Utolsó 10 cikk
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja


2010 április 01 :: Irodalom > Versek :: Nagypénteki sírató
Nagypénteki sírató

 

 

 

 

Nagypénteki sírató

 

 


                                Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
                                messzi út porából köpönyeget veszünk…
                                Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
                                Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
                                Véreim! Véreim! Országutak népe!
                                Sokszázéves Nagypénteknek
                                soha sem lesz vége?
                                Egyik napon Tamás vagyunk,
                                másik napon Júdás vagyunk,
                                kakasszónál Péter vagyunk.
                                Átokverte, szerencsétlen
                                nagypéntekes nemzet vagyunk.
                                Golgotáról Golgotára
                                hurcoljuk a keresztfákat.
                                mindég kettőt, soh'se hármat.
                                Egyet felállítunk jobbról,
                                egyet felállítunk balról,
                                s amiként a világ halad:
                                egyszer jobbról, egyszer balról
                                fölhúzzuk rá a latrokat.
                                Kurucokat, labancokat,
                                közülünk a legjobbakat,
                                mindég csak a legjobbakat.
                                Majd, ahogy az idő telik,
                                mint ki dolgát jól végezte:
                                Nagypéntektől Nagypéntekig
                                térdelünk a kereszt alatt
                                húsvéti csodára lesve.
                                Egyszer a jobbszélső alatt,
                                másszor a balszélső alatt,
                                éppen csak hogy a középső,
                                az igazi, üres marad.
                                Nincsen is keresztfánk közbül,
                                nem térdel ott senki, senki.
                                A mi magyar Nagypéntekünk
                                évszázadok sora óta
                                évszázadok sora óta
                                ezért nem tud Húsvét lenni.
                                Így lettünk országút népe,
                                idegen föld csavargója,
                                pásztortalan jószág-féle.
                                Tamással hitetlenkedő,
                                kakasszóra péterkedő,
                                júdáscsókkal kereskedő.
                                Soha-soha békességgel
                                Krisztus-Úrban szövetkező.
                                Te kerülsz föl? Bujdosom én.
                                Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
                                Egynek közülünk az útja
                                mindég kivisz idegenbe.
                                Bizony, jól mondja a nóta,
                                hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
                                messzi nagy utakra megyünk.
                                Messzi nagy utak porából
                                bizony, köpönyeget veszünk.
                                S ebben a nagy köpönyegben,
                                sok-sok súlyos köpönyegben
                                bizony pajtás, mondom Néked:
                                rendre, rendre mind elveszünk.

 

 

 

Wass Albert: Bajorerdő, 1947

 


Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]