Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2010 szeptember 13 :: Múltba néző :: Háromszék visszatérése Magyarországhoz 1
Háromszék visszatérése Magyarországhoz 1

 

 

 

 

Háromszék visszatérése Magyarországhoz

 

 

           A Második Bécsi Döntés értelmében 43 492 négyzetkilométernyit csatoltak vissza Magyarországhoz, mely terület magában foglalta a Székelyföldet is. Az így kialakult helyzetben, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó parancsára, a magyar csapatok 1940, szeptember 5-én átlépték a trianoni határt és 13-án Háromszékre értek.

 

 

 

 

 

 

 

          Nekünk, középkorúaknak, a román nacionalizmussal bélelt kommunista terror ellenére, még nagyszüleink és szüleink elmeséléséből volt szerencsénk megismerni ezeket az eseményeket, mert felmenőink kötelességüknek tartották utódaikra hagyni emlékeiket. A mai fiatal nemzedék már nincs ebben a szerencsés helyzetben, ezért a történelmi tények igazsághoz hű változatának megőrzése érdekében, a mi feladatunk a még rendelkezésre álló dokumentumok és élő tanúk elbeszélése alapján, azok rögzítése.

 

 

 

 

 

 

 

          Sajnos egyre kevesebben vannak azok, akik személyes élményként élték meg a magyar csapatok Székelyföldre való bevonulását, ezért igyekeznünk kell, ha ennek elmondására illetékes ajakról akarjuk hallani a történteket. Egyikükkel, az Úzvölgyét is megjárt és ott megsebesült Kovács Béla, nyugalmazott tanítóval, akinek ez úton is köszönetet mondunk, hogy megosztotta velünk emlékeit, sepsiszentgyörgyi lakásán beszélgettünk.

 

 

 

 

 

 

 

         Béla bácsi, emlékszik-e a magyar csapatok 1940-es sepsiszentgyörgyi bevonulására?

 

Mindenre úgy emlékszem, mintha a tegnap történt volna. Egy ilyen eseményt nem lehet elfelejteni.

 

Akkor megkérem, meséljen, az ön által látottakról.

 

A sepsiszentgyörgyi bevonulás 1940, szeptember 13-án történt. Én akkor a Romániánál maradt Aldobolyban laktam, kb. 200 méterre az ideiglenes határtól, mely szülőfalum és Ilyefalva között húzódott. Édesapám, református kántor-tanító lévén, nagy magyar volt, ezért a bécsi döntés hallatán a román hatóságok bosszújától tartva Kolozsvárra szökött és ott várta be a magyar csapatokat, akikkel visszatért Háromszékre. A nagy nap reggelén kezembe kaptam a szandáljaim és a mezőn keresztül uzsgyí, átszöktem a határon. Aldobolyban csak édesanyám és öcsém maradt.

 

Nem félt? Voltak-e román katonák a határon?

 

Hébe-hóba. Mint már említettem, csak ideiglenes határ volt és a magyarok még nem érkeztek meg, ezért román katonát is alig lehetett látni.

 

Hány éves volt akkor?

 

Tizenhat, második gimnazista a Mikóban.

 

 

 

 

 

 

 

Mi történt a továbbiakban?

 

Szentgyörgyön tengernyi nép várta a magyar katonák érkezését, a környező falvak lakói is bejöttek erre az alkalomra. Amerre a szem ellátott, kezükben virágcsokrokat szorongató magyar s székelyruhás hölgyek és kislányok, valamint ünneplőbe öltözött férfiak várták a csodát. A tömeg között és a házak ablakaiban piros, fehér, zöld színű zászlók ezreit lengette a szél. Először egy terepjáró kocsi érkezett meg Csíkszereda felől a Csíki utcába, fedélzetén egy magyar és román tiszttel. A román tiszt átadta a várost, majd eltűnt Brassó irányába. Ezt követően percek alatt megérkeztek és szétfolytak utcánként a magyar hadsereg motorkerékpáros egységei, őket követték a terepjárók és harckocsik, majd a kerékpárosok és huszárok, legvégén a poros, kimerült gyalogsággal. Uram, én akkora örömet és annyi boldog embert azóta sem láttam- mondja elcsukló hangon és könnyes szemekkel beszélgető társam. A honvédek megpillantásakor üdvrivalgásban tört ki a tömeg, sírtak még a férfiak is, s a katonák a lábuk elé szórt virágszőnyegen kellett lépkedjenek. Este bálokat rendeztek a városban és vidéken is, napokon keresztül ünnepeltek és vigadoztak mindenütt az emberek.

 

 

 

 

 

 

 

Történtek-e még ezen kívül említésre méltó események?

 

Történtek bizony. Egyes közeli települések, például Kökös és Bikkfalva nem estek a bécsi döntés hatálya alá, de még Ilyefalván sem lehetett tudni, mi lesz. Ezért ezekből a helységekből küldöttségek járultak a magyar katonai vezetés elé, szorgalmazva a hadsereg falvaikba való bevonulását. Visszamentem Ilyefalvára, ahol egész éjjel izgultak az emberek, ugyanis ide csak másnap, vagyis szeptember 14-én jött be néhány hernyótalpas, Botond teherautók és gyalogság kíséretében. A községházán felül, a mérlegháznál volt felállítva a díszemelvény, ahol az elöljárók fogadták őket. Volt ott egy Bakó nevezetű magyar tanító, aki a jobb érvényesülés érdekében az utolsó években átállt románnak, ezért a bevonuló magyar csapatok parancsnokától nyilvánosan bocsánatot kellett kérjen és fogadalmat tegyen, hogy visszaáll magyarnak, ha már saját kijelentése szerint a szíve magyarul ver. Ezek után itt is napokig folyt az ünneplés.

 

Kökös helyzete, hogy rendeződött?

 

A mezőn lévő szalma kaszalyokba voltak elrejtőzve a falut megvédeni hivatott román géppuskások. A minden irányból érkező magyar katonák pillanatok alatt körbe kerítették és megadásra szólították fel őket, mely kérésnek mivel azok eleget is tettek, harc nélkül vonulhatott be Kökösbe is a magyar hadsereg. Az elfogott katonákat nem bántották, Molnár százados utasítására páncélozott járműre rakták és áttették a Feketeügy közepén időközben meghúzott új határon, az iskola előtt románok által fel és magyarok által levont román zászlókkal együtt. Ugyan így jártak el Bikfalva esetében is, melyet szintén harc nélkül sikerült megszerezni.

 

A románok mit szóltak a falvak elfoglalásához?

 

Semmit, ugyanis ahány magyar falut így elfoglalt a honvédség, annyi román falut adott vissza Máramaros környékén. Biztos volt közöttük valami féle hallgatólagos egyezség.

 

Volt-e tudomása egyik, vagy másik fél részéről elkövetett visszaélésről, vagy erőszakos cselekedetről?

 

Csak Kökösben történt egy kisebb incidens, ugyanis a honvédokat váró román papné kezéből egy magyar asszony, aki már régebb haragosa volt, kikapta a virágcsokrot és a fejébe vágta. Az időközben odaérkezett magyar katonák viszont a történteket látva azonnal közre fogták és elvezették a magyar fehérnépet. Akkor nem volt helye kérem gyűlöletnek, vagy egymás mocskolásának. Az efféle viselkedést nem tűrték meg a magyar hatóságok.

 

 

 

 

 

 

 

          A honvédség Háromszékre történő bevonulása eseményeinek felidézését egy későbbi lapszámunkban, a korabeli újságok által rögzítettek alapján folytatjuk.

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]