Utolsó 10 cikk
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja
A közös imádság felhajtó ereje.A közös imádság felhajtó ereje.

 

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e, bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kimondott, kinyilatkoztatott, vagy megtestesült szavának?

Légy az első aki kommentálja
Szabadságot követelünk!Szabadságot követelünk!

 

          Hétfő esti maratoni ülésén, a Szociáldemokrata Párt Országos végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Légy az első aki kommentálja
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja


2009 december 29 :: Múltba néző :: Karácsonykor a bilincsek lehullnak 3
Karácsonykor a bilincsek lehullnak 3

 

 

 

Karácsonykor a bilincsek lehullnak

 

Egy résztvevő visszaemlékezése, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

3


          Néhány mámoros pillanat után nyugtalanság lett úrrá rajtam. Hihetetlennek tűnt ugyanis, hogy ilyen hirtelen véget ért, az immár 24 éve tartó vészkorszak. Azt is furcsállottam, hogy városunkban mindez egyetlen puskalövés nélkül történt. Hogy áldozatok nélkül sikerült lerázni magunkról a zsarnokságot. Felébredt és egyre erősödött bennem a gyanú - még nincs vége. Az idegeimen újra elhatalmasodó feszültség hatására, rég elraktározott ismeretek szakadtak fel tudatom mélyéről. A katonaságnál tanultaké. Volt mire emlékeznem. Egyetemistaként ugyanis a Securitate terror elhárító egységénél szolgáltam. Tiszti iskolában. A felidézett tudásanyag birtokában már másképp ítéltem meg a történteket. S az ide-oda hullámzó, bódult tömeget szemlélve, rádöbbentem kiszolgáltatott mivoltunkra. A kialakult helyzetben nem volt kivel tanácskoznom, ezért egyedül indultam a rettegett titkosrendőrség felé.

 

 

 

 

 

 

 


          A mozi környékén összetört, felborogatott és meggyújtott kocsik látványa fogadott. A lángok lobogó fényénél még vészjóslóbbnak tűnt a Securitate és megyei milícia komor épülete. Az utóbbiba sikerült ugyan bejutnom, de nem egyedül. Utánam zúdultak a megvadult emberek. Törtek-zúztak a földszinti helységekben. Határozott fellépésemmel viszont az útlevélosztály teljes feldúlását sikerült megakadályoznom. Az indulatok újabb elszabadulása előtt, szólnom kellett a folyamatosan duzzadó emberáradathoz. Ennek érdekében kiléptem az épületből. Hátam mögött csattant a vasajtó. Ez is szekus! Kiáltotta el magát egy nő, mielőtt bármit is mondhattam volna. Felmorajlott a tömeg és már mozdult, hogy eltaposson. Nem érhetek ilyen csúfos véget. Pont itt, megpróbáltatásaim helyszínén. Ahol packáztak velem. Faggattak és vallattak. Meggyötörtek és megaláztak. Próbáltak megfélemlíteni és elhallgattatni. Hosszú éveken keresztül. A hatalom erre hivatott pribékjei. Nem válhatok egy sajnálatos félreértés áldozatává. Most, a változás küszöbén. Mindez a másodperc töredéke alatt villant át az agyamon, határtalan dühvel itatva át minden sejtemet. Bombaként robbant és állati energiákat szabadított fel bennem a felháborodás. Hatására szembeszálltam a felbőszült sokasággal. Elszántságom megtorpanásra késztette őket. Az így nyert pár pillanat pedig elég volt ahhoz, hogy néhány, időközben erre vetődött házgyári alkalmazott mellém furakodjon. Mésztől kifehéredett, cementfoltos ruhájukról és feszülő izmaikról messziről látszott, hogy dologban megedződött munkásemberek. Nem szekus! - mordultak rá villogó tekintettel a többiekre. Bátor kiállásuk mentette meg az életem. A történtek után már sikerült szót értenem az emberekkel. Sikerült megértetnem, hogy a harc még nem ért véget. Hogy értelmetlen összetörnünk és megsemmisítenünk azt, ami már a miénk. Hogy legfontosabb tennivalónk a rend helyreállítása és a biztonság szavatolása. A város és lakói védelmének a megszervezése. Ehhez pedig katonaviselt férfiak és fegyverek kellenek. Nagy tülekedés támadt. Sokan akartak velem tartani. Ötvenet kiválasztottam közülük, majd kíséretükben újra beléptem az épületbe.

 

 

 

 

 

 

 


           A milícia megyei parancsnoka Gavril Ardeleanu, egy magyarul tökéletesen beszélő és meg is szólaló ezredes volt. Jó modora révén, kilógott a lakósságot terrorizáló helyi kiskirályok sorából. Természetesen a parancsokat neki is végre kellett hajtani, de hatalmával soha nem élt vissza. Sőt, basáskodó beosztottjait próbálta féken tartani. Erről személyesen is meggyőződhettem, ugyanis többször tettem nála panaszt, a milicisták részéről engem ért túlkapásokat sérelmezve. Panaszaimat kivizsgálva nekem adott igazat. A kommunista Romániában erre nem nagyon volt példa. Ezúttal sem csalódtam benne. Nem menekült és nem bújt el. Az irodájában tartózkodott, ahogy egy rendőrfőnökhöz illik. Kissé sápadtan ugyan, de bátran a szemembe nézve fogadott. Megkértem kövessen a Securitate épületébe. A terrorszervezetként működő titkosrendőrség megyei parancsnoka, Mircea Dupac ezredes irodájához igyekeztem, akit sajnos ismertem. És ő engem még jobban, ami egyáltalán nem vált előnyömre. Nem találtam a hején. Az épületben egyetlen szekus sem tartózkodott. Társaimat csoportokra osztva, nekiláttunk az irodák átvizsgálásához. Robbanószerek, lőszer és fegyverek után kutattunk. Akadt is bőven. Hamarosan állig fel voltunk fegyverkezve. Így már én is jobban éreztem magam a bőrömben. Helyiségről helyiségre haladva, úrrá lett rajtunk a felháborodás. A vasszekrények polcain ugyanis nem csak fegyverek és lőszerek hevertek, hanem kiló számra kávé, húskonzervek, déli gyümölcsök, márkás italok és cigaretta is. Olyan portéka, melyet az egyszerű halandó nem, hogy az üzletekben, de még a televízióban sem látott. Évek óta. Ezen kívül a lakósságtól elkobozott, értékes magyar nyelvű könyvek, piros-fehér-zöld zászlók és levelek százai. Kifosztott, megalázott, megfélemlített emberek féltve őrzött kincsei. Nem tápláltam illúziókat a rendszert illetően. Sok mindent tudtam s az elnyomó gépezet módszereit is volt alkalmam megtapasztalni. A nyers valósággal való szembesülés mégis megdöbbentett.

 

 

 

 

 

 

 

 

A helyzet viszont nem kedvezett az ezen való rágódásnak. Az irodába visszatérve, már a közbiztonság szavatolásának módozatait kellett latolgatnom. A gyors és hatékony cselekvés érdekében, szakmai segítséget kértem és kaptam Ardeleanutól. Megbeszélésünknek közeledő hangzavar vetett véget. Fegyveremet az ajtóra szegezve, védelmi állásba helyezkedtem. Civil és katona ruhás társaság rontott be az irodába. Élükön egy nagyhangú ismeretlennel, aki az épület azonnali átadására utasított. Románul. Így ismerkedtem meg Dumbravă doktorral, az időközben megalakult Nemzeti Megmentési Front önjelölt elnökével. Viselkedéséből és modorából leszűrve az ilyenkor szükséges következtetéseket, azonnali távozásra szólítottam fel. A melléje verődött kétes alakokkal együtt. Kénytelen volt engedelmeskedni. A nálunk lévő fegyverek ugyanis nyomatékosították kérésemet. Sűrű fenyegetőzések közepette hagyta el az épületet. A kíséretében lévő honvédelmi tiszt viszont velünk maradt. Röviden ismertettem vele, ki vagyok és mit akarok. Világossá téve számára, hogy csak egy választott testülettől fogadok el utasítást vagy parancsot. A stratégiai tanácsokat viszont meghallgatom.

 

Folytatjuk

 

Bedő Zoltán: Háromszék

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]