Utolsó 10 cikk
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
![]() 2009 december 30 :: Múltba néző :: Karácsonykor a bilincsek lehullnak 4 ![]()
Karácsonykor a bilincsek lehullnak
Egy résztvevő visszaemlékezése, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire
4
Hárman fogtunk neki tehát a város védelmének és közbiztonságának a megszervezéséhez. Ardeleanu ezredes, Scoarţă kapitány és jómagam. Mivel a legtágasabb és legjobban felszerelt helyiség a Dupac-é volt, itt állítottuk fel a parancsnokságot. Egy ilyen rezidencia berendezése rideg, hangulata sivár. Minden szeglete félelmet sugároz. A célnak megfelelően. Mérete és beosztása pedig egy diktatórikus rendszer katonai helytartójának igényeihez van igazítva. A folyosóról, párnázott páncélajtón lehetett a székekkel zsúfolt, terem nagyságú előszobába lépni. A parancsra és eligazításra várók lebzselésének helyszínére. Innen, ugyancsak párnázott páncélajtó vezetett a szintén túlméretezett irodába. Középpontjában hatalmas, telefonkészülékekkel zsúfolt, íróasztal pöffeszkedett. A székeken kívül, más bútordarab itt sem volt található. Ebből a helységből újabb párnázott páncélajtón, a dolgozó s hálószobából, valamint fürdőből és konyhából álló szolgálati lakrészbe jutottunk. Itt iratokkal zsúfolt páncél, valamint élelmiszerrel és italokkal degeszre tömött hűtőszekrények sorakoztak.
A helyszínnel ismerkedve felfedeztem, hogy a szolgálati telefonokról a megye bármely rendőrőrsét és postahivatalát fel tudom hívni. Közvetlenül. Ez óriási dolognak számított, mert abban az időben a telefonbeszélgetéseket csak központon keresztül lehetett lebonyolítani. Mivel hely akadt bőven, a felszólításunkra visszaszállingózó rendőrtiszteket, valamint az épületben talált fegyvereket és lőszert a főnöki irodába gyűjtöttük össze. A város létfontosságú és sebezhető pontjait számba véve kiderült, hogy őrzésükhöz nincs elég emberünk. A létszámnövelést önkéntesek toborzásával oldottuk meg. Pillanatnyilag. Munkásőr egyenruhába öltöztetve, felfegyverezve küldtük őket a kijelölt helyszínekre. Elosztásukban már Lupu hadnagy, a helyi belügyi alakulatok kiképzőtisztje is segédkezett. A megyei és városi milícia, valamint a Securitate épületének őrzését, belügyes sorkatonákra és civilekre bíztuk. Kettesével osztva be őket szolgálatra, egy katona, egy civil felállásban. Mivel az újból összeverődött tömeg a rabok szabadon bocsájtását követelte, gyorsan végigtekintettük a fogva tartottak lajstromát. Többségük semmiségért volt elítélve, vagy letartóztatva. Olyan bűnökért, melynek elkövetésére a nincstelenség és éhség kényszerítette őket. De akadtak közöttük valódi bűnözők, többek között két gyilkos is. Személyesen vittem a fogdába a szabadon bocsájthatók listáját. A magyar nemzetiségű fegyőr, a közvetlen életveszély ellenére sem oldott kereket. Helytállásával óriási veszélyt hárítva el a fejünk fölül. A diktátor bukását követő felfordulásban ugyanis a bűnözők kiszabadulása sok gondot okozhatott volna.
Visszatérve, Dupac-ot a parancsnokságon találtam. Íróasztala mögött ülve éppen telefonált, mintha mi sem történt volna. Nem hittem a szememnek. Néhány másodpercnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a meglepetéstől magamhoz térjek. El kell ismernem, volt lélekjelenléte. És persze tudott is valamit, amit mi nem. Bár kihallgattam, semmivel sem lettem okosabb. Érdemleges hírt ugyanis nem közölt velünk. Kihallgatása után bezártam az egyik irodába, fegyveres őrséget állítva az ajtó elé. De ezzel még nem ért véget a váratlan események sorozata. Az épületek átfésülésére küldött felkelők jelentették, hogy az egyik helységbe nem tudnak behatolni. Felérve, engem is zárt ajtó fogadott, de többszöri döngetés után mégis csak kinyitották. Belépve, a titkosrendőrség számító és kommunikációs központjában találtam magam. Kattogtak a telexgépek, ontva magukból a teleírt papírszalagokat. A rajtuk lévő szöveget böngészve rossz előérzetem felerősödött, pedig csak megérzésemre támaszkodhattam. A szöveg ugyanis kódolva volt.
A hadsereg egyre nagyobb szerephez jutása ellenére. Kitartásunknak végül mégis megvolt az eredménye. Sor kerülhetett a küldöttgyűlés összehívására. A Szakszervezetek Művelődési Házában. Megyevezetőnek Orbán Árpádot, rendőrparancsnoknak pedig Gavril Ardeleanu ezredest javasoltuk. Társaimmal ugyanis még gyűlés előtt megértettem, hogy ők a legmegfelelőbb személyek eme tisztségek ellátására. Hiszen már bizonyított gerincességük és bátorságuk mellett, rendelkeznek a szükséges szakmai és vezetői tapasztalatokkal is. Mindezek ellenére, csak heves vita árán tudtuk álláspontunkat érvényesíteni. Dumbravă doktornak és a teremben lézengő többi felbujtónak köszönhetően. Másnap, a Tervezőintézet tanácstermében az RMDSZ helyi szervezetét is sikerült megalakítani. A bukaresti Kiáltvány szellemében.
Ezek után úgy éreztem küldetésem véget ért. Úgy éreztem a változás érdekében megtettem minden tőlem telhetőt. Úgy éreztem, most már nyugodt lelkiismerettel visszavonulhatok.
Bedő Zoltán: Háromszék
![]() Kommentárok ( 0 ) Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
|