Utolsó 10 cikk
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja
A közös imádság felhajtó ereje.A közös imádság felhajtó ereje.

 

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e, bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kimondott, kinyilatkoztatott, vagy megtestesült szavának?

Légy az első aki kommentálja
Szabadságot követelünk!Szabadságot követelünk!

 

          Hétfő esti maratoni ülésén, a Szociáldemokrata Párt Országos végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Légy az első aki kommentálja
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja


2010 május 12 :: Magyarok > Az igazság nyomában :: A magyar nép őstörténete 12: A honfoglalás és a magyarság megítélése
A magyar nép őstörténete 12: A honfoglalás és a magyarság megítélése

 

 

 

 

 A magyar nép őstörténete 12

 

 

 

A honfoglalás és a magyarság megítélése

 

 

Nemzeti ("hagyományos") megítélés


 

          Monarchikus és marxista szemléletű "történészek" a honfoglalást "hazátlan és nincstelen finnugor tömegek Kárpát-medencébe kényszerült hordái" beözönléseként ítélik meg, holott krónikásaink sem a besenyők előli futásról, sem a bolgár vereségről nem tudnak semmit. Ha minden úgy történt volna, ahogyan e "történészek" állítják, vajon hogyan tudta volna a 894-895-ben tönkrevert magyarság öt éven belül teljesen hatalma és uralma alá vonni az egész Kárpát-medencét, sőt közben tönkreverni Szvatoplukot, majd Észak-Itáliában, Brentánál Berengár király nagy seregét, s ezt követően egy fél évszázadon át gyakorlatilag egész Európa legfőbb erejeként működni? - kérdi Bakay Kornél. Ugyanő így folytatja: "Százhatvan esztendeje mást sem teszünk, mint ostorozzuk magunkat. Csak azt ismerjük el tudományosnak, amelyben dicső múltunknak nyoma sincs. Csak a vogul-osztják rokonság éltethető, csak a nyugati az értékes, a kultúrateremtő, és csakis azért maradtunk meg, mert "beilleszkedtünk Európába" és befogadtuk az idegeneket".

 

 

 

 

 

 

 

 

          Vajda János (1896) írta, hogy "nemzetünknek a világon csak lelkes bámulói vagy engesztelhetetlen ellenségei, acsarkodó irigyei vannak, akik még álmaikban is fogukat csikorgatják, ha ránk gondolnak. Bántja őket, hogy ily kisszámú nép birtokosa a Föld legáldottabb területének, izgatja őket számbeli csekélységünk, és bizakodnak tízszeres, hússzoros túlerejükben, hogy végre sikerül bennünket leigázni. Csupán az, hogy élünk, tekintve a számbeli arányokat, szinte nagyobb dicsőség, mint a szám szerint tízszer nagyobb népek világuralma". "A honfoglalás gondosan tervezett, mintaszerűen végrehajtott, ideológiailag indokolt cselekvés volt. Ilyen cselekvésre csak a jól szervezett, egyakaratú, magasműveltségű társadalom képes" (Nemeskürty István). "Büszkék lehetünk arra, hogy Marcus Aurelius római császár óta Árpád volt az első, aki a Kárpát-medence természetes egységét és birtoklásának következményeit felismerte, s erre vetette meg az 1100 éves keresztény magyar államiság alapjait" (Magyar Kálmán).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Irányított ("tudatos") elferdítések

 

 

 

          "A magyarság pánikszerű menekülése Etelközből és minden tervszerűséget nélkülöző felbukkanásuk a Kárpát-medencében a múltunk dicsőségét előszeretettel tépázó 1949 utáni történetírásban vált vezérszólammá." - olvassuk Nemeskürty Istvánnál. Ez a nagy fordulat a honfoglalás jelentőségének utólagos értékelésében Trianon után következett be. A XIX. század végének és a XX. század elejének magyar tudósai az igazság megismerésének igényével hántották le könyörtelenül a mondák költői burkát; Trianon után azonban, a világ bennünket gyalázó kórusának hangzavarában, megalázottságunk és jelentéktelenné töpörödöttségünk tudatában önkínzó módon száműztük önmagunkat a tervszerűen államot alakító népek köréből. Maradtunk ellenség-űzte kis horda, mely pihegve húzódott meg a Kárpátok hegykoszorújának védelmében. Később erőre kapva, nekiesett a "művelt nyugat" (mely pedig nem kevésbé volt barbár, véres és szörnyű, mint a honfoglaló magyarok világa) országainak, hogy kirabolja azt (Nemeskürty István gondolatai).

 

          Az elmúlt 160 évben egyre inkább előtérbe kerül a "monarchikus-bolsevik-liberális" őstörténet, amelyet idegen hatalmakat (az Osztrák-Magyar Monarchiát, a Nagy Szovjetuniót vagy más államokat) kiszolgáló nem magyar emberek, nem magyarok számára írtak.

 

           "A Fekete-tenger északi partján 830-at követően többszörösen bizonyítottan finnugor nép jelent meg… A kazárok katonai segédnépként használták fel a magyarokat… A magyarok nem tudták megvédeni szállásaikat az idegenekkel szemben… Levedi halálfélelemben volt és kazár alattvalóként jelent meg a kagán előtt… A honfoglaló magyarokat vagyonéhségük motiválta… A magyar nomádállam körvonala rajzolódik ki… A magyarok "saját szakállukra" adóztatták a szlávokat… A besenyők a magyarokat fejedelmeikkel űzték el Etelközből…Az a hiedelem, hogy a magyarok Vereckénél hatoltak volna be a Kárpát-medencébe, a források alapján nem megalapozott…A magyar történeti irodalom máig ismeretlen gestaírója fantáziáját szabadon engedve alkotta meg a semmiből a magyar honfoglalás monumentális regény-emlékművét… Az egész északkeleti irányú bejövetel egy "szép" etimológia kedvéért született meg… A honfoglalás előestéjén legnagyobb számban szlávok éltek a Kárpát-medencében… A magyaroknak nevezett avarok a Dunán túlra kóborolva sok szörnyűséget követtek el… A nőket kéjvágyuk kielégítésére barmokként magukkal hurcolva egész Pannóniát kiírtva elpusztították… A magyaroknak lételemük volt a kalandozás zsákmányszerzés céljából… A honfoglaló magyarok földművelésének nincsenek megbízható adatai…A magyarság hatvanezres fős létszámára lehet következtetni… A magyarság nomád birodalmat alapított… A magyar nomádállamban a magyarok segédnépei, idegenből behurcolt foglyok és alávetett őslakók tűntek ki kézműves termékeikkel … A magyarok kereskedelmében zsidók játszottak nagy szerepet… A honfoglaló magyarok pogányok voltak… A kereszt alakú díszítménynél geometriai formáról van szó… A honfoglalás alatt szállásváltást kell értenünk annak a besenyő támadás következtében, amely a magyarokat az etelközi haza elhagyására kényszeríttette…A magyarok kényszerűségből bekövetkezett honfoglalás után ott folytatták, ahol Etelközben abbahagyták…" - olvassuk Kristó Gyulánál.

 

 

 

 

 

 

 

 

           Ehhez hasonló magyar őstörténetet olvashatunk a Magyar Tudományos Akadémia történészei nagy részénél - Magyarországon, - a magyar adófizetők pénzén kinyomtatott könyvekben a millecentenárium és a millennium évében.

 

 

 

 

 

A magyar őstörténet és a honfoglalás a külföldi történetírásban és a külföldi tankönyvekben

 

 

 

          Egy ország megítéléséhez ismertsége is hozzátartozik. Az is, hogy mit tudnak más országok lakósai múltjáról és jelenéről. A múlt ismereteit az emberek rendszerint iskolai tanulmányaik során szerzik meg, ezért nem közömbös számunkra, hogy mennyit és mit tanítanak hazánk történetéből az idegen tankönyvek, mit írnak róla a történészek és mi jelenik meg a nagy enciklopédiákban, lexikonokban. Mi magyarok soha nem értettünk a "tálaláshoz", az önreklámozáshoz és a propagandához. Amíg szomszédjaink - szlovák, román, szerb országok - nagykövetei és kultúrattaséi keresve a nagy enciklopédiák szerkesztőit azon fáradoztak, hogy országuk történetét a legszebb színben tüntessék fel, addig a mi diplomatáink nagy része csak reprezentált és saját anyagi jólétét tekintette céljául. Ennek következtében a külföldi tankönyvírók és történészek felszínes ismeretekből képtelenségeket írtak - és ma is írnak - a magyarokról. Ennek korrigálására sem a régi, sem a mostani kormányzat semmiféle lépést nem tett és nem tesz.

 

          A cseh Frantisek Palacky (1798-1876) szerint "a magyar nép betörése és megtelepedése Magyarországon az egész cseh történelem legfontosabb tényei közé tartozik, és századokon át nem sújtotta végzetesebb csapás a szláv világot". Lubomir Havlik szerint "a magyarok nomádok voltak… a legyengült törzsek nem voltak képesek a Tiszántúl elfoglalására, ezért a morva állam telepítette le őket. A magyarok előtt már volt itt morva lakosság, akiktől műveltségüket átvettek".

 

 

 

 

 

 

 

 

          A szlovák tankönyvek bőven foglalkoznak a magyarság történelmével. Náluk ezt olvassuk: "A magyar nomád pásztornép, amely évszázadokon keresztül vándorolt a dél-oroszországi síkságon… A szomszéd szláv népektől megtanulták a fölművelést és a fejlettebb formájú állattenyésztést". Salagius (Szalágyi) István szerint "a szlávok a VI. században érkeztek a Kárpát-medencébe, akiket a nomád és rabló magyarok pusztítottak el". Frantisek Hrusovszky (1903-1956) szerint "a harcias magyarok 902-ben Szlovákia ellen fordultak. II. Mojmir fejedelem visszaverte a magyarokat, és még néhány ütközetben győzött a magyarok vad hordái fölött". A Národnie Noviny 1896. április 30-iki számában ezt olvassuk: "A honfoglalás és a vele kapcsolatos államalapítás puszta fikció, amely egy névtelen, prózában írt költeményen alapszik, s amely minden reális történelmi alapot nélkülöz… ez az Akadémia képtelen volt a magyarok bejövetelének még csak az évszámát is megadni… a magyarok révén átéltük azt a legnagyobb szerencsétlenséget, ami egy nemzetet csak érhet…"

 

          A román történelemkönyvekben a magyarok finnugor népként jelennek meg. "A honfoglaláskor kezdődött el Erdély őslakosságának, a románoknak a meghódítása… a székelyek oda telepedtek, ahol a román lakosság már saját hagyományos életét élte". Nicolae Iorga szerint "amikor a magyarok a Tiszántúlra bejöttek, őslakos román-szláv, vagy a szlávok utáni román népességet találtak… A honfoglaláskor a Kárpát-medencébe vonuló magyar törzsek kivétel nélkül elkerülték Erdélyt. Az "erdőn túli tartomány" és ősromán népe meghódítására csak később került sor".

 

 

 

 

 

 

 

 

          A volt Jugoszlávia tankönyvei szerint "a finnugor népcsoporthoz tartozó magyarok nomád törzsei keletről beköltöztek a Pannón-alföldre, akárcsak elődeik a hunok és az avarok. A Pannón-alföldön szlávokat találtak, akiktől eltanulták a földművelést; a magyarok a délszlávok és a nyugati szlávok közé ékelődtek".

 

          Az osztrák tankönyvek szerint "a magyar belső-ázsiai lovas nép, amely Európába érkezése után támadásokat indított a már letelepült szomszédjai ellen, de a német papoknak sikerült megfékezniük őket". Dümmler (1877) szerint "a magyar birodalom alapítása szempontjából két momentum vált döntővé; az, hogy a besenyők elfoglalták a magyarok korábbi szálláshelyét és az a háború, amelyet 898-901 között a bajorok és a morvák ellen vezettek". Herwig Wolfram (1987) szerint "a magyar nép kialakulása a Fekete-tenger melletti sztyepén játszódott le, ahol a 830-as években feltűntek. Őseik Középső-Volga menti finnugorok, akik később a nomád törökökhöz csatlakoztak…Etelközben kazár fennhatóság alá kerültek…"

 

          A német tankönyvek szinte csak a magyarok "kalandozásával" foglalkoznak. "A magyarok a Fekete-tenger északi részéről két irányból, északról és délről jöttek a Kárpát-medencébe a 900-as évek előtti időben… Magyarországon Passau püspöke, mint esztergomi érsek a legfontosabb magyar érsekként működött". A 10 kötetes német világtörténelmi szintézis (Johannes Fried, 1994) szerint "a magyarok a besenyők és a görögök (bizánciak) által nyugat felé űzött vad sztyepi harcosok, személyükben egy idegen nép tört be és pusztította végig a latin kultúrájú Európát".

 

 

 

 

 

 

 

 

          Az orosz tankönyvekben arról értesülünk, hogy a honfoglaló magyarok "leigázzák a szlávokat". P.V. Susarin (1991) nagy történeti munkája szerint "az ősmagyar törzsek I.e. 1000 körül Eurázsia sztyepjein áttértek a gyűjtögetésről a nomád életmódra, a IX. század hetvenes éveiben félnomádokká váltak és megjelentek náluk a földművesség csírái is. A Kazár Kánság uralma alá kerültek. A Kárpát-medencében a magyarok és a szlávok együttélése a X. században összeolvadáshoz, az anyagi és szellemi kultúra együttéléséhez vezetett. Ebből egy új művelődési arculatú magyarság alakult ki".

 

         A lengyel történelemkönyvek viszonylag bővebben foglalkoznak a magyar történelemmel. Szerintük "a magyarok őshazája a Volga és az Urál között terült el. A magyar nomád nép volt, amely hosszú vándorlás után a IX. században érkezett Pannóniába és leverte az itt élő szlávokat. A magyarok nem hagytak fel rabló hadjárataikkal és a X. században egész Európa, de különösen a szomszédos német királyság rémei voltak". Michal Dobrzynski (1848-1935) lengyel történész szerint "a vad magyar törzsek rárohantak a szlávokra, ez erre mindig kész németek segítségével megsemmisítették a Nagymorva államot, gyökeresen kitépték a frissen meggyökerezett kereszténységet és civilizációt, majd a Közép-Duna táján megtelepedve szétválasztották a szlávságot nyugati és déli ágra".

 

          A török tankönyvek szerint "a magyarok a török "fajjal" rokon törzsek. Keletről jőve átkeltek a Kárpátokon, az avar területeken telepedtek le és azt saját nevükről keresztelték el Magyarországnak".

 

          A finn tankönyvek szerint "az Ázsiából Európa irányába támadó hunok már a negyedik század végén erős lökést adtak a népek mozgásának… a finnugor magyarok a népvándorlás utolsó hullámával kerültek a Kárpát-medencébe".

 

          A norvég tankönyvek szerint "a finnugor származású magyarok a normannokhoz és az arabokhoz hasonlóan támadásokat intéznek a feudális európai országok ellen. A Kaukázus és az Urál mellől jöttek és helyet harcoltak ki maguknak a Nagy Magyar Alföldön. Körülöttük sok más nép élt, akiket leigáztak… A római pápa a paraszti magyar nép hercegét, Istvánt 1000-ben királlyá koronáztatta".

 

 

 

 

 

 

 

 

         A belga tankönyvek szerint "a nomád magyarok Közép-Ázsiából jöttek a X. században és Németországot valamint Franciaországot támadták meg. 1001-ben (!) a hordák vezetői fölött egy király jutott hatalomra".

 

          A holland tankönyvek szerint "a magyarok Keletről törtek be Európába. Ottó sikeresen megküzdött a magyarokkal, ezzel igen megnövelte tekintélyét".

 

          Franciaország tankönyvírásában megérződik a románok hatása. Történeti munkáikban gyakran találkozunk ilyen jelzőkkel: "a magyarok vért ittak", "nyers hússal táplálkoztak", "korbáccsal kellet őket harcra kényszeríteni" stb. Augustin Fliche (1930) szerint "a magyarok Közép-Ázsiából származnak, ahol nomád életmódot folytattak… miután féltek az újabb besenyő támadástól, kénytelenek voltak a Kárpát-medencébe menekülni. Charles Seignobos (1938) nagy történelmi munkája szerint "a nomád magyarok személyében Nyugat új félelmetes ellenséget ismert meg, amely a besenyőktől űzve a X. században jelent meg Európában". Az 1980-ban megjelent nagy francia Európa-történet a magyar honfoglalást egyetlen mondattal intézi el: "A X. században a magyarok az avarok egykori területét elpusztították és letepedtek Pannóniában". Lucien Musset (1956) szerint a magyarok honfoglalása "egy üldözött kis nép tudatosan előkészített tette… a magyar a nagy tatár faj finn ágából származik".

 

          A spanyol, az olasz és a svájci tankönyvek szerint a finnugor nomád magyarok a Fekete-tenger északi részén ötvöződtek, majd leírják, hogy a kalandozásaikkal végig pusztítják Európát.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Az angol és az amerikai történészeknek zavaros képei vannak a magyarság eredetéről. Általában "lapp-magyar" vagy "mongol-magyar" rokonságról írnak. J. M. Wallace-Hadrill (1961) "újbarbár török-mongol magyarokról" ír. O. Halecki (1952) szerint "a magyarok örökre elválasztották egymástól s déli szlávokat az északi szlávoktól… a magyarok megjelenése véglegesen eltörölte a morva államot". Az Amerikai Egyesült Államokban American Museum of Natural History kiadásában (főszerkesztő: Göran Burenhult) 1999-ben megjelent világtörténetben ezt olvassuk a magyarokról: "A magyarok szlávok, de néhány évszázaddal ezelőtt felvették azt, uráli nyelvet, amelyet a szibériai népek is beszélnek". J.M. Wallace-Hadrill The Barbarian West című ugyancsak 1999-ben megjelent kötetében ezt olvassuk: "A magyar hordák európai megjelenésük után mintegy hatvan évig fosztogatták Európát".

 

          A japán történészek (Imaoka Dzsuicsiró 1888-1973) viszonylag tisztességesek, bár tudatlanok a magyar őstörténet témájában. "A magyarok valaha az uráli hegyek alján éltek, ahonnan nyugatra, Magna Hungariába költöztek, később nyugatabbra vándoroltak, majd a besenyők támadásai következtében 895-ben elfoglalták a Kárpát-medencét. Más Ázsiából Európába behatoló sztyepi népektől eltérően a magyaroknak sikerült államot alapítani és saját nyelvüket és kultúrájukat megőrizni".

 

 

 

Dr. Kiszely István

 

Folytatjuk:


Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]