Utolsó 10 cikk
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja


2010 január 14 :: Irodalom > Próza :: A télre várva
A télre várva

 

 

 

 

A télre várva

 

 

 

           Jó pár napja hiába kémlelem az égboltot és hiába ébredek azzal a reménnyel, hogy talán fehér hó szőnyeg fogad odakint. A természet furcsa játéka folytán a várva várt ünnepek és szabadnapok ideje alatt is a szürkeség, a kopott háromszéki táj fogadott, mi több az eső is eleredt és keservesen siratta az elmúlt napsütéses nyári napokat. Lévén, hogy nem vagyok meteorológus vagy az éghajlatváltozás okait kutató, egyszerű szemlélőként bámulok a világra és mindezt látván más jellegű gondolatok kelnek útra fejemben. Ünnep, pihenés, vég és kezdet ezek a szavak jutnak eszembe és a várakozás, amely betölti életünk nagy részét. Mi történik ám, ha várunk és nem érkezik a változás? Kíváncsian figyeljük a híreket, de nem hallunk semmi biztatót. Legyintünk…. majd pár nap múlva, majd jövő héten talán, avagy minek is kell nekünk ez, legyen már tavasz. Az egek urát azonban nem olyan könnyű jobb belátásra bírni. Telnek a percek, órák. Napokká terebélyesednek és életünk fonala lassan, alig észrevehetően tekeredik fel az emlékek orsójára. A várakozás jellemzi életünk számtalan mozzanatát. A várakozás után beteljesülés, azután újból várakozás…. a végtelenségig. A mindennapok és az ünnepek értékes pillanatai, mozzanatai kerülik így el figyelmünket, az egymás megajándékozására szánt pillanatok, a családi találkozások megszervezésére szánt órák, a rég látott barátok viszontlátásának öröme, a fenyőfa feldíszítése, az elkezdett regény befejezése, séták és számtalan olyan történés, amit önmagunkért és társainkért kell/kellene megtennünk.

 

 

 

 

 

 

 


          Minden vég egyfajta kezdetnek az elejét jelenti, a természet megpihen, felkészül az újrakezdésre és hasonlóképpen kellene cselekednünk mi magunknak is, lelkünkben. A tél fehérsége lelkünket kell, bevonja és így egyszerűbb elfogadni mindazt a sok rejtett rosszat, amit az újrakezdés hoz magával. Általános árdrágulás, nagyobb számlák, üres pénztárcák, be nem teljesített politikai ígéretek és egyéb társadalmi piszok, szürkeség, ami az ünneplő fehéret beszennyezi. Válasszuk inkább a kopott természet szépségét, legyen annak oka bármi is, hisz ha nyitott szemmel, figyelmesen tudjuk csodálni azt, a téli ünnepek pont olyan kellemesek lehetnek, mint gondtalan gyermekkorunkban voltak, mikor mit sem sejtve rácsodálkoztunk a titokban a fa alá csempészett ajándékokra. Nem tudtuk, hogy kerültek oda, hittünk a mesében és csakhamar nem is érdekelt a télapó és az angyalok históriája, hisz mindannyian örvendtünk egymásnak és a csodálatos világnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Akkor válik a várakozás hasznossá és az ünnep igazivá, ha kicsit gyerekek leszünk, és ártatlanul csodálkozva fogadjuk a régi végét és az új kezdetét, feltöltődünk a természet nyújtotta energiával, és ha elég okosan gazdálkodunk vele, akkor egy egész évet kitarthat. Így talán ki tudjuk játszani a világi és az emberi gyarlóságot, az önnön és mások hibáit, tévedéseinket, … és ha netalán úgy érezzük, hogy nem megy akkor a hegyek, a völgyek, a szelíd tisztások s azokon a virágok tárt karokkal várnak a feltöltődésre az örök megújulás és élni akarás nagyszerű példáját mutatva.

 

 

 

Tóth Szabolcs Barnabás

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]