Utolsó 10 cikk
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja
A közös imádság felhajtó ereje.A közös imádság felhajtó ereje.

 

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e, bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kimondott, kinyilatkoztatott, vagy megtestesült szavának?

Légy az első aki kommentálja
Szabadságot követelünk!Szabadságot követelünk!

 

          Hétfő esti maratoni ülésén, a Szociáldemokrata Párt Országos végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Légy az első aki kommentálja
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja


2010 június 03 :: Múltba néző :: Trianon, avagy Magyarország feldarabolása
Trianon, avagy Magyarország feldarabolása


 

 

 

Magyarország feldarabolása

 

 

           1920. június 4. a magyar nemzet gyásznapja, melyről így ír a korabeli tudósító:
"A budapesti templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették... A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott."

 

 

 

 

 

 

 

 

          A  Párizs melletti Versailles Nagy-Trianon kastélyában ugyanis ezen a pénteki napon, budapesti idő szerint 16:32-kor írták alá a világtörténelem legigazságtalanabb békediktátumát. Igen, diktátumot. Hiszen egy olyan okmányt, melyet az egyik fél véleményének semmibe vétele, sőt meghallgatása nélkül fogalmaznak meg és kényszer alatt kerül aláírásra, semmiképp sem lehet szerződésnek nevezni. A szerződés ugyanis a felek megegyezését s annak feltételeit rögzíti és szabad akaratukból van kézjegyükkel ellátva. Trianonban nem ez történt.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A béketárgyalásokra kijelölt, gróf Apponyi Albert által vezetett magyar küldöttség 1920. január 7. érkezett a franciaországi Neullybe, melynek kastélyában házi őrizetbe helyezték őket. Nem vehettek részt tehát a diktátum megfogalmazását kísérő vitában, s fegyveres katonák és detektívek hada vigyázott arra, hogy senkivel se érintkezhessenek. Ilyen körülmények között kapták készhez január 15-én a véleményük meghallgatása nélkül elkészített szöveget, mely a békefeltételeket tartalmazta. Egy napjuk maradt ezek tanulmányozására és ellenvetéseik megfogalmazására, melynek másnap Apponyi adott hangot. Mivel megállapításai ma is érvényesek, érdemes idézni belőlük:

 

 

 

 

 

 

 

 

… „Érzem a felelősség roppant súlyát, amely reám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyar¬¬ország részéről a békefeltételeket illetőleg az első szót ejtettem. Nem tétovázom azonban, és nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanok. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene a béke elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék. (…) Ismerjük tartozásunkat a győzelemmel szemben. Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni. De ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve? Az erőszak lenne egyedüli alapja az építésnek? Az anyagi erőszak lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, mely összeomlóban van, mielőtt az építés befejeződött volna? Európa jövője igen szomorú lesz ebben az esetben.” (…)

 

 

 

 

 

 

 

          Apponyi jól megfogalmazott és a történelmi igazságra alapozó, francia, angol és olasz nyelven elmondott beszéde nagy hatást gyakorolt egyes küldöttekre, de ekkor már minden el volt döntve, ezért a tényeken nem változtathatott. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa, május 6-án véglegesnek nyilvánította a diktátum szövegét, ez ellen való tiltakozásul pedig, május 17-én gróf Apponyi Albert visszaadta megbízatását. Magyarország sorsa megpecsételődött. A békeszerződést végül is a csak erre a célra megalakított Simonyi- Semadam Sándor kormányának két jelentéktelen alakja, Drache- Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter írta alá. Ezt követően a kormány lemondott.

 

 

 


 

 

 

 

          A diktátum okozta nemzeti tragédia mélységét és méreteit csak akkor érzékeljük igazán, ha a számok tükrében vizsgáljuk a történteket. Íme:
A történelmi Magyarország 282 870 négyzet km területéből, 103 093 Romániához, 61 633 Csehszlovákiához, 62 092 a Szerb- Horvát- Szlovén királysághoz, 3965 Ausztriához és 589 Lengyelországhoz került. Megmaradt 92 963 négyzet km. Az 1910-ben még 18 264 533 főt számláló ország lakóssága, 7 615 117-re csökkent. Több mint 3,3 millió magyar rekedt az országhatárokon kívül. Ebből 1 662 000 Erdélyben, Partiumban és Kelet- Bánságban, 884 000 Felvidéken, 561 800 a Vajdaságban, Szerémségben és Muramelléken, 183 000 Kárpátalján, 26 200 pedig Őrvidéken élt.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Az új határvonalak meghúzásakor, a vasúthálózat 62,2%-át, a kiépített utak 64,5%-át, hajóútjainak 64,4%-át elveszíti. A termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. Megfosztották az összes szén, arany, ezüst, réz, valamint sóbányájától és vízierőműveinek nagy részétől is. Falvakat szeltek ketté, 52-őt a román , 22-öt az osztrák, 76-ot a csehszlovák, 71-et pedig a jugoszláv határon. Több mint 100 falut és várost a közlekedési és vízszolgáltatási lehetőségektől vágtak el. Az ország területi megcsonkítása mellett a békediktátum csupán 35 000 főben állapította meg a magyar haderő létszámát és jóvátétel fizetésére kötelezte Magyarországot.
Ezek csak a fizikai, számokban kifejezhető következményei, melyek nem tükrözik a történteknek okozta, máig tartó lelki traumát. A kisemmizett, szétszakított és elüldözött családok százezreinek tragédiáját. A nemzet egészének bánatát. De lássuk, hogyan vélekednek a történtekről néhányan, a kor meghatározó személyiségei közül:

 

 

 

 

 

 

 

 

Lord Newton, a Lordok Házának tagja, Anglia: „Romániát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát kivéve, egész Európa kezdi belátni a trianoni egyezmény igazságtalanságait. Legfőbb ideje volna már Magyarország sorsát bölcsen és békésen elintézni.”

Edgar Wallace, író: „Erélyes híve vagyok minden olyan lépésnek, amely felszabadítja Magyarországot annak az igazságtalanságnak elviselhetetlen terhe alól, amely alatt sínylődik.”

 

Pearce Higgins, egyetemi tanár, Cambridge: „Nem kételkedem benne, hogy eljön az alkalmas pillanat a békeszerződés revíziójára.”

 

Conti, egyetemi tanár, Olaszország: „A háború utáni helyzet károsabb volt Magyarországra, magánál a háborúnál. Hogy ezt jóvá kell tenni, az kétségtelen.”

 

Louis Duval Arnoud, párizsi képviselő: „A művelt Nyugatnak nem szabad ilyen határokat megtűrnie.”

 

Lenin: „Trianonban útonállók, gyilkosok diktálták a békét.”

 

 

 

 

 

 

 


           A múlt ismeretének fontos és meghatározó szerepe van minden nemzet életében. Talleyrand (1754-1838), a nagy francia államférfi ennek tudatában jelentette ki: „Ha egy nemzetet véglegesen le akarsz győzni, vagy teljesen meg akarsz semmisíteni, akkor rendkívül hatékony eszköznek bizonyul az, ha elveszed a múltját, az emlékeit, a temetőit… azaz elvágod a gyökereit.”
Hangsúlyozottan igaz ez ránk, magyarokra nézve. Napoleon kérdésére, hogy mit tegyen a magyarokkal, Talleyrand ezért válaszolta a következőket:
"Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el a nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!"

 

 

 

 

 

 

 

          Megpróbálták elvenni a múltunkat. Előbb a szocialista internacionalizmus, ennek bukása után pedig a globalizáció leple alatt. A kádári gulyáskommunizmus agymosásának volt köszönhető, hogy románnak, szlováknak, jugoszlávnak és ukránnak nevezte a maradék ország átlagpolgára, az elszakított területeken élő nemzettársait. Ezt a szégyenteljes szellemi állapotot még fokozták a gyurcsanizmus sötét évei. És ez volt Trianon legnagyobb tragédiája. A hamis múlt és önismeretből fakadó elbizonytalanodás s önbecsülés hiány, mely nem csak önfeladáshoz, hanem önpusztításhoz vezetett. Istennek hála, mindez a múlté.

 

 

 

 

 

 

 

          Felébredt és egyre jobban magához tér a maradék ország lakóssága. Lerázta a vérét szívó élősködőket és elkötelezett, nemzeti érzelmi vezetőket választott magának. Nekünk pedig, idegen uralom alá került nemzetrészeknek fontos szerepünk volt ebben a fordulatban. Hiszen kilencven keserves év alatt is megőriztük magyarságunkat és sikerült belopnunk az önbecsülés s hazaszeretet lángját a megcsonkított országban élő testvéreink szívébe is. Szükség van az évfordulókon való emlékezésre. Nem azért, hogy egymás nyakába borulva keseregjünk, hanem önismeretünk elmélyítése érdekében. Hogy tudván kik voltunk, elhatározhassuk, milyenné szeretnénk válni. Hogy ismervén honnan jövünk, eldönthessük, merre akarunk tartani. Hogy hinni tudjuk, egyszer úgy is összeforr, ami együvé tartozik.

 

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]