Utolsó 10 cikk
A küzdelmet folytatni kellA küzdelmet folytatni kell

 

 

     Mellbevágóan kevesen voltunk július 12 –én a székely politikai foglyok, Beke István és Szőcs Zoltán ellen hozott igazságtalan ítélet miatt, Kézdivásárhelyre meghirdetett tiltakozó nagygyűlésen. 

Légy az első aki kommentálja
A követendő példaA követendő példa

 

 

     „Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!"- válaszolta 1805-ben Francois Talleyrand Napóleonnak, amikor a francia uralkodó Bécs városához érkezve megkérdezte tőle, hogy mit tegyen a magyarokkal.  

Légy az első aki kommentálja
Üzent a hatalomÜzent a hatalom

 

     Románia Legfelsőbb Ítélő és Semmitőszéke öt év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) terrorizmussal vádolt kézdivásárhelyi tagjait, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt.  

Légy az első aki kommentálja
Addig nem tűnhetünk el….Addig nem tűnhetünk el….

 

 

     Most, hogy örökre eltávozott közülünk, elemi erővel törnek fel belőlem a Kányádi Sándorhoz fűződő személyes élményeim. Ezek egyike végérvényesen beleégette magát a tudatomba és kapaszkodót nyújtott életem nehéz pillanataiban, ezért közkincsé teszem.

Légy az első aki kommentálja
Tartson meg téged nekünk az Úr!Tartson meg téged nekünk az Úr!

 

 

          Vannak emberek, akik szikáron állják a történelem viharait, akár a sziklatörmelékkel megszórt székely földbe kapaszkodó fenyők és nem hajolnak meg a nagy időben.  

Légy az első aki kommentálja
A haza szolgálatábanA haza szolgálatában

     

 

          Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18. látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, egy olyan református család sarjaként, amely 1657 – ben nyerte el a nemességet Erdélyben.

Légy az első aki kommentálja
Voltunk, vagyunk és leszünk!Voltunk, vagyunk és leszünk!

 

 

          A Párizs melletti versailles-i kastély parkjában található Nagy – Trianon palotában, 1920. június 4 –én Magyarországot rákényszerítették egy olyan békeszerződésnek hazudott diktátum aláírására, melynek következtében elveszítette területének 71,5 (232.448 km2) és lakósságának 63, 5% - t (13 271 370 fő).

Légy az első aki kommentálja
Elismerték Székelyföld létezésétElismerték Székelyföld létezését

 

          A képviselőház után kedden 96 ellene és 9 mellette szóló szavazattal a román parlament szenátusa is elutasította Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) dolgozott ki és Kulcsár - Terza József háromszéki képviselő terjesztett be az elmúlt esztendőben.  

Légy az első aki kommentálja
A megmaradás életerő kérdéseA megmaradás életerő kérdése

           

 

          A múltba tekintve, de a jövőbe nézve, derűlátón, de nem elbizakodottan, kellő szerénységgel, de határozottan fogalmazta meg a valóság alapjára épített, azonban merészen felfelé ívelő terveit Orbán Viktor, a miniszterelnöki eskü letétele után. Úgy, ahogyan ez egy magyar kormányfőtől elvárható.

Légy az első aki kommentálja
A magyar érdek és igazság védelmébenA magyar érdek és igazság védelmében

 

          Magyarországot és annak demokratikusan megválasztott kormányát gyalázták az Európai Parlament április 26 – án lezajlott ülésén, aljas rágalmak és hazugságok tömkelegét zúdítva rájuk. Minderre pedig a LIBE Bizottság, anyaországunkról szóló jelentéstervezetének az ismertetése szolgáltatott alkalmat és nyújtott lehetőséget. 

Légy az első aki kommentálja


2010 április 01 :: Irodalom > Próza :: Húsvéti levél a kishúgomnak Hamburg városába
Húsvéti levél a kishúgomnak Hamburg városába

 

 

 

 

Húsvéti levél a kishúgomnak Hamburg városába


 

 

Ezerkilencszáztizennégy. Húsvét. Emlékszel még? Egy vén erdélyi park tisztásait millió virággal hintette be a tavasz, a mi tavaszunk. Piros-fehér-zöld zászló lengett a házon. . . Istenem, emlékeznek-e még a fák erre a három színre? A park aláhajló bokrai, zöld levelek puha rejtekébe sok-sok színes tojást dugdostak el jóságos kezek, pirosat, lilákat, kékeket. . . aztán kihoztak minket a szobából, elvittek a legszélső fáig, ott elengedtek és azt mondták: „ma a kertbe tojásokat dugtak el a nyuszik. . . menjetek, keressétek meg őket!”


Elindultunk. Ketten. Kézen fogva. Te meg én, két csepp, kicsi ember.
Sok-sok piros tojást megtaláltunk, de mi csak mentünk tovább szüntelenül, egymást megértve, babonás gyerekhittel kerestük a nyuszit, nekünk a húsvéti csoda-nyuszi kellett, kétségbeesett nagy gyermekvággyal kellett. . .
Mentünk, mentünk előre, és kerestük és nem találtuk meg. . . a mai napig.

 

Köröskörül rigók daloltak, virágok illata szállt felettünk, és tarkaszárnyú lepkék csókolództak a tavaszi égen. Az a madárdal ma is itt cseng a fülemben még és tudom, hogy Te is hallod néha, és a virágok illatát is érzed, ha néha bús emlék-tornyokból leomlik rád ez a régi tavasz. Amig mi mentünk, virággal beszórt vágyak ösvényén, valahol ezalatt tűzrózsák nyíltak, és piros szívek fölött a diadalmas Halál ünnepelt.

 

Nekünk a nagy tűzből csak a pernye jutott, amely mint sűrű fátyol hullt le a szívünkre, és emberré ütött négy évre rá. Azóta ciklon jár Erdélyország felett, ciklon, mely felragadott téged is, és vitte nyuszi kereső léptedet, messze nyugati dzsungelek felé. Ma itt vagyunk. Ugrásra váró, csöndes Akelái egy elrohanó dzsungel-ízű sorsnak. Sok húsvéton át jutottunk át idáig: két csepp, kicsi ember az óriás fák alatt, amikor útnak indult, bizony nem tudta, hogy egyszer ideér.

 

Nem mondta senki, hogy azt a nyuszit nem lehet megtalálni, mi csak kerestük, kerestük sokáig a nyomát . . . azóta megtaláltunk néha színes tojásokat, néha ránk mosolygott az öröm, de a lelkünkön mindig ott borongott valami furcsa árnyék . . . Most már tudom: a meg nem talált nyuszi árnyéka volt. Kishúgom, idegen város messze ködébe e kusza betűk postáján üzenem:
minden húsvétkor fogd meg a kisfiad kezét, úgy vezesd ott végig a kerten; piros tojást keresni.

 

Ne ereszd el soha a kezét, vezesd ott az élet húsvétjain át, egyik örömtől vidd a másikig, tanítsd meg, hogy drága itt a földön minden kis színes tojáscsoda, és nem szabad rohanni bús álom-nyuszik után, mert nincsenek. Ne tudja meg soha, hogy egyszer ezerkilenszázharmincegyet írtunk, és sokan-sokan az élet nagy gyermekei közül döbbenve álltunk sorsunk útvesztőin, s nem tudtuk megtalálni a csapást, amely az elrejtett örömökhöz vezet. Ne tudja meg soha, hogy voltak perceink, borzalmas percei az életünknek, amikor sápadtra vált szívvel álltunk tátongó szakadékok felett, és a túlsó parton a vágyaink temettek. . . temettek: egy-egy kis álom-nyuszit. Ha pedig valamikor ő is húsvéti levelet ír majd a kishúgának:
szebbet írjon, vígabbat írjon, húsvéti tojások tarka színeibe – ne a szíve vérébe – mártsa a tollat, és mialatt írja, ne hulljon könnycsepp a papírjára.

 

 

 

 

Wass Albert: Debreceni Újság, 1931. április 5. (25. oldal)

 

 

 

Az író a levelet Horváth Tholdy Margit unokahúgának (1909 Kolozsvár – 1993 Calpe) írta, akit gyermekkorában testvér-húgának tekintett, s aki Hamburgba ment férjhez.


 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]