Utolsó 10 cikk
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja
A demokrácia megcsúfolásaA demokrácia megcsúfolása

 

 

          Rendőri erőszakba torkolt Katalóniában a vasárnap megtartott népszavazás, mely a jelenleg Spanyolországhoz tartozó tartomány függetlenségéről, vagy ennek elutasításáról volt hívatott dönteni.

Légy az első aki kommentálja
A németeknek elegük lettA németeknek elegük lett

 

          Vereségnek is beillő győzelmet aratott Németországban az Angela Merkel által vezetett CDU/CSU, vagyis a Kereszténydemokrata Unió és Bajor Keresztény – szociális Unió által alkotott pártszövetség a vasárnapi választásokon.

Légy az első aki kommentálja
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja


2010 január 14 :: Irodalom > Próza :: A télre várva
A télre várva

 

 

 

 

A télre várva

 

 

 

           Jó pár napja hiába kémlelem az égboltot és hiába ébredek azzal a reménnyel, hogy talán fehér hó szőnyeg fogad odakint. A természet furcsa játéka folytán a várva várt ünnepek és szabadnapok ideje alatt is a szürkeség, a kopott háromszéki táj fogadott, mi több az eső is eleredt és keservesen siratta az elmúlt napsütéses nyári napokat. Lévén, hogy nem vagyok meteorológus vagy az éghajlatváltozás okait kutató, egyszerű szemlélőként bámulok a világra és mindezt látván más jellegű gondolatok kelnek útra fejemben. Ünnep, pihenés, vég és kezdet ezek a szavak jutnak eszembe és a várakozás, amely betölti életünk nagy részét. Mi történik ám, ha várunk és nem érkezik a változás? Kíváncsian figyeljük a híreket, de nem hallunk semmi biztatót. Legyintünk…. majd pár nap múlva, majd jövő héten talán, avagy minek is kell nekünk ez, legyen már tavasz. Az egek urát azonban nem olyan könnyű jobb belátásra bírni. Telnek a percek, órák. Napokká terebélyesednek és életünk fonala lassan, alig észrevehetően tekeredik fel az emlékek orsójára. A várakozás jellemzi életünk számtalan mozzanatát. A várakozás után beteljesülés, azután újból várakozás…. a végtelenségig. A mindennapok és az ünnepek értékes pillanatai, mozzanatai kerülik így el figyelmünket, az egymás megajándékozására szánt pillanatok, a családi találkozások megszervezésére szánt órák, a rég látott barátok viszontlátásának öröme, a fenyőfa feldíszítése, az elkezdett regény befejezése, séták és számtalan olyan történés, amit önmagunkért és társainkért kell/kellene megtennünk.

 

 

 

 

 

 

 


          Minden vég egyfajta kezdetnek az elejét jelenti, a természet megpihen, felkészül az újrakezdésre és hasonlóképpen kellene cselekednünk mi magunknak is, lelkünkben. A tél fehérsége lelkünket kell, bevonja és így egyszerűbb elfogadni mindazt a sok rejtett rosszat, amit az újrakezdés hoz magával. Általános árdrágulás, nagyobb számlák, üres pénztárcák, be nem teljesített politikai ígéretek és egyéb társadalmi piszok, szürkeség, ami az ünneplő fehéret beszennyezi. Válasszuk inkább a kopott természet szépségét, legyen annak oka bármi is, hisz ha nyitott szemmel, figyelmesen tudjuk csodálni azt, a téli ünnepek pont olyan kellemesek lehetnek, mint gondtalan gyermekkorunkban voltak, mikor mit sem sejtve rácsodálkoztunk a titokban a fa alá csempészett ajándékokra. Nem tudtuk, hogy kerültek oda, hittünk a mesében és csakhamar nem is érdekelt a télapó és az angyalok históriája, hisz mindannyian örvendtünk egymásnak és a csodálatos világnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Akkor válik a várakozás hasznossá és az ünnep igazivá, ha kicsit gyerekek leszünk, és ártatlanul csodálkozva fogadjuk a régi végét és az új kezdetét, feltöltődünk a természet nyújtotta energiával, és ha elég okosan gazdálkodunk vele, akkor egy egész évet kitarthat. Így talán ki tudjuk játszani a világi és az emberi gyarlóságot, az önnön és mások hibáit, tévedéseinket, … és ha netalán úgy érezzük, hogy nem megy akkor a hegyek, a völgyek, a szelíd tisztások s azokon a virágok tárt karokkal várnak a feltöltődésre az örök megújulás és élni akarás nagyszerű példáját mutatva.

 

 

 

Tóth Szabolcs Barnabás

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]