Utolsó 10 cikk
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja
A demokrácia megcsúfolásaA demokrácia megcsúfolása

 

 

          Rendőri erőszakba torkolt Katalóniában a vasárnap megtartott népszavazás, mely a jelenleg Spanyolországhoz tartozó tartomány függetlenségéről, vagy ennek elutasításáról volt hívatott dönteni.

Légy az első aki kommentálja
A németeknek elegük lettA németeknek elegük lett

 

          Vereségnek is beillő győzelmet aratott Németországban az Angela Merkel által vezetett CDU/CSU, vagyis a Kereszténydemokrata Unió és Bajor Keresztény – szociális Unió által alkotott pártszövetség a vasárnapi választásokon.

Légy az első aki kommentálja
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja


2010 december 01 :: Múltba néző :: Erdély sorsát nem a Gyulafehérváron döntötték el
Erdély sorsát nem a Gyulafehérváron döntötték el

 

 

 

 

Erdély sorsát nem a Gyulafehérváron döntötték el

 

 

 

           December 1, Románia nemzeti ünnepévé való tételének jogosságát igaz, különböző meggondolásból, de úgy magyar, mint román oldalon sokan megkérdőjelezik. A kétségek és ellenvetések nem alaptalanok, ugyanis a hivatalos indoklás, mely szerint ezen a napon egyesült Erdély Romániával, nem felel meg a történelmi igazságnak. Magyarán, Erdély sorsát nem 1918-ban és nem Gyulafehérváron döntötték el. Ahhoz, viszont, hogy megértsük, milyen folyamatok és meggondolások vezettek e terület, román királysághoz való csatolásához, elemezni kell a nagyhatalmi döntést megelőző időszak e kérdéskört érintő történéseit. Az alábbiakban ezek rövid ismertetésére vállalkozunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmények

 

 

          Az Erdély megszerzésére irányuló román területi aspirációk, a modern nemzetté válás és a polgári nemzetállam kialakulásának folyamatába illeszkedően, a 18. század második felére nyúlnak vissza. A formálódó román intellektuális réteg ugyanis ekkor fogott neki a latin eredet tanának kidolgozásához, mely elengedhetetlen feltétele volt az egységes román nemzet és összetartozás tudat kialakításának. A 19. században azon szervezeteiket is létrehozzák, amelyek a nemzetközi sajtó és közvélemény figyelmét voltak hivatottak felhívni kisebbségi helyzetükből fakadó joghátrányaikra, és egyben megnyerni őket egyesülési szándékuk támogatásának. Ezzel szemben a Bécsnek alárendelt magyar kormány egy lépést sem tett a nyugati sajtó és közvélemény irányába, a valósághű tájékoztatás érdekében.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Az első világháború kitörése kitűnő alkalmat teremtett Erdély bekebelezésére, ezért a román koronatanács egy semlegességi nyilatkozat álcája mögé bújva a kivárás taktikáját választotta. 1916-ban azonban elérkezettnek látta az időt, hogy bizonyos területek megszerzése fejében katonai segítséget ajánljon fel a kritikus helyzetben lévő Antantnak. A felek között létrejött egyezség feltételeit augusztus 17-én egy titkos katonai megállapodásban rögzítették. Ennek értelmében Románia, a központi hatalmak elleni hadba lépése esetén megkapja Bukovinát, az egész Bánságot, a történeti Erdélyt és Kelet-Magyarország területeit, nagyjából a Tisza vonaláig.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Ezért I. Ferdinánd király csapatai augusztus 27-én éjjel átlépték a Kárpátok vonalát, szeptember 18-ig eljutván a Déva –Székelyudvarhely – Fogaras - Nagyszeben vonalig. A szükséges átcsoportosítások elvégzése után támadásba lendülő osztrák-magyar-német haderő azonban rövid időn belül kiszorította a románokat Erdélyből, mi több Bukarestet is elfoglalta. Ezért Románia 1917, december 9-én letette a fegyvert, 1918, május 7-én pedig külön békét kötött, megszegve az Antanttal kötött titkos szerződését. Ezzel Erdély elvesztésének veszélye is elhárult – egyelőre.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A sorozatos katonai ballépések következtében november 3-án, Weber tábornok Ausztria-Magyarország nevében fegyverszüneti megállapodást kötött az Antanttal. Ez előírta ugyan a központi hatalmak hadseregeinek fegyverletételét, de Magyarország továbbra is rendelkezhetett korlátozott létszámú haderővel. Magyar szempontból a megállapodás legfontosabb pontját azonban megszálló szövetséges csapatok mozgásterületének kijelölése jelentette, ugyanis ennek kiterjedését a mindenkori országhatárig jelölték meg. Ez a területi épség megőrzésének biztosítékát jelentette, jobban mondva jelenthette volna, ha az októberben lezajlott őszirózsás forradalom nyomán miniszterelnöknek kinevezett Károlyi Mihály, ezt elismerje, és ne kezdeményezzen újabb tárgyalásokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Hiszen a Belgrádban Linder Béla hadügyminiszter által aláírt szerződés az előbbinél sokkal kedvezőtlenebb feltételeket tartalmazott. Egy magyar-román demarkációs vonal kijelölésével ugyanis, megteremti a román csapatok Maros folyóig való bevonulásának, lehetőségét. Ezt a helyzetet még tovább rontotta a Károlyi kormány szerencsétlen pacifista politikája is, melynek értelmében másfél millió magyar katonát fegyvereztek le, december végére hadsereg nélkül hagyva Magyarországot. Románia habozás nélkül ki is használta a számára kedvező fordulatot és november 12-én csapatai a Gyergyótölgyesi – szoroson át beléptek Magyarország területére.

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyulafehérvári román nemzetgyűlés

 

 

 

          1918. december 1-én ilyen előzmények után és körülmények között került sor a gyulafehérvári vármezőn megtartott román nemzetgyűlésre, melyen magyar adatok alapján harminc, román források szerint százezer ember volt jelen Erdély bizonyos vidékeiről. A Károlyi kormány által ingyen rendelkezésükre bocsájtott vonatokkal, valamint szekerekkel érkezett résztvevők előtt Vasile Goldis kihirdette, az egy nappal korábban, 1228 küldött által már jóváhagyott, 9 szakaszból álló határozatot, melyet a nemzetgyűlés közfelkiáltással elfogadott.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Ennek 1. szakasza kimondja:

 

„Erdély, a Bánság és Magyarország összes románjainak Nemzetgyűlése, amelybe meghatalmazott képviselőik 1918. november 18 (december 1-én) Gyulafehérvárott összegyűltek, kimondja ezeknek a románoknak és az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával. A Nemzetgyűlés különösen kimondja a román Nemzet elidegeníthetetlen jogát a Maros, Tisza és Duna folyók által határolt Bánságra.”

 

          3. szakaszának 1. pontja így fogalmaz:

 

„A teljes nemzeti szabadság az összes együttlakó népek számára. Minden népnek joga van a művelődésre, közigazgatásra és bíráskodásra a saját anyanyelvén, a saját kebeléből választott egyének által. Minden nép számarányának megfelelően kap képviseleti jogot az ország kormányzásában és a törvényhozó testületekben való részvételre.”

 

          A 2. pontban pedig ez áll:

 

„Egyenlő jog és teljes autonóm felekezeti szabadság az állam összes vallásfelekezetei számára.”

 

          Ezt követően létrehozták a kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot (Marele Sfat National Român), amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöt tagú Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent). Az utóbbi megbízásából a gyulafehérvári határozatokkal négytagú küldöttség utazott Bukarestbe, hogy hivatalosan is felajánlja I. Ferdinánd királynak az Erdély fölötti hatalmat. A román vezetők értelmezése szerint ugyanis Wilson, amerikai elnök, 1918. Január 8-án elhangzott, 14. pontból álló békejavaslata és a gyulafehérvári határozat, jogi hátteret biztosítottak erre. Ennek nyomán a román csapatok átlépték a belgrádi egyezményben kijelölt demarkációs vonalat és folytatták a védelem nélkül maradt Erdély katonai megszállását.

 

 

 

 

 

 

 

 

A kolozsvári magyar naggygyűlés

 

 

 

          A történtek hatására, dr. Apáthy István, időközben kinevezett kelet-magyarországi főkormánybiztos és más vezető erdélyi magyar politikusok december 22-re, egy Kolozsváron tartandó nagygyűlés összehívását határozták el. Ez a rendezvény, a gyulafehérvárival ellentétben, Erdély összes, vagyis magyar, román és szász lakósságának akaratát volt hivatott kinyilvánítani, a terület hovatartozását illetően. Bár a Nagyszebenben székelő Román Kormányzó Tanács nyilvánosan megígérte, hogy semmiféle akadályt nem fog ennek megtartása elé gördíteni, a gyakorlatban a magyar tömegek Kolozsvárra való eljutásának megakadályozására adott utasítást. Ennek ellenére 22-én hatalmas tömeg gyűlt össze a város főterén.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A magyar, román valamint több mint 300 szászok lakta település küldötteinek számát a különböző források 50 és 120 ezer közé teszik. A jelen lévők a három nemzet képviseletében egyhangúan elfogadták azt a határozatot, melyben többek között ez áll:

 

„Kelet-Magyarország 1918. december 22-én Kolozsvárott összesereglett, különböző vallású és fajú népei kijelentik, hogy a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési jogok alapján továbbra is a Magyar Köztársaság és a magyar állam kereteiben kívánnak élni s az egységes és csorbítatlan Magyarország keretein belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot.”

 

           A kétnaposra tervezett gyűlésnek, Kolozsvár román megszállása vetett véget, melynek során a román katonaság tüzet nyitott a békésen felvonuló emberekre.
Jogilag megalapozott és törvényes keretek között a többség akaratát kifejező követelésüket pedig azóta sem vették figyelembe, az emberiség történelmének legnagyobb szégyenére.

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]