Utolsó 10 cikk
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja
A közös imádság felhajtó ereje.A közös imádság felhajtó ereje.

 

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e, bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kimondott, kinyilatkoztatott, vagy megtestesült szavának?

Légy az első aki kommentálja
Szabadságot követelünk!Szabadságot követelünk!

 

          Hétfő esti maratoni ülésén, a Szociáldemokrata Párt Országos végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Légy az első aki kommentálja
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja


2010 március 26 :: Múltba néző :: Az ellenség fellegvárában 3
Az ellenség fellegvárában 3

 

 

 

 

Az ellenség fellegvárában

 

 

 Egy résztvevő visszaemlékezései, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

 

 

          Ilyen előzmények után vezetett a Gondviselő a szekuritáte épületébe, 1989. december 22-én. Még sem forraltam bosszút, senki ellen. Sőt, egyike voltam az erőszak megakadályozóinak. Pedig néhány személyes „jótevőm” is a kezembe került. Egyikük egy Dobrilă nevezetű főhadnagy. Ő még egy szekustól is szokatlan durva módon hallgatott ki több alkalommal, úgy Kézdivásárhelyen mint Szentgyörgyön. De előzmények nélkül is jogosan bánthattam volna, ugyanis bezárkózott a számító és kommunikációs központba s csak többszöri erőteljes felszólításra volt hajlandó ajtót nyitni. Időközben a megyei szekus főnök is előkerült, akit azonnal kihallgattam. Persze érdemlegeset nem tudtam meg tőle, egy dolgot viszont tisztáztunk. Ebben az épületben jelenleg én adom az utasításokat, ő pedig be kell, tartsa ezeket. Ha élni akar. Az épület előtt ugyanis még mindig tombolt a tömeg, így senkinek sem volt kétsége afelől, hogy mi történne, ha kiszolgáltatnánk őket a népharagnak. Szerencséjükre, néhány kivételtől eltekintve, a jogi felelősségre vonás hívei voltunk mindannyian, ezért igyekeztünk békésen viselkedni. Ami az adott körülmények között és események közepette, nem is volt olyan egyszerű. Még mielőtt elkísértettem volna, egy kérdést azért még feltettem neki. A székében ülve és a szemébe nézve: „Ţi minte că ţi-am zis, roata se-n vîrteşte?” ( Emlékszel, hogy mondtam neked, a kerék forog?) Némán bólintott.

 

 

 

 

 

 

 


           Bár sok mindenre fel voltunk készülve, olyan mértékű lövöldözésre, mely már első éjjel bekövetkezett, egyikünk sem számított. Szemmel láthatólag Scoarţă kapitányt is meglepte az események alakulása. Besötétedés után ugyanis az egész városban ugattak a fegyverek. Ezért az épületekben leoltattuk a villanyt, s a vak sötétben, lesben állva, vártuk a további fejleményeket. Pattanásig feszült idegekkel. Csak az udvaron és a parancsnokságon hagytunk égve néhány körtét, miután elsötétítettük az ablakokat. Brassóból is hajmeresztő hírek érkeztek. Korházakban mészároló, a középületeket megtámadó ismeretlenek jelenlétéről tájékoztattak. Hivatalosan. Egyenes adásban hallgathattuk a fegyverropogást is, a hadsereg által felállított rádió adó-vevőn keresztül. Ránk is lőttek a Bodok szállóból, ezért lementem megnyugtatni a külső őrséget biztosító embereket. Éppen a megyei rendőrséget a városival összekötő udvaron akartam átvágni, mikor golyók fütyültek el a fülem mellett. Szerencsémre másodpercek alatt sikerült bemenekülnöm a garázsba, így sérülés nélkül estem át a tűzkeresztségen.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A parancsnokságra visszamenve, közöltem a kapitánnyal, hogy két emberrel átvizsgálom a szállodát. Állig felfegyverkezve fogtunk neki a veszélyes vállalkozásnak. A portán szolgálatot teljesítő Szabó Béla sógoromtól tudakozódtam a frissen érkezettek után. Egy gyanús alakra akadtam. Késő délután érkezett Bukarestből és szobájának ablakai a mozi felé néztek. Az bejárat két oldalán állva, hevesen dobogó szívvel kopogtattunk nála, majd dörömbölni kezdtünk, de csak akkor kattant a zár, mikor üvöltve helyeztem kilátásba, hogy betörjük az ajtót. Sötét tekintetű, félbarna alak fogadott, felháborodva. Miután megmotoztuk és a szobáját is átkutattuk – eredménytelenül, közöltem vele, hogy le van tartóztatva. Kinek a parancsára? – Kérdezte. A Dupac utasítására. – Böktem oda. Dupac ezredes elvtárs küldött ide titeket? – Csúszott ki a száján. Igen. – Válaszoltam. Miután azt is közöltem vele, hogy a szekuritáte épületébe kísérjük, teljesen megnyugodott. A parancsnokságon kifaggattam. Állítása szerint délben indult el Bukarestből, a kovásznai szívkórház felé, ahova beutalást kapott. A személyi igazolványában valóban fővárosi cím szerepelt, de beutalót nem tudott felmutatni. Mint ahogy elindulásának okára sem tudott elfogadható választ adni. Egy szívelégtelenséggel küszködő beteg ember ugyanis nem kell útra egy országos felfordulás kellős közepén.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Egyelőre viszont nem vitatkoztam vele, mert egyebet akartam megtudni tőle. Ennek érdekében végig azt a benyomást kelltettem, hogy még mindig Dupac kezében van a hatalom. A kihallgatást félbeszakítva ezért ki is mentem utána nézni, rá ér–e az ezredes egy velünk folytatott röpke beszélgetésre? Valóban vele tértem vissza, az ajtóban magam elé bocsájtván. Emberünk, megpillantván az ajtón belépő szekust, a helyéről felpattanva köszöntötte. „Să trăiţi tovarăşu colonel”. ( Éljen ezredes elvtárs.) Ez utóbbi rámordult, ugyan: „Taci mă din gură!” (Fogd be a szád!), de már késő volt. Sikerült rájuk bizonyítanom, hogy ismerik egymást. A történtek után ezt már nem is titkolták, de a „honnan” kérdésre nem tudtak egyértelmű választ adni.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Három dolog tehát bebizonyosodott. Az elfogott alak Bukarestből érkezett, Dupac-kal ismerik egymást és nagy valószínűséggel, a Bodokból ő tartott tűz alatt. Hiszen amióta velünk van egy lövést sem adtak le a szomszédos szállodából. Mivel nem láttam értelmét, hogy akkor tovább faggassam, két külön irodába zárattam őket. Fegyveres őröket rendelve az ajtó elé. Az eseményeket és az érkező híreket mérlegelve, számomra egyértelmű volt, hogy diverziós tevékenységről van szó.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A végrehajtók hovatartozását illetően sem voltak kétségeim, mert már a harcmodorukról felismertem őket. Hiszen a terrorelhárító alakulatoknál az övékével azonos kiképzésben részesültem. Tudtam tehát: Egy elhárító képzettebb az elhárítottnál. Magyarán, a terrorista cselekedeteket éppen az elhárításukra kiképzettek tudják a legeredményesebben végrehajtani. A cél is világos volt. Zavar és félelemkeltés. A bukaresti események hiányos ismeretében viszont az okokat tévesen határoztam meg. Akkor még azt hittem ugyanis, hogy ezek az alakok a diktátor érdekében cselekszenek.

 

 

 

Bedő Zoltán

 

Folytatjuk:

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]