Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2010 szeptember 22 :: Múltba néző :: Háromszék visszatérése Magyarországhoz 2
Háromszék visszatérése Magyarországhoz 2

 

 

 

 

Háromszék visszatérése Magyarországhoz


A magyar csapatok bevonulása a korabeli
sajtó tükrében

 

 

 

           A második Bécsi Döntés és a magyar csapatok Háromszékre való bevonulásának 70. évfordulója alkalmából, lapunk hétfői számában egy szemtanú segítségével idéztük fel az akkori eseményeket. Ezúttal egy korabeli újság által megírtak tükrében emlékezünk, ezúton is köszönetet mondva a Székely Nemzeti Múzeum vezetőjének és könyvtárosainak, a sajtóanyag rendelkezésünkre való bocsájtásáért. Az írásokat idézve, a jelenlegi helyesírási szabályokat alkalmaztuk.

 

 

Az előkészületek

 

 

          A még román fennhatóság alatt lévő Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nép, 1940.szeptember 9. hétfői rendkívüli kiadásában, Dr. gróf Bethlen György elnök, az erdélyi magyarság választott képviseletének a nevében a következő felhívást teszi közzé:

 

 

 

 

 

 

 

          „Németország és Olaszország a magyar-román határkérdésben a két állam felkérésére, mint döntőbírák, 1940. augusztus 30-án úgy határoztak, hogy a Romániához csatolt volt magyar területek egy része visszatér Magyarországhoz. Magyarország és Románia előre kötelezték magukat, hogy a döntést elfogadják.

 

Magyarok!

 

 

          Ezekben a történelmi napokban minden magyar embernek legelső kötelessége, legyen olyan komoly, higgadt, fegyelmezett magatartást tanúsítani, amely megfelel a Gondviselés által megérnünk adatott nagy esemény jelentőségének. Végezze mindenki rendes napi munkáját. Óvakodjék minden kihívástól, általában minden olyan cselekedettől, amely a közrendet bár a legtávolabbról is veszélyeztetheti. Tartsa mindenki kötelességének a közvagyon biztosítása érdekében a törvényes keretek között mindent megtenni. Mutassuk meg, hogy a nagy sorsfordulat, itt arra érdemes magyarokat talált. Törhetetlen egységet és összetartást mutasson e nagy napokban minden magyar.”

 

 

 

 

 

 

          Ugyanebben a lapszámban olvashatjuk a honvédcsapatok bevonulására tervezett ünnepség programját is:
         „A Magyar honvédség ünnepélyes fogadtatásának előkészítésére kiküldött bizottság már megkezdte munkáját. A bizottság határozatának megfelelő szűkebb programot itt adjuk:
         A szeptember 13-án ideérkező honvédcsapatokat báró Szentkereszty Béla, a Magyar Párt háromszéki tagozatának elnöke fogadja a megye határán, a lakósság nevében. Ugyancsak a megye határán a Székely Gárda képviseletében Séra István tolmácsolja üdvözlő szavait.

 

 

 

 

 

 

 

          Bent a városban, Sepsiszentgyörgy közössége nevében Dr. Barabás Andor beszél. Ezután az egyházak küldöttségei következnek sorban. A református egyház nevében Imreh Dezső, a katolikus egyház nevében Dr. Szalay Mátyás, az unitárius egyház nevében Dr. Kovács Lajos, a szemerjai református egyház nevében pedig Vajda Gábor lelkészek mondják el üdvözlő beszédeiket. Az iskolák nevében Demeter Béla kollégiumi igazgató üdvözli a bevonuló csapatok parancsnokát, majd a Székely Nemzeti Múzeum nevében Dr. Herepei János igazgató beszél. Ezután a Frontharcosok küldöttsége következik. A nők képviseletében Bibó Erzsébet igazgatónő, a Jótékony Nőegylet nevében pedig özv. Vajna Miklósné beszélnek. Sorban következik ezután a németek, iparosok és munkások küldöttsége. A műsort három gyermeklány (egy óvodista, egy elemista és egy gimnazista) szavalatai zárják le.”

 

 

 

 

 

 

 

 

          A szeptember 12. csütörtökön megjelent rendkívüli kiadásában, báró Szentkereszty Béla, a Magyar Párt Elnökének aláírásával a következő közleményt tették közzé:

 

 

 

 

 

 

 

 

           „ Hivatalos közlemény a honvédok érkezéséről”

 

 

          „Szerda délután szeptember 11-én 6 órakor a Prefektus Úr a következő felvilágosítást adta: A román csapatok utóvédje pénteken reggel 6 órakor vonul ki a városból. A magyar csapatok 10 km-re jönnek utánuk és vonulnak be. A román csapatok utóvédje és a magyar csapatok elővédje között az összeköttetést a román és magyar csendőrök állandóan fenntartják. Felhívom a közönséget, hogy a kivonuló román csapatokkal szemben tanúsítsanak fegyelmezett magatartást és a kivonulás után kezdjék meg a magyar csapatok fogadására a díszítéseket és az épületek fellobogózását. A magyar csapatok elővédje tehát körülbelül délelőtt 8 és fél kilenc óra között, a főcsapat pedig valószínűleg 12 és 1 óra között vonulhat be a városba.”

 

 

 

 

 

 

 

 

          Ezen az oldalon található a következő felszólítás is:
„Rend a lelke mindennek, miért is felkérjük a nagyközönséget, hogy a rendfenntartás nehéz feladatát végző Nemzet Őrség tagjainak utasításait a legszigorúbban tartsa be, mert csak így lehet ezen örökre felejthetetlen nagy napot külsőségeiben impozánssá és belső értékéhez méltóvá tenni. A Nemzet Őrség tagjai karszalagot viselnek és így könnyen felismerhetők.”

 

 

 

 

 

 

 

          A szeptember 13. pénteki kiadás nemzeti színekkel díszített főoldalán, a bevonuló honvédokat köszöntő, Sz. Szász Béla által jegyzett vezércikk a következő mondatokkal kezdődik:

 

 

 

 

 

 

 

          „Most, amikor újra magyar honvédok lábdobogása remegteti meg szívünket, midőn közeledő magyar vitézek dalait hozza felénk a szél, gyámoltalanul érezzük, hogy a szavak mily halvány árnyékai, hallható foszlányai a ki nem fejezhető, nem érzékelhető érzéseknek, de egyszersmind mennyire összekötő kapcsai, vezetékei a testvérszívek összedobbanásának”

 

 

A bevonulás

 

 

          Az alábbiakban a szeptember 16. hétfőn megjelent lapszámból közlünk részleteket, mely „Lelkesen ujjongó tömeg között vonult be Sepsiszentgyörgyre a magyar hadsereg” címet viselő vezércikkében számol be a 13. pénteken történtekről.

 

 

 

 

 

 

 

 

„Az új honfoglalás lélekemelő részletei”


Örömkönnyek

 

 

          „A város hangyabolyhoz hasonlóan nyüzsgött. A falvak felől hosszú szekér és kocsisorok igyekeztek a város felé. S ahogy haladott az óramutató, úgy változott a kép. A lovak füle mellé piros-fehér-zöld pántlikák kerültek, a házak homlokzatán rövid negyedóra leforgása alatt megjelentek a magyar zászlók. Zászlók? Valóságos zászlóerdőbe öltözött Sepsiszentgyörgy. Ami ezelőtt félórával a lehetetlenséggel volt határos, az mos a legcsodálatosabb eleven valóság lett. – Nem tudom elhinni, még most sem, hogy látom - mondja egy kisírt arcú öreg néni. De mások is sírnak. A legerősebb férfiak szemében is ott ragyog a meghatottság könnye.

 

 

Virág és ujjongás mindenfelé

 

 

          A díszemelvényen lázas sietséggel végezték el az utolsó simításokat. A díszkapuk már teljes pompájukban várták a bevonuló magyar katonákat. A főútvonal teleszórva virággal. Az igen nagy százalékban magyaros és székelyes ruhákban megjelent nők, egész öl virágot szorongattak, hogy a bevonuló katonákra virágesőt hullassanak. A városháza homlokzatán gyönyörű címert csináltak virágokból, alatta ezzel a felírással: Éljen Nagy- Magyarország!

 

 

Magyar parlamenterek érkeznek

 

 

          Végre úgy kilenc óra tájban, a Csíki utca felől élénk éljenzés hallatszik, s pár perc múlva a magyar parlamenterek gépkocsija stoppol a Kávéház előtt. Virágeső és leírhatatlan lelkesedés fogadta. Voltak, akik odaszaladtak- férfiak és nők vegyesen és ölelték, csókolták, simogatták a magyar hadsereg képviselőit, akik aztán az ünneplés elől bemenekültek a kávéházba reggelizni.

 

 

Megérkeznek az elővédek

 

 

          Lassan-lassan a fellegek is szakadozni kezdenek s rövidebb-hosszabb ideig az eső is szünetet tart, hogy később kisüssön a nap. Nem kell már sokáig várni, s befutnak az első motorkerékpáros elővédek is. Virággal borítják el őket. Boldog mosolygással tűrik az ünneplést, de gyorsan tovasietnek Ilyefalva felé, majd visszatérnek és ide-oda cikáznak a városban, végül újra visszarobognak a Csíki utca felé. A tömeg hangulata leírhatatlanul lelkes. Egymás kezét szorongatják, s egyre csak ismételgetik: Úristen, csak, hogy megértük ezt is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden székely katona

 

 

          Végre, tomboló lelkesedés közepette a késő délutáni órákban a főcsapat gépkocsiosztagai is befutottak. Soha olyan ünneplés nem fogadott még hadsereget. A tömeg szinte önkívületi állapotban szórta a virágot, éljenezett. Legjobban a szívét szerette volna kiszakítani mindenki, s odavinni eléjük eleven tanúbizonyságul. A lelkesedés nőttön-nőtt, miközben a műszaki katonák a hangfelvevő mikrofont szerelték fel egy menyét gyorsaságával. Rövid pár perc leforgása alatt megjelent Miklós vezénylő tábornok, két őrnagy adjutáns kíséretében, akit báró Szentkereszty Béla a következő lelkes szavakkal üdvözölt:

 

Tábornok Úr!

 

          Mint a Magyar Párt Háromszék megyei elnöke, Háromszék megye egész lakósságának nevében legmelegebben üdvözlöm e történelmi napon, mikor a dicső magyar honvédség bevonult és minket felszabadított. Méltóztassék elhinni, hogy ez az óriási lelkesedés, amelyet lát, nem szalmatűz, hanem egy 22 éve elfojtott zsarátnok felrobbanása, mely levegőt kapott. E tűz tovább fog élni örökké, mint örömtűz, mely egyszersmind meleget ad mindenkinek és különösen a most kinyílt, eddig összeszorult szíveknek, melyek mindenikéből kihullott egy kő. E kövek megőrzendők, mert ezekből épülnek azon új várak, melyek a szorgalmas újjáépítő munkát és a fegyelmet foglalják magukba. A székely nép régi katonanép és nyugodtan állíthatom, hogy minden egyes székely kor és osztálykülönbség nélkül magyar katona.”

 

 

 

 

 

 

 

 

          Végezetül álljanak itt Koréh Ferenc, a szeptember 13. ünnepi számban megjelent mondatai:
„Ez a nép, a legendákból újraéledő Csaba királyfi népe. Itt a vén Kárpátok gerince alatt szívrepesve várja az ezerszer megálmodott hadsereget. Várja, mert élete minden reményét feltette erre a napra. Soha hadsereget még nem várt olyan boldog izgalommal föld, mint ez várja a magyar honvédhadat. Az útszéli virágok boldog hajladozással a magyar honvédeknek kínálják színeiket, illatukat. A székely rögbe örökre megkapaszkodott fenyők rejtelmesen ünnepi beszédet suttognak. Az erdőből remegve kibúvó őzike szelíd szemét elönti az öröm könnye. A nép virágot szór útjukba, mert a megváltást hozzák. A magyar katonák jönnek Csaba királyfi lépései nyomán! És a háromszéki róna felett sejtelmes szárnycsapásokkal átrepült a Turulmadár.”

 

 

 

 Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]