Utolsó 10 cikk
Addig nem tűnhetünk el….Addig nem tűnhetünk el….

 

 

Most, hogy örökre eltávozott közülünk, elemi erővel törnek fel belőlem a Kányádi Sándorhoz fűződő személyes élményeim. Ezek egyike végérvényesen beleégette magát a tudatomba és kapaszkodót nyújtott életem nehéz pillanataiban, ezért közkincsé teszem.

Légy az első aki kommentálja
Tartson meg téged nekünk az Úr!Tartson meg téged nekünk az Úr!

 

 

          Vannak emberek, akik szikáron állják a történelem viharait, akár a sziklatörmelékkel megszórt székely földbe kapaszkodó fenyők és nem hajolnak meg a nagy időben.  

Légy az első aki kommentálja
A haza szolgálatábanA haza szolgálatában

     

 

          Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18. látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, egy olyan református család sarjaként, amely 1657 – ben nyerte el a nemességet Erdélyben.

Légy az első aki kommentálja
Voltunk, vagyunk és leszünk!Voltunk, vagyunk és leszünk!

 

 

          A Párizs melletti versailles-i kastély parkjában található Nagy – Trianon palotában, 1920. június 4 –én Magyarországot rákényszerítették egy olyan békeszerződésnek hazudott diktátum aláírására, melynek következtében elveszítette területének 71,5 (232.448 km2) és lakósságának 63, 5% - t (13 271 370 fő).

Légy az első aki kommentálja
Elismerték Székelyföld létezésétElismerték Székelyföld létezését

 

          A képviselőház után kedden 96 ellene és 9 mellette szóló szavazattal a román parlament szenátusa is elutasította Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) dolgozott ki és Kulcsár - Terza József háromszéki képviselő terjesztett be az elmúlt esztendőben.  

Légy az első aki kommentálja
A megmaradás életerő kérdéseA megmaradás életerő kérdése

           

 

          A múltba tekintve, de a jövőbe nézve, derűlátón, de nem elbizakodottan, kellő szerénységgel, de határozottan fogalmazta meg a valóság alapjára épített, azonban merészen felfelé ívelő terveit Orbán Viktor, a miniszterelnöki eskü letétele után. Úgy, ahogyan ez egy magyar kormányfőtől elvárható.

Légy az első aki kommentálja
A magyar érdek és igazság védelmébenA magyar érdek és igazság védelmében

 

          Magyarországot és annak demokratikusan megválasztott kormányát gyalázták az Európai Parlament április 26 – án lezajlott ülésén, aljas rágalmak és hazugságok tömkelegét zúdítva rájuk. Minderre pedig a LIBE Bizottság, anyaországunkról szóló jelentéstervezetének az ismertetése szolgáltatott alkalmat és nyújtott lehetőséget. 

Légy az első aki kommentálja
Nem hagyhatjuk szó nélkülNem hagyhatjuk szó nélkül

 

          Az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb kormány ellenes tűntetése zajlott szombaton este Budapesten. Joguk van hozzá, hiszen egy működő demokrácia ezt lehetővé teszi. Sokat mondó azonban, hogy erre mindössze hat nappal a FIDESZ – KDMP pártszövetség elsöprő, győzelmét hozó parlamenti választások után került sor.

 

Légy az első aki kommentálja
Az intő ukrán példaAz intő ukrán példa

 

          A Magyarországon vasárnap lezajlott parlamenti választás eredményei csak szombaton fognak majd véglegessé válni, azonban a leadott szavazatok 98% - a megszámlálása után az már kiderült, hogy a FIDESZ – KDMP koalíció elsöprő győzelmet aratott.  

Légy az első aki kommentálja
Fontoljuk megFontoljuk meg

 

 

          Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. És ez a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, mert megroppantották az egykor hatalmas és befolyásos nemzetek gerincét.Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. 

Légy az első aki kommentálja


2010 március 26 :: Múltba néző :: Az ellenség fellegvárában 3
Az ellenség fellegvárában 3

 

 

 

 

Az ellenség fellegvárában

 

 

 Egy résztvevő visszaemlékezései, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

 

 

          Ilyen előzmények után vezetett a Gondviselő a szekuritáte épületébe, 1989. december 22-én. Még sem forraltam bosszút, senki ellen. Sőt, egyike voltam az erőszak megakadályozóinak. Pedig néhány személyes „jótevőm” is a kezembe került. Egyikük egy Dobrilă nevezetű főhadnagy. Ő még egy szekustól is szokatlan durva módon hallgatott ki több alkalommal, úgy Kézdivásárhelyen mint Szentgyörgyön. De előzmények nélkül is jogosan bánthattam volna, ugyanis bezárkózott a számító és kommunikációs központba s csak többszöri erőteljes felszólításra volt hajlandó ajtót nyitni. Időközben a megyei szekus főnök is előkerült, akit azonnal kihallgattam. Persze érdemlegeset nem tudtam meg tőle, egy dolgot viszont tisztáztunk. Ebben az épületben jelenleg én adom az utasításokat, ő pedig be kell, tartsa ezeket. Ha élni akar. Az épület előtt ugyanis még mindig tombolt a tömeg, így senkinek sem volt kétsége afelől, hogy mi történne, ha kiszolgáltatnánk őket a népharagnak. Szerencséjükre, néhány kivételtől eltekintve, a jogi felelősségre vonás hívei voltunk mindannyian, ezért igyekeztünk békésen viselkedni. Ami az adott körülmények között és események közepette, nem is volt olyan egyszerű. Még mielőtt elkísértettem volna, egy kérdést azért még feltettem neki. A székében ülve és a szemébe nézve: „Ţi minte că ţi-am zis, roata se-n vîrteşte?” ( Emlékszel, hogy mondtam neked, a kerék forog?) Némán bólintott.

 

 

 

 

 

 

 


           Bár sok mindenre fel voltunk készülve, olyan mértékű lövöldözésre, mely már első éjjel bekövetkezett, egyikünk sem számított. Szemmel láthatólag Scoarţă kapitányt is meglepte az események alakulása. Besötétedés után ugyanis az egész városban ugattak a fegyverek. Ezért az épületekben leoltattuk a villanyt, s a vak sötétben, lesben állva, vártuk a további fejleményeket. Pattanásig feszült idegekkel. Csak az udvaron és a parancsnokságon hagytunk égve néhány körtét, miután elsötétítettük az ablakokat. Brassóból is hajmeresztő hírek érkeztek. Korházakban mészároló, a középületeket megtámadó ismeretlenek jelenlétéről tájékoztattak. Hivatalosan. Egyenes adásban hallgathattuk a fegyverropogást is, a hadsereg által felállított rádió adó-vevőn keresztül. Ránk is lőttek a Bodok szállóból, ezért lementem megnyugtatni a külső őrséget biztosító embereket. Éppen a megyei rendőrséget a városival összekötő udvaron akartam átvágni, mikor golyók fütyültek el a fülem mellett. Szerencsémre másodpercek alatt sikerült bemenekülnöm a garázsba, így sérülés nélkül estem át a tűzkeresztségen.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A parancsnokságra visszamenve, közöltem a kapitánnyal, hogy két emberrel átvizsgálom a szállodát. Állig felfegyverkezve fogtunk neki a veszélyes vállalkozásnak. A portán szolgálatot teljesítő Szabó Béla sógoromtól tudakozódtam a frissen érkezettek után. Egy gyanús alakra akadtam. Késő délután érkezett Bukarestből és szobájának ablakai a mozi felé néztek. Az bejárat két oldalán állva, hevesen dobogó szívvel kopogtattunk nála, majd dörömbölni kezdtünk, de csak akkor kattant a zár, mikor üvöltve helyeztem kilátásba, hogy betörjük az ajtót. Sötét tekintetű, félbarna alak fogadott, felháborodva. Miután megmotoztuk és a szobáját is átkutattuk – eredménytelenül, közöltem vele, hogy le van tartóztatva. Kinek a parancsára? – Kérdezte. A Dupac utasítására. – Böktem oda. Dupac ezredes elvtárs küldött ide titeket? – Csúszott ki a száján. Igen. – Válaszoltam. Miután azt is közöltem vele, hogy a szekuritáte épületébe kísérjük, teljesen megnyugodott. A parancsnokságon kifaggattam. Állítása szerint délben indult el Bukarestből, a kovásznai szívkórház felé, ahova beutalást kapott. A személyi igazolványában valóban fővárosi cím szerepelt, de beutalót nem tudott felmutatni. Mint ahogy elindulásának okára sem tudott elfogadható választ adni. Egy szívelégtelenséggel küszködő beteg ember ugyanis nem kell útra egy országos felfordulás kellős közepén.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Egyelőre viszont nem vitatkoztam vele, mert egyebet akartam megtudni tőle. Ennek érdekében végig azt a benyomást kelltettem, hogy még mindig Dupac kezében van a hatalom. A kihallgatást félbeszakítva ezért ki is mentem utána nézni, rá ér–e az ezredes egy velünk folytatott röpke beszélgetésre? Valóban vele tértem vissza, az ajtóban magam elé bocsájtván. Emberünk, megpillantván az ajtón belépő szekust, a helyéről felpattanva köszöntötte. „Să trăiţi tovarăşu colonel”. ( Éljen ezredes elvtárs.) Ez utóbbi rámordult, ugyan: „Taci mă din gură!” (Fogd be a szád!), de már késő volt. Sikerült rájuk bizonyítanom, hogy ismerik egymást. A történtek után ezt már nem is titkolták, de a „honnan” kérdésre nem tudtak egyértelmű választ adni.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Három dolog tehát bebizonyosodott. Az elfogott alak Bukarestből érkezett, Dupac-kal ismerik egymást és nagy valószínűséggel, a Bodokból ő tartott tűz alatt. Hiszen amióta velünk van egy lövést sem adtak le a szomszédos szállodából. Mivel nem láttam értelmét, hogy akkor tovább faggassam, két külön irodába zárattam őket. Fegyveres őröket rendelve az ajtó elé. Az eseményeket és az érkező híreket mérlegelve, számomra egyértelmű volt, hogy diverziós tevékenységről van szó.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A végrehajtók hovatartozását illetően sem voltak kétségeim, mert már a harcmodorukról felismertem őket. Hiszen a terrorelhárító alakulatoknál az övékével azonos kiképzésben részesültem. Tudtam tehát: Egy elhárító képzettebb az elhárítottnál. Magyarán, a terrorista cselekedeteket éppen az elhárításukra kiképzettek tudják a legeredményesebben végrehajtani. A cél is világos volt. Zavar és félelemkeltés. A bukaresti események hiányos ismeretében viszont az okokat tévesen határoztam meg. Akkor még azt hittem ugyanis, hogy ezek az alakok a diktátor érdekében cselekszenek.

 

 

 

Bedő Zoltán

 

Folytatjuk:

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]