Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2010 május 21 :: Múltba néző :: Hatvan éve kezdődtek a kitelepítések
Hatvan éve kezdődtek a kitelepítések

 

 

 

 

Hatvan éve kezdődtek a kitelepítések

A múltat csak úgy tudjuk lezárni, ha rehabilitáljuk az áldozatokat

 

 

 

           A kommunista diktatúra szervezett formában tudatos támadást indított a magyar társadalom ellen az 1950-es évek elején. A Hortobágyra ártatlanul kitelepített magyar állampolgároktól elkobozták a vagyonukat, a kitelepítést nem előzte meg semmiféle vádemelés, s 12 munkatáborba kényszerítették őket. Mai ismereteink alapján mintegy tízezer embert (más történészi kutatómunkák alapján mintegy tizennégyezer főt) érintett a deportálás – mondta Eötvös Péter, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének elnöke azon a tanácskozáson, melyet 2010. május 18-án szerveztek Budapesten a Hotel Gellért, Tea-Szalonjában.

 

 

 

 

 

 

 

          A deportálások 60. évfordulójára rendezett tudományos konferenciát a Konrad Adenauer Stiftung támogatta.
Hans Kaiser volt miniszter, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodavezetője köszöntő beszédében hangsúlyozta, az embereket tárgyakká degradálták ezekben az években, ennek ellenére ne a düh és szomorúság vezéreljen bennünket, hanem méltósággal emlékezzünk!
Eötvös Péter szintén fontosnak tartotta a kollektív emlékezet ébrentartását, hogy soha ne merülhessenek feledésbe az egykori kommunista jogtiprások. A konferencián átadták a Kollektív Emlékezet Őrzője díjat, melyet idén Hans Kaisernek ítélt a bíráló bizottság.

 

 

 

 

 

 

 

 

A kommunista elvtársaknak feladatuk volt a más pártokba való beépülés

 

          Ungváry Krisztián a Kommunisták útja az abszolút hatalomig címmel tartott előadást. A történész rámutatott, hogyan osztotta fel a két nagyhatalom, Sztálin és Churcill Hazánkat, mert nagyon jól tudták, hogy „akié a föld, azé a vallás.” Hangsúlyozta, a Szovjetunióban titkos pártiskolákban képezték ki a második világháború után hazájukba visszaküldött kommunistákat. Az 1945 után a Szovjetunióból hazaküldött kommunista elvtársaknak feladatuk volt a más pártokba való beépülés, a politikai rendőrség és a belügyminisztérium teljeskörű kommunista ellenőrzés alá vonása. Többen két párt-könyvvel rendelkeztek, mint például a kisgazda Ortutay Gyula, a szocdem Marosán György miniszterek, vagy a kisgazdapárti Dinnyés Lajos miniszterelnök.

 

 

 

 

 

 

          Jávor Béla ügyvéd, író szerint a tragédiák egészen 1918-ig vezethetők vissza, amikor a magyar értelmiség nem volt felkészülve a hatalomátvételre, s miniszterelnöknek azt az Andrássy Gyula grófot nevezték ki, aki egy adott pillanatban átadta a hatalmat a kommunistáknak. Ezekben az években szétverték az egyesületeket, a civil szerveződéseket, az egyházakat, a szerzetesrendeket. Az államosítás a magántulajdon elvételét jelentette.
A deportált embereket elszigetelték, az otthonaikat elvették, zárt helyekre kényszerítették őket – hangsúlyozta Saád József, az ELTE docense, aki előadásában azzal foglalkozott, milyen maradandó sebeket okoztak ezek az évek az elítélteknek. Kijelentette, a kárvallottak a rendszerváltozás óta jogosultak lennének egy 20 ezer ft-os nyugdíjhoz járó szabadság elvonás utáni összegre, ám a jogosultaknak csupán a 31%-a kapja ezt a járandóságot. Ez is mutatja, mennyire nem rehabilitálták az egykori deportáltakat, üldözötteket és azok családjait.

 

 

 

 

 

 

          A múltat csak úgy tudjuk lezárni, ha rehabilitáljuk az áldozatokat. A kitelepítettek életre szóló sebet szereztek, s még ma is vannak olyanok, akiknek érdekük, hogy ezekről a tragédiákról ne essék szó – mondta előadásában Széchenyi Kinga író. A híres történelmi családból származó, a kitelepítést maga és családja is átélő írónő szerint tizenháromezer személyt telepítettek ki a fővárosból, mely ez később tizennégyezerre duzzadt.

 

 

 

 

 

 

 

Bűn lehetett az is, ha valaki nem szimpatizált a rendszerrel, vagy ezt feltételezték róla!

 

 

 

          A kitelepítettek csak a legalantasabb fizikai munkát végezhették, még 94 éves betegeket is vittek el hordágyon, ha osztályellenségnek ítélték. Osztályidegennek kiáltották ki és bűn lehetett az is, ha valaki nem szimpatizált a rendszerrel, vagy ezt feltételezték róla! A kitelepítéseket az ÁVH intézte. Az 1951. májusi határozat értelmében a családokat a lakásuk 24 órán belüli átadására kötelezték. Ezt nevezték a „gyász- és frász napjá”nak és időszakának. Az írónő kutatómunkájára alapozva megállapította, hogy az áldozatokat hajnali 3 és 4 óra között hurcolták el olyan teherautókban, melynek ablakát bemeszelték, hogy se ki se be ne láthasson senki. Általában késő éjjel vagy hajnalban értek a kitelepített helyekre, amikor még mindenki alszik, hogy ne okozzanak riadalmat a lakosság köreiben…

 

 

 

 

 

 

 

          Egy másik dokumentum alapján tízen követtek el öngyilkosságot. A nyugati sajtó felháborodottan írt a témáról, Rákosi azonban válaszában ”humánus megoldásnak” tartotta a kitelepítéseket. Általában több családot kényszerítettek egy lakásba, s a kitelepített lét teljes létbizonytalanságot jelentett, általában diplomás, több nyelvet beszélő intelligens emberek csak fizikai munkát végezhettek. Az 1953-as amnesztiával ezek a tragikus sorsú családok nem mehettek haza, hisz egykori házaikat, otthonaikat elkobozták, hanem vagy földönfutókká váltak, vagy családtagjaik fogadták be őket.
További életükben csak másodrendű állampolgárokként élhettek, s fizikai munkán kívül nem dolgozhatott senki sem a szakmájában. Széchenyi Kinga rámutatott, hogy a kitelepített családok rehabilitációja mindmáig nem történt meg, illetve csak szimbolikus értékű kárpótlásra került sor. Mint mondta, ezeket az embereket a hitük segítette túl ezeken a nehéz éveken, évtizedeken.

 

 

 

 

 

 

 

          Popély Árpád történész Pozsonyból a szlovákiai magyarság kálváriájáról számolt be. Megrendítő előadásában hangsúlyozta „munkaerő-toborzás” címén két részletben deportálták a magyarságot Csehországba. A Benes-dekrétum alapján karhatalmi erők vették körbe a kijelölt falvakat, ám például Köbölkúton az egész falu megtagadta a távozást, s emiatt puskatussal, durva verésekkel kényszerítették az embereket a fűtetlen vagonokba. Egykori rabszolga vásárokhoz hasonló „árverezést” tartottak, cseh családok válogathattak a munkára kényszerített magyar családok közül… Összesen 44 ezer magyar áldozatot hurcoltak Csehországba, 1947-48-ban több ezren hazaszöktek. 1948-49-ben a deportáltak 90%-a térhetett haza, ám komoly konfliktus-helyeztet okozott, hogy egykori házaikat már cseh lakosok bitorolták… Popély Árpád is aláhúzta, hogy ezeket az áldozatokat mindmáig nem rehabilitálta senki.

 

 

 

 

 

 

          A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületét 2000-ben alapították a még életben lévő volt kényszermunkások, melynek jelenleg 915 tagja van. Az egyesület célja elsősorban tagjaik érdekvédelme. Erre annál is nagyobb szükség van, mert eddig nem kaptak méltó kárpótlást, sőt a ma is élő és közszereplő elkövetők részéről, akik komoly nyugdíjban részesülnek, még bocsánatkérés sem hangzott el – hangsúlyozta Eötvös Péter elnök a konferencián. A most megalakuló kormánynak tehát bőven lesz tennivalója az egykori politikai üldözöttek, kitelepítettek, Gulágra elhurcoltak, börtönbe vetett, másodrendű állampolgárokká degradált tragikus sorsú magyar emberek rehabilitálása érdekében.

 

 

Frigyesy Ágnes

 

A színes fotók a szerző felvételei.

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]