Utolsó 10 cikk
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja
A demokrácia megcsúfolásaA demokrácia megcsúfolása

 

 

          Rendőri erőszakba torkolt Katalóniában a vasárnap megtartott népszavazás, mely a jelenleg Spanyolországhoz tartozó tartomány függetlenségéről, vagy ennek elutasításáról volt hívatott dönteni.

Légy az első aki kommentálja
A németeknek elegük lettA németeknek elegük lett

 

          Vereségnek is beillő győzelmet aratott Németországban az Angela Merkel által vezetett CDU/CSU, vagyis a Kereszténydemokrata Unió és Bajor Keresztény – szociális Unió által alkotott pártszövetség a vasárnapi választásokon.

Légy az első aki kommentálja
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja


2010 szeptember 28 :: Múltba néző :: Szembe kell szállni a zsarnoksággal 3
Szembe kell szállni a zsarnoksággal 3

 

 

 

 

Szembe kell szállni a zsarnoksággal


3.

 

          Csak iskolakezdés után indult be a megtorló gépezet. Az álltaluk gyengébbnek és kevésbé veszélyesnek tartott egyénekkel kezdték, különböző módszerekkel terhelő vallomást csikarva ki belőlük, a főkolomposok ellen. Mivel szerintük én ez utóbbi kategóriába tartoztam, első kihallgatásomra csak késő ősszel került sor, mikor már kellő mennyiségű terhelő adat gyűlt össze ellenem. Egyenként hurcoltak el minket. Mindenkit onnan, ahol éppen tartózkodott. Engem példátlan módon, egyetemi előadásról, pedig egy professzornak ösztönös tisztelettel adóztak még a szekuritáte pribékjei is.

 

 

 

 

 

 

 

          Tetteimet első pillanattól vállaltam, viszont a „bűntársaim” megnyilvánulásait firtató kérdéseknél mindig elakadtunk, mert nem voltam hajlandó elárulni őket. Ezért szinte egy teljes napon keresztül vallattak válogatott stílusban és módszerekkel, anélkül, hogy fizikailag bántalmaztak volna. Túl jól ismertek ahhoz, hogy így próbáljanak vallomást csikarni ki belőlem. Mikor azt képzelték, hogy már kellőképpen megpuhultam, még az együttműködés lehetőségét is felkínálták, bűnbocsánatot és biztos karriert ígérve cserébe, de elfoglaltságomra hivatkozva, ajánlatukat következetesen elutasítottam. Két éven át folytatódtak a kihallgatások. Olykor hetente berendeltek, máskor hónapokig békén hagytak. Szándékos volt ez a rendszertelenség, hiszen a kiszámíthatatlanság egy idő után elviselhetetlenné válik, s az ember bármire képes, hogy megszabaduljon a szorításából.

 

 

 

 

 

 

 

          Nem csak én voltam ebben a helyzetben, hanem mindannyian, akik így, vagy úgy részt vettünk az eseményekben. Bár biztonsági okokból nem érintkeztünk, azért titokban követtük egymás sorsának alakulását. Természetesen az egyetem vezetősége és a tanárok is tudomást szereztek a történtekről, s különböző módon reagáltak rá. Ki-ki a természete szerint. Volt, aki lépten-nyomon belénk kötött és alul osztályozva minket még jobban megnehezítette az életünket, de olyan is akadt, aki jóindulatúan viszonyult hozzánk. Hasonló képen viselkedtek kolozsvári és otthoni ismerőseim is. Egyesek az utcán fordították el tüntetőleg a fejüket tőlem, mások egy fél mosollyal vagy kézszorítással, biztosítottak együttérzésükről. Miután a bajba keverés elkerülése végett, környezetemmel is megszakítottam a kapcsolatot, egyre nehezebbé vált a rám nehezedő nyomás terhét cipelni. Ennek ellenére kitartottam álláspontom mellett.

 

 

 

 

 

 

 

          1983 nyarán felgyorsultak az események. Utolsó éves lévén, már januárban befejeztem a tanévet, így szülőfalumban, Bereckben tartózkodtam. Egy nap a helyi milícia parancsnoka közölte, hogy másnap a rektori hivatalban kell lennem. Ott derült ki, hogy ügyünkkel Nicu Ceauşescu foglalkozik, s lezárása végett magasrangú szekus tiszteket küldött Kolozsvárra.

 

 

 

 

 

 

 

          Már napok óta folyt az eljárás ellenünk, melynek során „bűntársaimat” már elbocsájtották az egyetemről. A társaság egyedüli végzős tagjaként, helyzetem némiképp különbözött a többiekétől, de ez nem akadályozta meg a hatalmat döntése végrehajtatásában. Az eltávolításunkról szóló határozatot ugyanis a látszat kedvéért az intézet vezetősége kellett meghozza. Közülünk nem mindenki jutott erre a sorsra. Egyesek megúszták, azt viszont csak ők tudják, hogy milyen áron.

 

 

 

 

 

 

 

          Keserves évek következtek. Bár jó ideig segédmunkásként dolgoztam a megye építőtelepein, a lelkem jobban sajgot, mint a durva szerszámnyelek által feltört tenyerem. Mert a legkeményebb fizikai munkát és a nyomorúságot is meglehet szokni, az igazságtalanságot, lelki terrort és nemzeti elnyomást viszont soha. És nem is szabad. Sokan még ma is felteszik a kérdést: Megérte az áldozatot? Ugyanis több száz magyar diákokat rúgtak ki az ország különböző egyetemeiről. Volt aki megtört, volt aki összeroppant, de olyan is akadt aki belepusztult az őt ért bánásmódba. Mindezek ellenére, 29 év távlatából is azt kell mondanom, megérte, s bár látszólag elbuktunk, végül mégis győztesen kerültünk ki ebből a csatából. Hiszen önbecsülésünk és emberi méltóságunk megtartása, nemzeti létünk megőrzése mindennél fontosabb. Megérte még akkor is, ha azóta sem kaptunk érte elismerést, mert megmutattuk, hogy az erdélyi magyarságot nem lehet örök szólgaságba taszítani, előbb utóbb úgyis felemeli a fejét és szembefordul a zsarnoksággal. Megérte, mert bebizonyítottuk, hogy rendelkezünk őseink bátorságával és a ránk bízott hagyatékot áldozatok árán is képesek vagyunk megvédeni.

 

 

 

 

 

 

 

          Sajnos, akkori célkitűzéseink a mai napig nem valósultak meg maradéktalanul, ezért az akkor meggyújtott lángnak, továbbra is lobognia kell. Ezt a célt szólgálja az emlékezés. A mindenkori elnyomóknak pedig azt üzenjük, a küzdelem folytatódik és folytatódni fog mindaddig, amíg ki nem harcoljuk egyenjogúságunkat.

 

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]