára robbant a harag is. És a megaláztatás hosszú évei során felgyűlt keserűség. Utat törtek maguknak az eddig elfojtott érzelmek. Lehetetlen volt megfékezni az indulatokat. Hamarosan, a pártszékházból kidobott bútordarabok, kommunista kiadványok, a diktátor házaspár nevét viselő könyvek, őket ábrázoló fotók és falragaszok ezrei borították a teret. Mi pedig máglyát rakva belőlük, győzedelmi táncot jártunk körülöttük. Mi, Sepsiszentgyörgy szabadságtól megmámorosodott lakói. Fekete füst szállt az ég felé. Ceauşescu kommunista diktatúrájának füstje.

 

Folytatjuk

 

Bedő Zoltán: Háromszék


Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]