Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2009 augusztus 29 :: Múltba néző :: Zendülés a Szent Anna-tónál
Zendülés a Szent Anna-tónál

 

 
Zendülés a Szent Anna - tónál
 
 
 
    Huszonnyolc esztendővel ezelőtt, a Szent Anna tónál váratlan események játszódtak le. Hírük bombaként robbant a román hatalom berkeiben, de alaposan felkavarta az erdélyi, és magyarországi társadalmi élet poshadt vizét is. Mi történt valójában? Néhány magyar diák, alaposan elemezvén nemzete tragikus helyzetét, súlyos következtetésekre jutott. Rá döbbentek, hogy a bizonytalan jelenből fakadó kilátástalan jövő, a teljes nemzeti megsemmisülés lehetőségét hordozza magában. Erdélyben, a Kárpát-medence elszakított területein, és csonka Magyarországon egyaránt. Hosszas töprengés után tudatosult bennük, hogy a szomorú vég elkerülésének csak egy módja van. Nemzettársaik halálos álomból való felrázása, s gondolkodásra, és cselekvésre való ösztönzése. Az egy pillanatig sem volt számukra kétséges, hogy ennek megvalósításához merész, és váratlan tettek szükségeltetnek. Melyek eloszlatják a közöny vészjósló felhőit a magyar égről. Melyek a nyugati világ figyelmét is a történésekre irányítják. Melyek megtorlása majd önmagáért beszél. Az elhatározásuk végrehajtásához szükséges elszántság birtokában, csupán a mikor és hol kérdése maradt nyitott. Végül megállapodtak, hogy erre a legjobb alkalom, az évről évre nagyobb tömeget mozgósító Anna napi búcsú.
 
 
 
 
    Várakozásunknak megfelelően, emberek ezrei verődtek össze a tavat ringató kráter peremén. A táborozásra kijelölt hely ezúttal is szűknek bizonyult, sátrak borították a nagy kiterjedésű legelőt is. A legendás hely felé tartó emberáradatnak, az idő múlása sem szabott gátat. A minden irányból érkező csoportoknak köszönhetően a sátorozók száma percről – percre nőtt. És percről – percre nőtt a mi félelemmel ötvözött izgalmunk is, ezért kora délután, elszántuk magunk a cselekvésre. Az elhatározást követő tettünknek köszönhetően, hamarosan nemzeti színű lobogó lengedezett a Tusnád felőli hegyoldalon. Büszkén, merészen, és szabadon. A tömeg kezdetben hitetlenkedve, majd könnyes szemekkel gyönyörködött a szokatlan jelenségben, melyben tájainkon senkinek sem volt része, egy fél emberöltő óta. Hiszen mikor egy centiméternyi piros, fehér, zöld szalag rejtegetése is súlyos következményekkel járt, a magyar zászló nyilvános használatáról, még álmodni sem mert senki. Amint ott álltunk, elnehezült szívvel, de boldogan szívva magunkba a székely szél cibálta nemzeti ereklye látványát, úgy tűnt, az idő is megállt néhány tétova pillanatra. Előbb egy öblös férfihangon szólalt meg, majd több ezer torokból szakadt fel az ősi csatakiáltás: Ria, Ria, Hungária! Ria, Ria, Hungária! Ria, Ria, Hungária! - Visszhangozták a fenyvesek borította góbé hegyek egy kisemmizett, megalázott, de hitében töretlen, és élni akaró nemzet üzenetét. Kezdtünk megnyugodni, mert már látszott, hogy cselekedetünk nem volt hiábavaló. Érzékelhettük, hogy sikerült lángra lobbantani a hamu alatt szunnyadó parazsat. De a java még csak ezután következett.
 
 
 A szájról-szájra adott üzenet, hívó szavára, éjfélkor hatalmas tömeg gyűlt össze, a tóparti kápolnánál. A civilbe bújtatott, és közöttünk csellengő szekusok már nem tudták megakadályozni az események tovább gördülését. Az éjszaka leple alatt a toronyból így el hangozhattak azok a keserűségtől átitatott, mégis biztató mondatok, melyek egy nemzet lelkiismeretét voltak hivatottak felébreszteni. Jómagunk, és a hozzánk csatlakozott alkalmi szónokok, kegyetlen pontossággal soroltuk fel a trianoni döntés óta minket ért sérelmeket. Külön rávilágítottunk a kommunizmus éveire, melyek során a maradék szabadságunktól is megfosztottak bennünket. Melyek során lábbal tiporták emberi, és nemzeti jogainkat. Melyek során a legelemibb fizikai szükségleteink kielégítését is szűk korlátok közé szorították. Mindezek hatására, puszta létünk is veszélybe került, ezért a fennálló állapotok azonnali megszűntetését követeltük. Ennek érdekében összefogásra, ellenállásra, és közös harcra szólítottak fel nem csak az erdélyi, hanem a világ magyarságát is. A nyugati, magukat demokratikusnak tartó államokat pedig e küzdelem támogatására. Mondanivalónkat a tiltott, és üldözött Székely és Magyar Himnusz közös eléneklésével nyomatékosítottuk. A kommunista diktatúrát nyögő Romániában ez már önmagában felért egy rabszolga lázadással, az elhangzott beszédekkel együtt pedig már valóságos hadüzenetnek számított. A ceausiszta rendszerhez méltó válasz, mégis váratott magára. Reggel, bár a környező erdők zsúfolva voltak szekus különítményekkel, közvetlen beavatkozás nem történt. Valószínű a több tízezresre duzzadt tömegnek, és a felfokozott hangulatnak köszönhetően. Így a kuruc keserveseket jajongó tárogató hangjaira ébredt táborozók, és a környező falvakból idesereglettek, együtt könyöröghettek a Mindenhatóhoz, a parti kápolnában celebrált szentmisén. 1981. Július 26. Anna napja volt.
 
 
Másnap hajnalban rohamrendőrök és szekus különítmények fésültek át minden sátrat, zugot és rejtekhelyet. Mindenkit igazoltatva, a személyes adatokat felírva. Fényképezve és dokumentálódva. A legkisebb mozzanat, legapróbb részlet sem kerülte el a figyelmüket. Ezt követően elmentek, anélkül, hogy bárkit bántalmaztak volna. Túl sokan, elszántak, és meglepően egységesek voltunk, valószínűleg ezért nem vállalták a nyílt összeütközést. A személyi adatok birtokában a kivárás taktikáját alkalmazták. Futótűzként terjedt a történtek híre, országhatáron belül, és kívül egyaránt. Sem a hatalma teljében tobzódó diktatúra, sem az állandó rettegésben élő nép nem számított egy ilyen hihetetlenül merész fordulatra. De a szégyenhatár túloldalán a magyar ügyet eláruló vezetők, vagy a gulyáskommunizmus közönyében fuldokló tömegek sem. Egyik fél sem volt felkészülve a történtek befogadására. Fel kellett ocsúdjanak a meglepetés okozta sokkból. Ez a tény rövid időre elódázta a számonkérést. Csak rövid időre, mert ha a megszokottnál lassabban is, de az elnyomó gépezet végül mozgásba lendült, és lecsapott ránk. Munkahelyekről, iskolákból, egyetemekről, otthonainkból vitték el minket. Egyenként. Ezt hetekig, olykor hónapokig tartó vizsgálati fogság, kihallgatások, verés, lelki terror követte. Volt, aki eltűnt. Volt, akit elzártak vagy kényszermunkára vittek. Olyan is akadt, akinek idegrendszere, vagy beteg szíve mondta fel a szolgálatot. És százával voltak olyan magyar egyetemisták, akiket örökre kizártak az ország összes egyeteméről és főiskolájáról, vagy ha már végzős volt némelyik, mint jómagam is, nem engedték diplomavizsgázni. Megfeneklett sorsok, kettétört életek, halálig viselt fájdalom. A román szocializmus fénykorának legsötétebb napjait élte. Sokan megkeseredtünk. Hiszen a végre kimondott szó, a tiszta csengésű világos beszéd mondanivalónkkal együtt pusztába kiáltva szállt a semmibe. Anélkül, hogy cselekvésre ösztönözte volna azt a közösséget, melynek érdekében mi készek voltunk bármilyen áldozatra. Sokan megbetegedtünk, a visszatért hallgatás, sunyítás, és közöny, fájó sebei miatt. A kegyetlenül nehéz fizikai munkától feltört tenyerünk nem sajgott úgy, mint a lelkünk, melyen mély nyomot hagytak a cserbenhagyás és árulás szögesdrótjainak tüskéi. Sorstársainknak a történtekhez, és annak szereplőihez viszonyuló magatartása, csontig hatoló kínt okozott számunkra. Mert a többség felelőtlen és meggondolatlan tettként, fellobbant, és lám már is kialudt szalmalángként értékelte nekibuzdulásunkat. Túl nagy áldozatot vállaltunk, és semmit sem értünk el vele - érveltek, akik legalább suttogni mertek róla. Mellettem csak a szüleim tartottak ki a szó szoros értelmében a végsőkig. Ugyanis édesanyám belehalt az engem ért, és még rám váró bántalmazás tudatába. Édesapám szegény, egyedül maradva szótlanul, de a történtekbe soha bele nem nyugodva, még tizenkilenc évig hordozta keresztként meghurcoltatásom emlékét.
 
 
 
   
     Huszonnyolc év távlatában emlékezem és emlékeztetek. Most is bizonyos vagyok benne, hogy akkor helyesen cselekedtünk. Helyesen cselekedtünk, mert több évtizednyi kényszerhallgatás után, az erdélyi magyarság megmutatta, hogy még mindig képes, és a jövőben is képes lesz a fejét felemelni. Megmutatta, hogy még mindig képes, és a jövőben is képes lesz bátran szembenézni a mindenkori elnyomókkal, és zsarnokokkal. Cselekedeteink értelméről, vagy értelmetlenségéről a szabad véleménynyilvánítás jogán lehet, sőt kell is vitatkozni, de bűn megfeledkezni, és hallgatni róla. Bűn azokkal szemben, akik jól megfontoltan, a következmények tudatában, nemzetük érdekében vállaltak vakmerő tettüket. Bűn, lelkileg meggyötört családtagjaikkal szemben is. És bűn önmagunkkal szemben, hiszen hallgatásunkkal modern történelmünk egy csillogó darabkáját feketítjük be a feledés kormával. Törüljük le ezt a kormot róla, és eredeti fényét visszaadva mutassuk fel a jelen fiataljainak, hozzáfűzve: Csak bátran, felemelt fejjel, egyenes gerinccel, az igazságért és jogainkért küzdve érdemes élni.
 
 
 
 
                                                                           Bedő Zoltán: Háromszék
Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]