Utolsó 10 cikk
Nem hagyhatjuk szó nélkülNem hagyhatjuk szó nélkül

 

          Az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb kormány ellenes tűntetése zajlott szombaton este Budapesten. Joguk van hozzá, hiszen egy működő demokrácia ezt lehetővé teszi. Sokat mondó azonban, hogy erre mindössze hat nappal a FIDESZ – KDMP pártszövetség elsöprő, győzelmét hozó parlamenti választások után került sor.

 

Légy az első aki kommentálja
Az intő ukrán példaAz intő ukrán példa

 

          A Magyarországon vasárnap lezajlott parlamenti választás eredményei csak szombaton fognak majd véglegessé válni, azonban a leadott szavazatok 98% - a megszámlálása után az már kiderült, hogy a FIDESZ – KDMP koalíció elsöprő győzelmet aratott.  

Légy az első aki kommentálja
Fontoljuk megFontoljuk meg

 

 

          Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. És ez a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, mert megroppantották az egykor hatalmas és befolyásos nemzetek gerincét.Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. 

Légy az első aki kommentálja
Nem adhatjuk felNem adhatjuk fel

 

          Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen nagypénteken bekövetkezett kereszthalálával Jézus megváltotta bűneitől az emberiséget. Vasárnapi feltámadása által pedig az elmúlás fölött is győzedelmeskedett és ezzel beteljesítette a próféciát.  

Légy az első aki kommentálja
Ördögi színjátékÖrdögi színjáték

 

          Felháborító ugyan, de nem meglepő a román taláros testület hétfői döntése, mely kimondja, hogy a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraalapításáról rendelkező törvény alkotmányellenes. 

Légy az első aki kommentálja
SzabadságharcainkSzabadságharcaink

 

       Az 1848 – 49 – es magyar forradalom és szabadságharc magasztos eszméinek, valamint dicső tetteinek emlékezete örökre beleégett a nemzet lelkébe, illetve tudatába. Onnan pedig sem utasítással, sem parancsszóval, de még fenyegetőzéssel sem lehet kitörülni, mert ez a mi szellemi örökségünk és az is marad.

Légy az első aki kommentálja
Tiltott megemlékezésTiltott megemlékezés

   

     Halálának (1998. 02. 17) évfordulóján, Sepsiszentgyörgyön immár negyedik alkalommal hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt a vártemplom fala mellett tiszteletére ültetett fa tövében elhelyezett emléktáblánál. Az idei megemlékezést azonban beárnyékolta a rendőrség, fenyegetésnek is beillő átirata, melyben a rendezvény megtartásának súlyos következményeire figyelmeztették az érintetteteket.

Légy az első aki kommentálja
Fenyegetés és jogsértésFenyegetés és jogsértés

 

      A 2002/31 – es sürgősségi kormányrendelet 5. cikkelye szerint Romániában 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel és bizonyos jogok megvonásával büntethető az emberiesség elleni népirtásért, illetve háborús bűncselekményekért elítélt személyek kultuszának nyilvánosság előtt történő népszerűsítése

Légy az első aki kommentálja
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja


2009 december 29 :: Múltba néző :: Karácsonykor a bilincsek lehullnak 3
Karácsonykor a bilincsek lehullnak 3

 

 

 

Karácsonykor a bilincsek lehullnak

 

Egy résztvevő visszaemlékezése, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

3


          Néhány mámoros pillanat után nyugtalanság lett úrrá rajtam. Hihetetlennek tűnt ugyanis, hogy ilyen hirtelen véget ért, az immár 24 éve tartó vészkorszak. Azt is furcsállottam, hogy városunkban mindez egyetlen puskalövés nélkül történt. Hogy áldozatok nélkül sikerült lerázni magunkról a zsarnokságot. Felébredt és egyre erősödött bennem a gyanú - még nincs vége. Az idegeimen újra elhatalmasodó feszültség hatására, rég elraktározott ismeretek szakadtak fel tudatom mélyéről. A katonaságnál tanultaké. Volt mire emlékeznem. Egyetemistaként ugyanis a Securitate terror elhárító egységénél szolgáltam. Tiszti iskolában. A felidézett tudásanyag birtokában már másképp ítéltem meg a történteket. S az ide-oda hullámzó, bódult tömeget szemlélve, rádöbbentem kiszolgáltatott mivoltunkra. A kialakult helyzetben nem volt kivel tanácskoznom, ezért egyedül indultam a rettegett titkosrendőrség felé.

 

 

 

 

 

 

 


          A mozi környékén összetört, felborogatott és meggyújtott kocsik látványa fogadott. A lángok lobogó fényénél még vészjóslóbbnak tűnt a Securitate és megyei milícia komor épülete. Az utóbbiba sikerült ugyan bejutnom, de nem egyedül. Utánam zúdultak a megvadult emberek. Törtek-zúztak a földszinti helységekben. Határozott fellépésemmel viszont az útlevélosztály teljes feldúlását sikerült megakadályoznom. Az indulatok újabb elszabadulása előtt, szólnom kellett a folyamatosan duzzadó emberáradathoz. Ennek érdekében kiléptem az épületből. Hátam mögött csattant a vasajtó. Ez is szekus! Kiáltotta el magát egy nő, mielőtt bármit is mondhattam volna. Felmorajlott a tömeg és már mozdult, hogy eltaposson. Nem érhetek ilyen csúfos véget. Pont itt, megpróbáltatásaim helyszínén. Ahol packáztak velem. Faggattak és vallattak. Meggyötörtek és megaláztak. Próbáltak megfélemlíteni és elhallgattatni. Hosszú éveken keresztül. A hatalom erre hivatott pribékjei. Nem válhatok egy sajnálatos félreértés áldozatává. Most, a változás küszöbén. Mindez a másodperc töredéke alatt villant át az agyamon, határtalan dühvel itatva át minden sejtemet. Bombaként robbant és állati energiákat szabadított fel bennem a felháborodás. Hatására szembeszálltam a felbőszült sokasággal. Elszántságom megtorpanásra késztette őket. Az így nyert pár pillanat pedig elég volt ahhoz, hogy néhány, időközben erre vetődött házgyári alkalmazott mellém furakodjon. Mésztől kifehéredett, cementfoltos ruhájukról és feszülő izmaikról messziről látszott, hogy dologban megedződött munkásemberek. Nem szekus! - mordultak rá villogó tekintettel a többiekre. Bátor kiállásuk mentette meg az életem. A történtek után már sikerült szót értenem az emberekkel. Sikerült megértetnem, hogy a harc még nem ért véget. Hogy értelmetlen összetörnünk és megsemmisítenünk azt, ami már a miénk. Hogy legfontosabb tennivalónk a rend helyreállítása és a biztonság szavatolása. A város és lakói védelmének a megszervezése. Ehhez pedig katonaviselt férfiak és fegyverek kellenek. Nagy tülekedés támadt. Sokan akartak velem tartani. Ötvenet kiválasztottam közülük, majd kíséretükben újra beléptem az épületbe.

 

 

 

 

 

 

 


           A milícia megyei parancsnoka Gavril Ardeleanu, egy magyarul tökéletesen beszélő és meg is szólaló ezredes volt. Jó modora révén, kilógott a lakósságot terrorizáló helyi kiskirályok sorából. Természetesen a parancsokat neki is végre kellett hajtani, de hatalmával soha nem élt vissza. Sőt, basáskodó beosztottjait próbálta féken tartani. Erről személyesen is meggyőződhettem, ugyanis többször tettem nála panaszt, a milicisták részéről engem ért túlkapásokat sérelmezve. Panaszaimat kivizsgálva nekem adott igazat. A kommunista Romániában erre nem nagyon volt példa. Ezúttal sem csalódtam benne. Nem menekült és nem bújt el. Az irodájában tartózkodott, ahogy egy rendőrfőnökhöz illik. Kissé sápadtan ugyan, de bátran a szemembe nézve fogadott. Megkértem kövessen a Securitate épületébe. A terrorszervezetként működő titkosrendőrség megyei parancsnoka, Mircea Dupac ezredes irodájához igyekeztem, akit sajnos ismertem. És ő engem még jobban, ami egyáltalán nem vált előnyömre. Nem találtam a hején. Az épületben egyetlen szekus sem tartózkodott. Társaimat csoportokra osztva, nekiláttunk az irodák átvizsgálásához. Robbanószerek, lőszer és fegyverek után kutattunk. Akadt is bőven. Hamarosan állig fel voltunk fegyverkezve. Így már én is jobban éreztem magam a bőrömben. Helyiségről helyiségre haladva, úrrá lett rajtunk a felháborodás. A vasszekrények polcain ugyanis nem csak fegyverek és lőszerek hevertek, hanem kiló számra kávé, húskonzervek, déli gyümölcsök, márkás italok és cigaretta is. Olyan portéka, melyet az egyszerű halandó nem, hogy az üzletekben, de még a televízióban sem látott. Évek óta. Ezen kívül a lakósságtól elkobozott, értékes magyar nyelvű könyvek, piros-fehér-zöld zászlók és levelek százai. Kifosztott, megalázott, megfélemlített emberek féltve őrzött kincsei. Nem tápláltam illúziókat a rendszert illetően. Sok mindent tudtam s az elnyomó gépezet módszereit is volt alkalmam megtapasztalni. A nyers valósággal való szembesülés mégis megdöbbentett.

 

 

 

 

 

 

 

 

A helyzet viszont nem kedvezett az ezen való rágódásnak. Az irodába visszatérve, már a közbiztonság szavatolásának módozatait kellett latolgatnom. A gyors és hatékony cselekvés érdekében, szakmai segítséget kértem és kaptam Ardeleanutól. Megbeszélésünknek közeledő hangzavar vetett véget. Fegyveremet az ajtóra szegezve, védelmi állásba helyezkedtem. Civil és katona ruhás társaság rontott be az irodába. Élükön egy nagyhangú ismeretlennel, aki az épület azonnali átadására utasított. Románul. Így ismerkedtem meg Dumbravă doktorral, az időközben megalakult Nemzeti Megmentési Front önjelölt elnökével. Viselkedéséből és modorából leszűrve az ilyenkor szükséges következtetéseket, azonnali távozásra szólítottam fel. A melléje verődött kétes alakokkal együtt. Kénytelen volt engedelmeskedni. A nálunk lévő fegyverek ugyanis nyomatékosították kérésemet. Sűrű fenyegetőzések közepette hagyta el az épületet. A kíséretében lévő honvédelmi tiszt viszont velünk maradt. Röviden ismertettem vele, ki vagyok és mit akarok. Világossá téve számára, hogy csak egy választott testülettől fogadok el utasítást vagy parancsot. A stratégiai tanácsokat viszont meghallgatom.

 

Folytatjuk

 

Bedő Zoltán: Háromszék

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]