Utolsó 10 cikk
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja
A közös imádság felhajtó ereje.A közös imádság felhajtó ereje.

 

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e, bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kimondott, kinyilatkoztatott, vagy megtestesült szavának?

Légy az első aki kommentálja
Szabadságot követelünk!Szabadságot követelünk!

 

          Hétfő esti maratoni ülésén, a Szociáldemokrata Párt Országos végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Légy az első aki kommentálja
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja


2010 december 01 :: Múltba néző :: Erdély sorsát nem a Gyulafehérváron döntötték el
Erdély sorsát nem a Gyulafehérváron döntötték el

 

 

 

 

Erdély sorsát nem a Gyulafehérváron döntötték el

 

 

 

           December 1, Románia nemzeti ünnepévé való tételének jogosságát igaz, különböző meggondolásból, de úgy magyar, mint román oldalon sokan megkérdőjelezik. A kétségek és ellenvetések nem alaptalanok, ugyanis a hivatalos indoklás, mely szerint ezen a napon egyesült Erdély Romániával, nem felel meg a történelmi igazságnak. Magyarán, Erdély sorsát nem 1918-ban és nem Gyulafehérváron döntötték el. Ahhoz, viszont, hogy megértsük, milyen folyamatok és meggondolások vezettek e terület, román királysághoz való csatolásához, elemezni kell a nagyhatalmi döntést megelőző időszak e kérdéskört érintő történéseit. Az alábbiakban ezek rövid ismertetésére vállalkozunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmények

 

 

          Az Erdély megszerzésére irányuló román területi aspirációk, a modern nemzetté válás és a polgári nemzetállam kialakulásának folyamatába illeszkedően, a 18. század második felére nyúlnak vissza. A formálódó román intellektuális réteg ugyanis ekkor fogott neki a latin eredet tanának kidolgozásához, mely elengedhetetlen feltétele volt az egységes román nemzet és összetartozás tudat kialakításának. A 19. században azon szervezeteiket is létrehozzák, amelyek a nemzetközi sajtó és közvélemény figyelmét voltak hivatottak felhívni kisebbségi helyzetükből fakadó joghátrányaikra, és egyben megnyerni őket egyesülési szándékuk támogatásának. Ezzel szemben a Bécsnek alárendelt magyar kormány egy lépést sem tett a nyugati sajtó és közvélemény irányába, a valósághű tájékoztatás érdekében.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Az első világháború kitörése kitűnő alkalmat teremtett Erdély bekebelezésére, ezért a román koronatanács egy semlegességi nyilatkozat álcája mögé bújva a kivárás taktikáját választotta. 1916-ban azonban elérkezettnek látta az időt, hogy bizonyos területek megszerzése fejében katonai segítséget ajánljon fel a kritikus helyzetben lévő Antantnak. A felek között létrejött egyezség feltételeit augusztus 17-én egy titkos katonai megállapodásban rögzítették. Ennek értelmében Románia, a központi hatalmak elleni hadba lépése esetén megkapja Bukovinát, az egész Bánságot, a történeti Erdélyt és Kelet-Magyarország területeit, nagyjából a Tisza vonaláig.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Ezért I. Ferdinánd király csapatai augusztus 27-én éjjel átlépték a Kárpátok vonalát, szeptember 18-ig eljutván a Déva –Székelyudvarhely – Fogaras - Nagyszeben vonalig. A szükséges átcsoportosítások elvégzése után támadásba lendülő osztrák-magyar-német haderő azonban rövid időn belül kiszorította a románokat Erdélyből, mi több Bukarestet is elfoglalta. Ezért Románia 1917, december 9-én letette a fegyvert, 1918, május 7-én pedig külön békét kötött, megszegve az Antanttal kötött titkos szerződését. Ezzel Erdély elvesztésének veszélye is elhárult – egyelőre.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A sorozatos katonai ballépések következtében november 3-án, Weber tábornok Ausztria-Magyarország nevében fegyverszüneti megállapodást kötött az Antanttal. Ez előírta ugyan a központi hatalmak hadseregeinek fegyverletételét, de Magyarország továbbra is rendelkezhetett korlátozott létszámú haderővel. Magyar szempontból a megállapodás legfontosabb pontját azonban megszálló szövetséges csapatok mozgásterületének kijelölése jelentette, ugyanis ennek kiterjedését a mindenkori országhatárig jelölték meg. Ez a területi épség megőrzésének biztosítékát jelentette, jobban mondva jelenthette volna, ha az októberben lezajlott őszirózsás forradalom nyomán miniszterelnöknek kinevezett Károlyi Mihály, ezt elismerje, és ne kezdeményezzen újabb tárgyalásokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Hiszen a Belgrádban Linder Béla hadügyminiszter által aláírt szerződés az előbbinél sokkal kedvezőtlenebb feltételeket tartalmazott. Egy magyar-román demarkációs vonal kijelölésével ugyanis, megteremti a román csapatok Maros folyóig való bevonulásának, lehetőségét. Ezt a helyzetet még tovább rontotta a Károlyi kormány szerencsétlen pacifista politikája is, melynek értelmében másfél millió magyar katonát fegyvereztek le, december végére hadsereg nélkül hagyva Magyarországot. Románia habozás nélkül ki is használta a számára kedvező fordulatot és november 12-én csapatai a Gyergyótölgyesi – szoroson át beléptek Magyarország területére.

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyulafehérvári román nemzetgyűlés

 

 

 

          1918. december 1-én ilyen előzmények után és körülmények között került sor a gyulafehérvári vármezőn megtartott román nemzetgyűlésre, melyen magyar adatok alapján harminc, román források szerint százezer ember volt jelen Erdély bizonyos vidékeiről. A Károlyi kormány által ingyen rendelkezésükre bocsájtott vonatokkal, valamint szekerekkel érkezett résztvevők előtt Vasile Goldis kihirdette, az egy nappal korábban, 1228 küldött által már jóváhagyott, 9 szakaszból álló határozatot, melyet a nemzetgyűlés közfelkiáltással elfogadott.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Ennek 1. szakasza kimondja:

 

„Erdély, a Bánság és Magyarország összes románjainak Nemzetgyűlése, amelybe meghatalmazott képviselőik 1918. november 18 (december 1-én) Gyulafehérvárott összegyűltek, kimondja ezeknek a románoknak és az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával. A Nemzetgyűlés különösen kimondja a román Nemzet elidegeníthetetlen jogát a Maros, Tisza és Duna folyók által határolt Bánságra.”

 

          3. szakaszának 1. pontja így fogalmaz:

 

„A teljes nemzeti szabadság az összes együttlakó népek számára. Minden népnek joga van a művelődésre, közigazgatásra és bíráskodásra a saját anyanyelvén, a saját kebeléből választott egyének által. Minden nép számarányának megfelelően kap képviseleti jogot az ország kormányzásában és a törvényhozó testületekben való részvételre.”

 

          A 2. pontban pedig ez áll:

 

„Egyenlő jog és teljes autonóm felekezeti szabadság az állam összes vallásfelekezetei számára.”

 

          Ezt követően létrehozták a kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot (Marele Sfat National Român), amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöt tagú Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent). Az utóbbi megbízásából a gyulafehérvári határozatokkal négytagú küldöttség utazott Bukarestbe, hogy hivatalosan is felajánlja I. Ferdinánd királynak az Erdély fölötti hatalmat. A román vezetők értelmezése szerint ugyanis Wilson, amerikai elnök, 1918. Január 8-án elhangzott, 14. pontból álló békejavaslata és a gyulafehérvári határozat, jogi hátteret biztosítottak erre. Ennek nyomán a román csapatok átlépték a belgrádi egyezményben kijelölt demarkációs vonalat és folytatták a védelem nélkül maradt Erdély katonai megszállását.

 

 

 

 

 

 

 

 

A kolozsvári magyar naggygyűlés

 

 

 

          A történtek hatására, dr. Apáthy István, időközben kinevezett kelet-magyarországi főkormánybiztos és más vezető erdélyi magyar politikusok december 22-re, egy Kolozsváron tartandó nagygyűlés összehívását határozták el. Ez a rendezvény, a gyulafehérvárival ellentétben, Erdély összes, vagyis magyar, román és szász lakósságának akaratát volt hivatott kinyilvánítani, a terület hovatartozását illetően. Bár a Nagyszebenben székelő Román Kormányzó Tanács nyilvánosan megígérte, hogy semmiféle akadályt nem fog ennek megtartása elé gördíteni, a gyakorlatban a magyar tömegek Kolozsvárra való eljutásának megakadályozására adott utasítást. Ennek ellenére 22-én hatalmas tömeg gyűlt össze a város főterén.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A magyar, román valamint több mint 300 szászok lakta település küldötteinek számát a különböző források 50 és 120 ezer közé teszik. A jelen lévők a három nemzet képviseletében egyhangúan elfogadták azt a határozatot, melyben többek között ez áll:

 

„Kelet-Magyarország 1918. december 22-én Kolozsvárott összesereglett, különböző vallású és fajú népei kijelentik, hogy a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési jogok alapján továbbra is a Magyar Köztársaság és a magyar állam kereteiben kívánnak élni s az egységes és csorbítatlan Magyarország keretein belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot.”

 

           A kétnaposra tervezett gyűlésnek, Kolozsvár román megszállása vetett véget, melynek során a román katonaság tüzet nyitott a békésen felvonuló emberekre.
Jogilag megalapozott és törvényes keretek között a többség akaratát kifejező követelésüket pedig azóta sem vették figyelembe, az emberiség történelmének legnagyobb szégyenére.

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]