Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2010 május 14 :: Múltba néző :: Az ellenség fellegvárában 6
Az ellenség fellegvárában 6

 

 

 

 

Az ellenség fellegvárában

 

Egy résztvevő visszaemlékezései, 1989 decemberének sepsiszentgyörgyi eseményeire



 

 

           Nem tévedtem. Nem sokkal sötétedés után, elszabadult a pokol és az értelmetlen harc ezúttal áldozatokat is szedett. Olyan lövöldözés addig talán nem is volt a városban, mint akkor. Ennek ellenére, a közöttünk lévő gyanús alakról sem felejtkeztem meg, sőt, újból felhívtam a két mérnök figyelmét rá, megkérvén őket tartsák szemmel, nehogy meglepetés érjen. Éberségünk eredményt hozott. Mindhárman észleltük, amint az ablakból elemlámpával jeleket ad le a város felé. Egy ember tévedhet, de hárman nem, így egyre bizonyosabb lettem, hogy valami nincs rendben vele. Fokozott figyelemmel követtük minden lépését. Éjszaka egy percre sem tudtuk lehunyni a szemünket. Hajnal hasadtával kimerülten néztünk egy új nap elébe, melytől karácsony lévén, megnyugvást reméltünk mindannyian.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A reggeli órákban amolyan szabad program volt. Aki tehette, lepihent, csak az őrség maradt a helyén. Ilyenkor szoktam én is a tiszti konyhán reggelizni. Ezúttal is így történt. A parancsnokságon helyettem az egyik mérnök maradt. Dolgom végeztével, visszatérve a szolgálati szobába. Mivel napközben a milicista tisztek a parancsnokságon tartózkodtak, a fontosabb beszélgetéseket ide visszahúzódva bonyolítottuk le és ugyan itt tartottuk a különböző okmányokat is. Feltűnt, hogy az iratok nem úgy hevernek az asztalon, mint ahogy hagytam őket. Mintha valaki sietősen kutatott volna közöttük. Tüzetesebb vizsgálódás után az is kiderült, hogy az épületben szolgálatot teljesítők névsorát tartalmazó lista eltűnt. Pedig a kapitányon és rajtam kívül, senkinek sem volt joga oda bemenni. A tettes személyét illetően nem voltak kétségeim. Azt is eldöntöttem, hogy azonnal le kell tartóztatni, csak azt nem tudtam – hogyan? Ugyanis ott ült, a 25-30 milicista között a tv előtt. Ezért vigyáznom kellett, mert fegyver volt nála s lövöldözés esetén sok ember életét kockáztattam volna. Egy betonfalakkal körbe zárt térben ugyanis az ide-oda pattanó golyók, szörnyű pusztítást végezhetnek. Ráadásul több láda lőszer is abban a helységben volt felhalmozva. Ezt eleve nem tartottam jó ötletnek, de a kapitány ragaszkodott hozzá, én pedig a vitát elkerülendő, nem elleneztem.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Nem volt mit tennem, miután az előszobában bajtársam fülébe súgtam a teendőket és erősítésért küldtem, mindenkit le kellett tartóztatnom. Így senki, a delikvens sem sejtette a valós szándékomat. A csel bevált, sikerült egy esetleges vérontást elkerülnöm. Minden esetre, nem lehetett kellemes egy megtöltött, kibiztosított gépfegyver csövébe nézni. Melynek ravaszán ráadásul egy elnyűtt arcú, kialvatlan fickó tartja az úját. De én is nehéz perceket éltem át. Hiszen követnem kellett nem csak a gyanúsított, hanem még 25-30 milicista tisztnek még a szemrebbenését is. Életveszélyben pedig az ember megnyilvánulásai kiszámíthatatlanok. Félő volt, hogy gyanús mozdulat esetén meghúzom a ravaszt. Nem tudom mennyi idő telhetett így el. A bajtársam szerint 24 perc. Ennyi időbe tellett, ugyanis míg ráakadt a kapitányra és felköltöttek négy szolgálaton kívüli önkéntest. Nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Végül incidens nélkül oldódott meg a helyzet. A fickót lefegyvereztük és letartóztattuk. Motozás közben a zsebében a névsort is megtaláltam, így tiszta lelkiismerettel zártam rá egy üres iroda ajtaját. A milicista tisztek utólag bevallották, hogy akkora félelmet soha nem éreztek, mint azok alatt a percek alatt. Közöttük volt két leendő megyei rendőrkapitány, Gavril Ardeleanu és Ion Măgureanu is.

 

 

 

 

 

 

 

          A harcok a diktátor házaspár kivégzése után is folytatódtak, megerősítve bennem a gyanút: Bukarestben hatalomátvétel történt, mi pedig egy előre megírt és jól kidolgozott forgatókönyv szereplői vagyunk. Kellő ismeretek hiányában nem tudom megítélni, hogy a megyei katonai parancsnokságon ebben hányan és kik voltak beavatva. Azt viszont bizonyos, hogy legalább egy személynek, megyén belül is irányítani kellett a felforgató tevékenységet. Máig megválaszolatlan kérdés maradt, hogy ki, vagy kik voltak azok. Annyit határozottan kijelenthetek, hogy Scoarţă kapitány nem tartozott közéjük. Ő jóhiszeműen végezte a kötelességét, legjobb tudása szerint.

 

 

 

 

Bedő Zoltán

 

Folytatjuk:

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]