Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2009 december 29 :: Múltba néző :: Karácsonykor a bilincsek lehullnak 3
Karácsonykor a bilincsek lehullnak 3

 

 

 

Karácsonykor a bilincsek lehullnak

 

Egy résztvevő visszaemlékezése, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

3


          Néhány mámoros pillanat után nyugtalanság lett úrrá rajtam. Hihetetlennek tűnt ugyanis, hogy ilyen hirtelen véget ért, az immár 24 éve tartó vészkorszak. Azt is furcsállottam, hogy városunkban mindez egyetlen puskalövés nélkül történt. Hogy áldozatok nélkül sikerült lerázni magunkról a zsarnokságot. Felébredt és egyre erősödött bennem a gyanú - még nincs vége. Az idegeimen újra elhatalmasodó feszültség hatására, rég elraktározott ismeretek szakadtak fel tudatom mélyéről. A katonaságnál tanultaké. Volt mire emlékeznem. Egyetemistaként ugyanis a Securitate terror elhárító egységénél szolgáltam. Tiszti iskolában. A felidézett tudásanyag birtokában már másképp ítéltem meg a történteket. S az ide-oda hullámzó, bódult tömeget szemlélve, rádöbbentem kiszolgáltatott mivoltunkra. A kialakult helyzetben nem volt kivel tanácskoznom, ezért egyedül indultam a rettegett titkosrendőrség felé.

 

 

 

 

 

 

 


          A mozi környékén összetört, felborogatott és meggyújtott kocsik látványa fogadott. A lángok lobogó fényénél még vészjóslóbbnak tűnt a Securitate és megyei milícia komor épülete. Az utóbbiba sikerült ugyan bejutnom, de nem egyedül. Utánam zúdultak a megvadult emberek. Törtek-zúztak a földszinti helységekben. Határozott fellépésemmel viszont az útlevélosztály teljes feldúlását sikerült megakadályoznom. Az indulatok újabb elszabadulása előtt, szólnom kellett a folyamatosan duzzadó emberáradathoz. Ennek érdekében kiléptem az épületből. Hátam mögött csattant a vasajtó. Ez is szekus! Kiáltotta el magát egy nő, mielőtt bármit is mondhattam volna. Felmorajlott a tömeg és már mozdult, hogy eltaposson. Nem érhetek ilyen csúfos véget. Pont itt, megpróbáltatásaim helyszínén. Ahol packáztak velem. Faggattak és vallattak. Meggyötörtek és megaláztak. Próbáltak megfélemlíteni és elhallgattatni. Hosszú éveken keresztül. A hatalom erre hivatott pribékjei. Nem válhatok egy sajnálatos félreértés áldozatává. Most, a változás küszöbén. Mindez a másodperc töredéke alatt villant át az agyamon, határtalan dühvel itatva át minden sejtemet. Bombaként robbant és állati energiákat szabadított fel bennem a felháborodás. Hatására szembeszálltam a felbőszült sokasággal. Elszántságom megtorpanásra késztette őket. Az így nyert pár pillanat pedig elég volt ahhoz, hogy néhány, időközben erre vetődött házgyári alkalmazott mellém furakodjon. Mésztől kifehéredett, cementfoltos ruhájukról és feszülő izmaikról messziről látszott, hogy dologban megedződött munkásemberek. Nem szekus! - mordultak rá villogó tekintettel a többiekre. Bátor kiállásuk mentette meg az életem. A történtek után már sikerült szót értenem az emberekkel. Sikerült megértetnem, hogy a harc még nem ért véget. Hogy értelmetlen összetörnünk és megsemmisítenünk azt, ami már a miénk. Hogy legfontosabb tennivalónk a rend helyreállítása és a biztonság szavatolása. A város és lakói védelmének a megszervezése. Ehhez pedig katonaviselt férfiak és fegyverek kellenek. Nagy tülekedés támadt. Sokan akartak velem tartani. Ötvenet kiválasztottam közülük, majd kíséretükben újra beléptem az épületbe.

 

 

 

 

 

 

 


           A milícia megyei parancsnoka Gavril Ardeleanu, egy magyarul tökéletesen beszélő és meg is szólaló ezredes volt. Jó modora révén, kilógott a lakósságot terrorizáló helyi kiskirályok sorából. Természetesen a parancsokat neki is végre kellett hajtani, de hatalmával soha nem élt vissza. Sőt, basáskodó beosztottjait próbálta féken tartani. Erről személyesen is meggyőződhettem, ugyanis többször tettem nála panaszt, a milicisták részéről engem ért túlkapásokat sérelmezve. Panaszaimat kivizsgálva nekem adott igazat. A kommunista Romániában erre nem nagyon volt példa. Ezúttal sem csalódtam benne. Nem menekült és nem bújt el. Az irodájában tartózkodott, ahogy egy rendőrfőnökhöz illik. Kissé sápadtan ugyan, de bátran a szemembe nézve fogadott. Megkértem kövessen a Securitate épületébe. A terrorszervezetként működő titkosrendőrség megyei parancsnoka, Mircea Dupac ezredes irodájához igyekeztem, akit sajnos ismertem. És ő engem még jobban, ami egyáltalán nem vált előnyömre. Nem találtam a hején. Az épületben egyetlen szekus sem tartózkodott. Társaimat csoportokra osztva, nekiláttunk az irodák átvizsgálásához. Robbanószerek, lőszer és fegyverek után kutattunk. Akadt is bőven. Hamarosan állig fel voltunk fegyverkezve. Így már én is jobban éreztem magam a bőrömben. Helyiségről helyiségre haladva, úrrá lett rajtunk a felháborodás. A vasszekrények polcain ugyanis nem csak fegyverek és lőszerek hevertek, hanem kiló számra kávé, húskonzervek, déli gyümölcsök, márkás italok és cigaretta is. Olyan portéka, melyet az egyszerű halandó nem, hogy az üzletekben, de még a televízióban sem látott. Évek óta. Ezen kívül a lakósságtól elkobozott, értékes magyar nyelvű könyvek, piros-fehér-zöld zászlók és levelek százai. Kifosztott, megalázott, megfélemlített emberek féltve őrzött kincsei. Nem tápláltam illúziókat a rendszert illetően. Sok mindent tudtam s az elnyomó gépezet módszereit is volt alkalmam megtapasztalni. A nyers valósággal való szembesülés mégis megdöbbentett.

 

 

 

 

 

 

 

 

A helyzet viszont nem kedvezett az ezen való rágódásnak. Az irodába visszatérve, már a közbiztonság szavatolásának módozatait kellett latolgatnom. A gyors és hatékony cselekvés érdekében, szakmai segítséget kértem és kaptam Ardeleanutól. Megbeszélésünknek közeledő hangzavar vetett véget. Fegyveremet az ajtóra szegezve, védelmi állásba helyezkedtem. Civil és katona ruhás társaság rontott be az irodába. Élükön egy nagyhangú ismeretlennel, aki az épület azonnali átadására utasított. Románul. Így ismerkedtem meg Dumbravă doktorral, az időközben megalakult Nemzeti Megmentési Front önjelölt elnökével. Viselkedéséből és modorából leszűrve az ilyenkor szükséges következtetéseket, azonnali távozásra szólítottam fel. A melléje verődött kétes alakokkal együtt. Kénytelen volt engedelmeskedni. A nálunk lévő fegyverek ugyanis nyomatékosították kérésemet. Sűrű fenyegetőzések közepette hagyta el az épületet. A kíséretében lévő honvédelmi tiszt viszont velünk maradt. Röviden ismertettem vele, ki vagyok és mit akarok. Világossá téve számára, hogy csak egy választott testülettől fogadok el utasítást vagy parancsot. A stratégiai tanácsokat viszont meghallgatom.

 

Folytatjuk

 

Bedő Zoltán: Háromszék

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]