Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2010 április 22 :: Múltba néző :: Az ellenség fellegvárában 5
Az ellenség fellegvárában 5

 

 

 

Az ellenség fellegvárában

 

Egy résztvevő visszaemlékezései, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire

 

 

 

 

           December 24-én, az események újabb fordulatot vettek. Brassóból értesítettek, hogy egy szakasznyi terrorista indult Szentgyörgy irányába. A hír hallatán a vér is megfagyott bennem. Hiszen tudtam, hogy terroristából egy szál is elég egy város felforgatásához és azt is, hogy egy szakasznyi támadása esetén kő-kövön nem marad. Mindezt a megyei parancsnokságon is elmondtam, ahová a minket fenyegető veszély árnyékában, tanácskozásra hívtak. Ott ért utol az újabb hír, mely szerint a terroristák Kökösbe érve, a fél falut lemészárolták. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezek nem légből kapott értesülések, hanem a hadsereg által rádión továbbított hivatalos közlések voltak. Ezért maximális komolysággal kellett kezelni őket.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Így is tettünk. A város Kökös felőli bejáratát lezárattuk és minden rendelkezésünkre álló fegyverest oda irányítottunk. A szekuritáte épületében is csak néhány őrszem és a házi fogságban lévő rendőrtisztek maradtak. Így a megyénél a lehető legrövidebb ideig maradtam. Visszafelé igyekezve láttam, hogy az udvaron boldog-boldogtalannak osztogatják a fegyvert és a lőszert. Sajnos a helyzet nem engedte, hogy kérdőre vonjam őket. Szolgálati helyemre érve, furcsa látvány fogadott. A hónuk alatt irat kötegekkel futkorászó civilekbe botlott a tekintetem. Felbukkantak egy-egy irodából, majd sietve távoztak a hátsó ajtón. Néhányat felismertem közülük. Szekusok voltak. Egy pillanatig átvillant az agyamon, hogy beléjük lövök, de gyorsan elvetettem a gondolatot. Beláttam, hogy semmi értelme a vérontásnak. Túlkésőre értem vissza ahhoz, hogy megakadályozhassam a történteknek. A zöme ugyanis már elmenekült. Aktákkal együtt. Akikbe belebotlottam pedig, fegyverhasználat nélkül is megadták magukat.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Belelapozva a náluk lévő iratokba, melyek névsorokat és jelentéseket tartalmaztak, gyanút fogtam. S minél jobban elgondolkodtam a történteken, annál világosabb vált, hogy nem alaptalanul. Miután a terroristatámadásból sem lett semmi, a gyanú bizonyossággá érett bennem. Rádöbbentem, hogy egy felülről irányított átverés áldozatai vagyunk. Attól fogva még tágabbra nyitott szemekkel kísértem és próbáltam helyes irányba befolyásolni az eseményeket. De ehhez segítség kellett. Ezért a két mérnökkel is közöltem észrevételeimet és a belőlük levont következtetéseket. Kezdetben kétkedve fogadták, de később megbizonyosodtak, hogy igazam van. Így számíthattam a segítségükre.

 

 

 

 

 

 

 

          Bár három éjjel nem aludtam, a magamba öntött temérdek kávé és az idegeimben rezegő feszültség hatására nem éreztem fizikai fáradságot. Csak valami furcsa kábultság lett úrrá rajtam és egyre nehézkesebbé váltak a gondolataim. Ezért úgy döntöttem, hogy amennyiben a helyzet engedi, néhány órára hazamegyek a testvéremhez, lepihenni. Erre késő délután került sor. A városra ereszkedett csendet kihasználva, miután a mérnökökre ruháztam a döntéshozatal jogát, két hűséges emberem kíséretében elindultam a testvérem lakása felé. Nagy volt az öröm, mikor beléptem az ajtón. Az időközben Bereckből behozatott idős édesapám, percekig szorongatta a kezemet. Hát mégiscsak megértük ezt fiam. - Mondta elcsukló hangon. Könnyes szemei láttán én is elérzékenyültem, s csak nehezen tudtam erőt venni magamon.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Mivel legjobb esetben is csak két óra állt a rendelkezésemre, pár perc beszélgetés után ledőltem. Azonnal elszenderedtem. Később, bátyám kopogtatására riadtan kaptam az ágy mellé helyezett géppisztoly után, melytől még pihenés közben sem váltam meg. És ez nem volt túlzás. Abban a helyzetben, melyben azt sem tudtad ki az ellenséged, készenlétben kellett legyél minden pillanatban. Mint ahogy az ajtó előtt engem fegyverrel őrző felkelők is fel voltak készülve minden eshetőségre. Letelt az idő, nem volt mit tennem, búcsút kellett vegyek édesapámtól. Bátyámmal egy rövid vitám volt a bejárati ajtó előtt, ugyanis minden áron velem akart tartani. Végül belátta, hogy igazam van, legjobban teszi, ha otthon marad és vigyáz édesapánkra s a feleségére. Különben a 22. Lezajlott tüntetésen való jelenlétével kivette részét a változás elősegítésében. Elnehezült szívvel búcsúztam el tőle, mert sejtettem, hogy a megpróbáltatásoknak még nincsen vége, s az elkövetkező napokban bármi megtörténhet.

 

 

 

Bedő Zoltán
 

Folytatjuk:

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]