Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2011 október 06 :: Múltba néző :: Elfeledett Mártírjaink
Elfeledett Mártírjaink

 

 

 

 

Elfeledett Mártírjaink

 

 

 

           Fekete betűkkel van beírva október 6. a magyar történelembe, hiszen 1849-ben Budapesten ezen a napon végezték ki Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét és Aradon azokat a magas rangú honvédtiszteket, akik emléke 13 aradi vértanúként maradt fenn az utókor számára. Közülük egy altábornagyi és tizenegy vezérőrnagyi rangot viselt, Lázár Vilmos ezredest pedig azért kezelték tábornokként, mert a szabadságharc vége felé egy seregtestet irányított.

 

 

 

 

 

 

 

 

          E tragédia árnyékában hajlamosak vagyunk megfeledkezni a többi halálra ítélt és kivégzett, vagy súlyos börtönbüntetéssel sújtott és ott elhunyt honvédtisztről, akiknek a pontos számát nem is ismerjük. Bona Gábor számításai szerint, a honvédseregnek csak a tábornoki és törzstiszti karából, 22 főt végeztek ki, 14 halt meg fogságban és 273 fő 2-9 évig terjedő várfogságot szenvedett.

 

 

 

 

 

 

 

 

       A századosok közül 364 került hadbíróság elé, közülük 7 főn hajtották végre a halálos ítéletet, 245 fő 1-től, 20 évig terjedő várfogságot kapott, többségük ítélete 6, 10 vagy 12 évre szólt. Az ő emlékük elhalványodott, vagy már ki is törlődött a köztudatból. Nincs ez helyén, hiszen a többi is olyan hős volt, mint az aradi 13 és ugyan úgy áldozta életét a Magyar Hazáért, mint ők, ezért róluk sem szabad méltatlanul megfeledkezni.

 

 

 

 

 

 

 

         A megtorlások a Székelyföldet sem kerülték el, ugyanis az osztrák hatóságok nem feledték, hogy 1848-ban a rebellis székelyek akadályozták meg Magyarország hátbatámadását, s ezáltal a forradalom mihamarabbi vérbefojtását. A leszámolások halálos áldozatai között egy háromszéki és két csíki származású alezredes található.

 

 

 

 

 

 

 

         Közülük, a nemesi származású Szabó Ferdinánd (Nándor) – ’48-as alezredes, 1820-ban, Bibarcfalván született és 1853-ban a csehországi Olmütz várában lelte halálát. Szabó János cs. kir. főhadnagy fiaként a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben tanul, melyet sikeresen el is végez. 1838-ban már hadfi, 1846-ban pedig alhadnagy. Kezdetben a Délvidéken és a feldunai hadtestnél szolgál, majd a honvédséghez csatlakozik és Bem parancsnoksága alatt részt vesz az erdélyi hadjáratban.

 

 

 

 

 

 

 

 

         A győztes nagyszebeni csata után a tábornok, zászlóaljával együtt haza küldi Háromszékre, de 1949. Március 19-én dandárjával a feketehalmi ütközetben ismét a fő sereghez csatlakozik. A csatákban tanúsított vitézségéért többször kitűntetik és előléptetik, így az osztrák haderő, március 21-én történt Erdélyből való kiverése után, már alezredesként veszi át a tömösi szoros védelmét. Június 19-én itt éri, a Lüders tábornok által vezetett orosz haderő fő hadoszlopának betörése, mellyel szemben a sokszoros túlerő miatt csak pár órán keresztül képes tartani a magát.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A csatatérről való távozása közben, 600 gyalogosával és 50 lovasával, egy alkalommal visszavág az őket üldöző 2000 főnyi orosz lovasságnak, több száz ellenséges katona halálát okozva, de végül visszavonul Sepsiszentgyörgyre. Ettől kezdve, a mostanig vitézül harcoló honvédtiszt cselekedeteiről sokszor ellentmondásos, tehát még kutatást igénylő hírek maradtak fenn. Ezek szerint nem vesz részt a június 23-án lezajló első kökösi csatában, sőt, Sepsiszentgyörgyről is visszavonulva, lehetővé teszi annak orosz megszállását.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A július 2-án zajló és Gábor Áron halálával végződő, második kökösi csatában azonban már vitézségével újra kitünteti magát, hogy a július 5-én, a közben visszafoglalt Sepsiszentgyörgyöt ért, az eprestetői csatában kicsúcsosodó, orosz támadás idején, ismét méltatlanul viselkedjék. A történtek után még semmi sincs veszve, de ő érthetetlen módon, harc nélkül visszavonul előbb Tusnádra, majd Csíkszeredába. Pontosan nem tudni, hogy mindez miért történt, azonban tény, hogy szabadságharc leverése után a császári hadbíróság Nagyszebenben halálra ítéli, majd az ítéletet később 16 évi várfogságra módosítja.

 

 

 

 

 

 

 

          Október folyamán van, tehát amire emlékeznünk, de ezt a hősök előtti kegyelet teljes főhajtás és bizakodó büszkeség, s nem a kétségbeesett gyász és örök reménytelenség jegyében kell tennünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

       Hiszen a forradalmi eszmék végül is diadalmaskodtak, s néhány év múlva Magyarország és Erdély is elnyerte szabadságát. Azt viszont ne feledjük, hogy küzdelem és áldozatok nélkül ez soha sem történhetett volna meg.

 

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]