Utolsó 10 cikk
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja
Helytállásuk követendőHelytállásuk követendő

 

          A magyar hadtörténet talán legnagyobb tragédiája következett be a Don – kanyarban az 1943. január 12 – én elindított orosz ellentámadásban, melynek során a többszörös túlerőben lévő szovjet haderő tankjai valósággal legázolván a csupán kézifegyverekkel felszerelt magyar katonákat, áttörték a folyó mentén szeptember óta megmerevedett frontvonalat.

Légy az első aki kommentálja


2010 április 01 :: Irodalom > Versek :: Nagypénteki sírató
Nagypénteki sírató

 

 

 

 

Nagypénteki sírató

 

 


                                Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
                                messzi út porából köpönyeget veszünk…
                                Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
                                Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
                                Véreim! Véreim! Országutak népe!
                                Sokszázéves Nagypénteknek
                                soha sem lesz vége?
                                Egyik napon Tamás vagyunk,
                                másik napon Júdás vagyunk,
                                kakasszónál Péter vagyunk.
                                Átokverte, szerencsétlen
                                nagypéntekes nemzet vagyunk.
                                Golgotáról Golgotára
                                hurcoljuk a keresztfákat.
                                mindég kettőt, soh'se hármat.
                                Egyet felállítunk jobbról,
                                egyet felállítunk balról,
                                s amiként a világ halad:
                                egyszer jobbról, egyszer balról
                                fölhúzzuk rá a latrokat.
                                Kurucokat, labancokat,
                                közülünk a legjobbakat,
                                mindég csak a legjobbakat.
                                Majd, ahogy az idő telik,
                                mint ki dolgát jól végezte:
                                Nagypéntektől Nagypéntekig
                                térdelünk a kereszt alatt
                                húsvéti csodára lesve.
                                Egyszer a jobbszélső alatt,
                                másszor a balszélső alatt,
                                éppen csak hogy a középső,
                                az igazi, üres marad.
                                Nincsen is keresztfánk közbül,
                                nem térdel ott senki, senki.
                                A mi magyar Nagypéntekünk
                                évszázadok sora óta
                                évszázadok sora óta
                                ezért nem tud Húsvét lenni.
                                Így lettünk országút népe,
                                idegen föld csavargója,
                                pásztortalan jószág-féle.
                                Tamással hitetlenkedő,
                                kakasszóra péterkedő,
                                júdáscsókkal kereskedő.
                                Soha-soha békességgel
                                Krisztus-Úrban szövetkező.
                                Te kerülsz föl? Bujdosom én.
                                Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
                                Egynek közülünk az útja
                                mindég kivisz idegenbe.
                                Bizony, jól mondja a nóta,
                                hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
                                messzi nagy utakra megyünk.
                                Messzi nagy utak porából
                                bizony, köpönyeget veszünk.
                                S ebben a nagy köpönyegben,
                                sok-sok súlyos köpönyegben
                                bizony pajtás, mondom Néked:
                                rendre, rendre mind elveszünk.

 

 

 

Wass Albert: Bajorerdő, 1947

 


Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]