Utolsó 10 cikk
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja
Helytállásuk követendőHelytállásuk követendő

 

          A magyar hadtörténet talán legnagyobb tragédiája következett be a Don – kanyarban az 1943. január 12 – én elindított orosz ellentámadásban, melynek során a többszörös túlerőben lévő szovjet haderő tankjai valósággal legázolván a csupán kézifegyverekkel felszerelt magyar katonákat, áttörték a folyó mentén szeptember óta megmerevedett frontvonalat.

Légy az első aki kommentálja


2010 január 14 :: Irodalom > Próza :: A télre várva
A télre várva

 

 

 

 

A télre várva

 

 

 

           Jó pár napja hiába kémlelem az égboltot és hiába ébredek azzal a reménnyel, hogy talán fehér hó szőnyeg fogad odakint. A természet furcsa játéka folytán a várva várt ünnepek és szabadnapok ideje alatt is a szürkeség, a kopott háromszéki táj fogadott, mi több az eső is eleredt és keservesen siratta az elmúlt napsütéses nyári napokat. Lévén, hogy nem vagyok meteorológus vagy az éghajlatváltozás okait kutató, egyszerű szemlélőként bámulok a világra és mindezt látván más jellegű gondolatok kelnek útra fejemben. Ünnep, pihenés, vég és kezdet ezek a szavak jutnak eszembe és a várakozás, amely betölti életünk nagy részét. Mi történik ám, ha várunk és nem érkezik a változás? Kíváncsian figyeljük a híreket, de nem hallunk semmi biztatót. Legyintünk…. majd pár nap múlva, majd jövő héten talán, avagy minek is kell nekünk ez, legyen már tavasz. Az egek urát azonban nem olyan könnyű jobb belátásra bírni. Telnek a percek, órák. Napokká terebélyesednek és életünk fonala lassan, alig észrevehetően tekeredik fel az emlékek orsójára. A várakozás jellemzi életünk számtalan mozzanatát. A várakozás után beteljesülés, azután újból várakozás…. a végtelenségig. A mindennapok és az ünnepek értékes pillanatai, mozzanatai kerülik így el figyelmünket, az egymás megajándékozására szánt pillanatok, a családi találkozások megszervezésére szánt órák, a rég látott barátok viszontlátásának öröme, a fenyőfa feldíszítése, az elkezdett regény befejezése, séták és számtalan olyan történés, amit önmagunkért és társainkért kell/kellene megtennünk.

 

 

 

 

 

 

 


          Minden vég egyfajta kezdetnek az elejét jelenti, a természet megpihen, felkészül az újrakezdésre és hasonlóképpen kellene cselekednünk mi magunknak is, lelkünkben. A tél fehérsége lelkünket kell, bevonja és így egyszerűbb elfogadni mindazt a sok rejtett rosszat, amit az újrakezdés hoz magával. Általános árdrágulás, nagyobb számlák, üres pénztárcák, be nem teljesített politikai ígéretek és egyéb társadalmi piszok, szürkeség, ami az ünneplő fehéret beszennyezi. Válasszuk inkább a kopott természet szépségét, legyen annak oka bármi is, hisz ha nyitott szemmel, figyelmesen tudjuk csodálni azt, a téli ünnepek pont olyan kellemesek lehetnek, mint gondtalan gyermekkorunkban voltak, mikor mit sem sejtve rácsodálkoztunk a titokban a fa alá csempészett ajándékokra. Nem tudtuk, hogy kerültek oda, hittünk a mesében és csakhamar nem is érdekelt a télapó és az angyalok históriája, hisz mindannyian örvendtünk egymásnak és a csodálatos világnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Akkor válik a várakozás hasznossá és az ünnep igazivá, ha kicsit gyerekek leszünk, és ártatlanul csodálkozva fogadjuk a régi végét és az új kezdetét, feltöltődünk a természet nyújtotta energiával, és ha elég okosan gazdálkodunk vele, akkor egy egész évet kitarthat. Így talán ki tudjuk játszani a világi és az emberi gyarlóságot, az önnön és mások hibáit, tévedéseinket, … és ha netalán úgy érezzük, hogy nem megy akkor a hegyek, a völgyek, a szelíd tisztások s azokon a virágok tárt karokkal várnak a feltöltődésre az örök megújulás és élni akarás nagyszerű példáját mutatva.

 

 

 

Tóth Szabolcs Barnabás

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]