Utolsó 10 cikk
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja


2011 április 29 :: Irodalom > Próza :: Van megújulás
Van megújulás

 

 

 

 

Van megújulás

 

 

 

           Székelyföldön a tél néha megmakacsolja magát és fittyet hányva a tavaszi napfordulónak, teli tüdővel fúja szét jeges leheletét a négy égtáj felé. Az is megtörténhet olykor, hogy ismét ráteríti fehér palástját a megdermedt vidékre, s a hó súlya alatt rogyadozó fák, élelem után kutató vadak, riadt madarak és megzavarodott emberek nyögik szeszélyeit. Ilyenkor zavaros gondolatok kergetőznek elménkben és riadt tanácstalansággal tekintünk egymásra, mert nem tudjuk mire vélni a történteket. És kétségek gyötörnek, bár számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy a természet rendje örök.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          Így történt ez ebben az évben is, pedig a tavasz hetek óta itt ólálkodott a bércek alatt s be- besurranva a kertekbe és a park fái közé, tett is néhány bizonytalan próbálkozást szűkebb hazánk birtokba vételére, de mindhiába. Csak egy-egy bokor és bátrabb vadvirág engedelmeskedett felszólításának. A napokban azonban végleg elszánta magát, s szellő szárnyán, napsugár palástban megérkezett szülőföldünk határába. Leszállt közénk és nesztelen léptekkel járta be annak minden zegét-zúgát, elűzve a fagyot, a legzordabb sarkaiból is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          És láss csodát, nyomában feléledt a haldoklónak vélt természet! Kidugta fejét, majd szárba szökkent a fű, rügyet fakasztottak s díszes köntösbe öltöztek a fák, a föld méhe pedig ezernyi színpompás virágnak adott életet. Legyek éledeznek, rovarok kíváncsiskodnak, méhek döngicsélnek, csicsergő madarak keresik párjukat a ragyogó napsütésben. Sebek gyógyulnak, remények élednek, tervek szövődnek. Régi fogadalmak, új elhatározások, friss élmények hancúroznak bennünk. Színek, illatok, hangok cirógatják lelkünket és lényünket átitatja a remény.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          A természet feléledése láttán ugyanakkor ismét szembesülnünk kell gyarló emberi mivoltunkkal is. Kénytelenek vagyunk szégyenkezve beismerni, hogy ezúttal is elvesztettük a reményt. Kénytelenek vagyunk rádöbbenni saját kishitűségünkre, hiszen újra bebizonyosodott, hogy a dermedtség sem tarthat örökké. Újra bebizonyosodott, hogy van megújulás. Újra bebizonyosodott, hogy bizakodva tekinthetünk a jövőbe.

 

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó:

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]