Utolsó 10 cikk
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja
Helytállásuk követendőHelytállásuk követendő

 

          A magyar hadtörténet talán legnagyobb tragédiája következett be a Don – kanyarban az 1943. január 12 – én elindított orosz ellentámadásban, melynek során a többszörös túlerőben lévő szovjet haderő tankjai valósággal legázolván a csupán kézifegyverekkel felszerelt magyar katonákat, áttörték a folyó mentén szeptember óta megmerevedett frontvonalat.

Légy az első aki kommentálja


2010 április 01 :: Irodalom > Próza :: Húsvéti levél a kishúgomnak Hamburg városába
Húsvéti levél a kishúgomnak Hamburg városába

 

 

 

 

Húsvéti levél a kishúgomnak Hamburg városába


 

 

Ezerkilencszáztizennégy. Húsvét. Emlékszel még? Egy vén erdélyi park tisztásait millió virággal hintette be a tavasz, a mi tavaszunk. Piros-fehér-zöld zászló lengett a házon. . . Istenem, emlékeznek-e még a fák erre a három színre? A park aláhajló bokrai, zöld levelek puha rejtekébe sok-sok színes tojást dugdostak el jóságos kezek, pirosat, lilákat, kékeket. . . aztán kihoztak minket a szobából, elvittek a legszélső fáig, ott elengedtek és azt mondták: „ma a kertbe tojásokat dugtak el a nyuszik. . . menjetek, keressétek meg őket!”


Elindultunk. Ketten. Kézen fogva. Te meg én, két csepp, kicsi ember.
Sok-sok piros tojást megtaláltunk, de mi csak mentünk tovább szüntelenül, egymást megértve, babonás gyerekhittel kerestük a nyuszit, nekünk a húsvéti csoda-nyuszi kellett, kétségbeesett nagy gyermekvággyal kellett. . .
Mentünk, mentünk előre, és kerestük és nem találtuk meg. . . a mai napig.

 

Köröskörül rigók daloltak, virágok illata szállt felettünk, és tarkaszárnyú lepkék csókolództak a tavaszi égen. Az a madárdal ma is itt cseng a fülemben még és tudom, hogy Te is hallod néha, és a virágok illatát is érzed, ha néha bús emlék-tornyokból leomlik rád ez a régi tavasz. Amig mi mentünk, virággal beszórt vágyak ösvényén, valahol ezalatt tűzrózsák nyíltak, és piros szívek fölött a diadalmas Halál ünnepelt.

 

Nekünk a nagy tűzből csak a pernye jutott, amely mint sűrű fátyol hullt le a szívünkre, és emberré ütött négy évre rá. Azóta ciklon jár Erdélyország felett, ciklon, mely felragadott téged is, és vitte nyuszi kereső léptedet, messze nyugati dzsungelek felé. Ma itt vagyunk. Ugrásra váró, csöndes Akelái egy elrohanó dzsungel-ízű sorsnak. Sok húsvéton át jutottunk át idáig: két csepp, kicsi ember az óriás fák alatt, amikor útnak indult, bizony nem tudta, hogy egyszer ideér.

 

Nem mondta senki, hogy azt a nyuszit nem lehet megtalálni, mi csak kerestük, kerestük sokáig a nyomát . . . azóta megtaláltunk néha színes tojásokat, néha ránk mosolygott az öröm, de a lelkünkön mindig ott borongott valami furcsa árnyék . . . Most már tudom: a meg nem talált nyuszi árnyéka volt. Kishúgom, idegen város messze ködébe e kusza betűk postáján üzenem:
minden húsvétkor fogd meg a kisfiad kezét, úgy vezesd ott végig a kerten; piros tojást keresni.

 

Ne ereszd el soha a kezét, vezesd ott az élet húsvétjain át, egyik örömtől vidd a másikig, tanítsd meg, hogy drága itt a földön minden kis színes tojáscsoda, és nem szabad rohanni bús álom-nyuszik után, mert nincsenek. Ne tudja meg soha, hogy egyszer ezerkilenszázharmincegyet írtunk, és sokan-sokan az élet nagy gyermekei közül döbbenve álltunk sorsunk útvesztőin, s nem tudtuk megtalálni a csapást, amely az elrejtett örömökhöz vezet. Ne tudja meg soha, hogy voltak perceink, borzalmas percei az életünknek, amikor sápadtra vált szívvel álltunk tátongó szakadékok felett, és a túlsó parton a vágyaink temettek. . . temettek: egy-egy kis álom-nyuszit. Ha pedig valamikor ő is húsvéti levelet ír majd a kishúgának:
szebbet írjon, vígabbat írjon, húsvéti tojások tarka színeibe – ne a szíve vérébe – mártsa a tollat, és mialatt írja, ne hulljon könnycsepp a papírjára.

 

 

 

 

Wass Albert: Debreceni Újság, 1931. április 5. (25. oldal)

 

 

 

Az író a levelet Horváth Tholdy Margit unokahúgának (1909 Kolozsvár – 1993 Calpe) írta, akit gyermekkorában testvér-húgának tekintett, s aki Hamburgba ment férjhez.


 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]