Utolsó 10 cikk
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja


2013 május 24 :: Publicisztika :: A hit és összetartozás jegyében
A hit és összetartozás jegyében

 

 

 

 

A hit és összetartozás jegyében

 

 

 

Az utazás

 

 

 

           Már kora reggel sejteni lehetett, hogy minden idők legnagyobb létszámú tömege fog összeverődni az idei csíksomlyói búcsún, ugyanis az oda igyekvők még Sepsiszentgyörgyön zsúfolásig megtöltötték a pótvagonokat is tartalmazó szerelvényt, olyannyira, hogy Tusnádon csak hosszas próbálkozás után tudtak az utazni vágyók felpréselődni. Ennek ellenére senki sem civakodott, vagy morgolódott, hanem inkább az eső után pipáló hegyek, és a sziklafalakat tajtékozva ostromló Olt, látványában gyönyörködött, imát mormolt és szent énekeket dudorászott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          Mivel a Magyarországról elindult Nagy Boldogasszony vonat néhány perccel előttünk futott be, a csíkszeredai állomáson is összetorlódtak a zarándokok, de lökdösődés és egymásra vicsorgás nélkül sorokba rendeződtek, s hangos ima és énekszó kíséretében indultak a kegyhely felé.

 

 

 

 

 

 

 

 

              Bár széles a Somlyó felé vezető út, ez alkalomból keskenynek bizonyult, hiszen a világ négy égtája felől rá hömpölygő sokaság csak apró lépésekkel, szinte csak tapogatózva tudott előrehaladni. Mégsem öntött el senkit a pulykaméreg, ha a nagy tumultusban véletlenül egymás tyúkszemére tapostunk, mert a ránk ilyen esetekben jellemző ingerültséget egy jótékony erő kiseperte az idegrendszerünkből, így mosolyogva kérünk elnézést egymástól.

 

 

 

A várakozás

 

 

 

          A nyeregbe élve, miután letörültem az mászás és egyre jobban perzselő napsugarak hatására az arcomról patakzó és már a látásomat is zavaró izzadságot, kíváncsi tekintettel simogatom végig a szent helyet. Mint felhőszakadás után megáradt folyó a völgyet, úgy töltötte meg a szélrózsa minden irányából kezdetben hegyi patakként csordogáló, az idő múlásával azonban folyóvá duzzadó emberáradat, a Kis és nagy Somlyó közt elterülő tágas területet.

 

 

 

 

 

 

 

 

            Még sem volt hangzavar, az idáig megtett hosszú út és fárasztó kapaszkodó után a különböző történelmi korszakok hagyományos polgári vagy egyenruháiba bújt, illetve népviseletbe vagy a jelenkor szokásai szerint öltözött, zarándokok, a földre terített pokrócon, vagy összecsukható széken halkan imádkozva várták a búcsús szentmise kezdetét. A két csúcs között csak a Kárpát- medence és földgolyó minden sarkából, köztük még Argentínából is érkező magyar zarándokcsoportokat köszöntő megawattok ezreivel felerősített bemondó hangja visszhangzott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          A Márton Áron Római Katolikus Főgimnázium székelyruhás diákjainak védő sorfalának kíséretében a hármas oltárhoz megérkező egyházi és világi méltóságokat, már több százezres, egyházi, valamint magyar, székely és árpád sávos zászlót lobogtató, lelki békére vágyó és megbocsájtásra szomjas tömeg látványa fogadta. Egy hatalmas magyar gyülekezeté, amely a székelyek ősi kegyhelyén, imádságos ajkakkal és bűnbánó lélekkel esedezett a minket megtartó Csíksomlyói Szűz Mária közbenjárásáért és segítségéért.

 

 

 

Az ünnepi szentmise

 

 

 

          A házigazdák nevében Orbán Szabolcs, ferences tartományfőnök, az erdélyi főegyházmegye nevében pedig dr. Jakubinyi György érsek köszöntötte a zarándokokat, köztük dr. Áder Jánost, Magyarország államelnökét, dr. Semlyén Zsolt miniszterelnök helyettest, Harrach Pétert, a teljes létszámban jelen lévő KDNP frakció vezetőjét, Kelemen Hunor, RMDSZ és Toró T. Tibor, EMNP elnököt.

 

 

 

 

 

 

 

          Az idei ünnep főszónoka dr. Ternyák Csaba, egri érsek volt, aki homíliájában többek között a következőket mondta:

 

 

 

 

 

 

 


          „Örömmel indultam el én is azon az úton, amely szép Erdélyországba, a székelyek ősi Szűz Máriás kegyhelyére vezetett. Azt is örömmel látom, hogy nem csak az őseik hitéhez ragaszkodó székelyek, hanem az anyaországi és más országokban élő honfitársaim is nagy számban képviseltetik magukat. Azért jöttünk, hogy zarándokként köszöntsük Jézus Krisztus édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát! Hiszen ő mindannyiunk égi édesanyja.
Örömünket fokozza, hogy ezen az úton ma velünk tart sok protestáns testvérünk, és vannak köztünk más nyelven beszélő keresztények is. Mindannyian a Boldogságos Szűz Mária gyermekei vagyunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

          Nem először járok Székelyföldön. Az elmúlt évek során többször örömmel tapasztaltam az itt élő magyarok Istenhez, Szűzanyához, a templomhoz és papjaikhoz való hűségét. Mária segített a múltban. Ma is hozzá fordulunk, hogy álljon mellettünk pünkösdi készületünkben. Fogadjuk el most is segítségét! Mária előbb megismerte a Szentlelket, mint maguk az apostolok. Jobban ismerte Jézust, mint a tanítványok. Többet tud a hitről és a boldogságról bárki másnál. Érdemes hallgatnunk rá! Ősi nemzeti himnuszunk joggal nevezi őt boldog asszonynak és a Szentlélek mátkájának. Jelen volt az apostolok között az első Pünkösd napján.

 

 

 

 

 

 

 

 

            Fogadjuk meg tanácsát! Nekünk is azt mondja, amit a kánai menyegzőn mondott a bor hiány miatt zavarba került násznagynak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!" (Jn 2,5). Mária is abban találta meg boldogságát, hogy Istenre figyelt, hitt Neki és megtette azt, amit kért tőle.

 

 

 

 

 

 

 

               Ma Boldog II. János Pál pápa születésnapja van. Idézzük emlékezetünkbe, amit pápasága kezdetén a lelkünkre kötött: „Ne féljetek!" Ez a bátorítás 365 helyen található a Bibliában. Jut belőle az év minden napjára! Ne féljünk tehát Krisztust beengedni az életünkbe és hagyni, hogy ő irányítsa gondolatainkat, vágyainkat és tetteinket. Ámen.”

 

 

 

Megszólalnak a zarándokok

 

 

 

          A szent mise végeztével, a sors különös kegye által, Áder János magyar államfővel is sikerült néhány szót váltani, aki kérdésünkre, hogy járt-e már Csíksomlyón, ezt válaszolta: „Voltunk már itt a feleségemmel, de nem a búcsún, hanem nyáron, amikor nincsenek ennyin, de azért néhány látogató mindig akad. Régóta készültünk ide, de mindig valahogy elmaradt. Most azt mondom, hogy egy hang azt súgta, a magyar köztársasági elnököknek van egy adóssága, hiszen az elmúlt 22 évben nem volt még itt senki sem.

 

 

 

 

 

 

 

 

               Akkor azt gondoltam, hogy az első év végén, mikor elérkezik az első pünkösd, akkor eljövünk ide, és együtt leszünk honfitársainkkal a Kárpát-medencéből és Kárpát- medencén túlról. Azt gondolom, hogy a kép, ha itt körbe nézünk, az önmagáért beszél.” Az államfő szerint, aki földinkkel, a 48-as honvéd egyenruhába öltözött Boldizsár Bélával is kezet fogott, és szívélyesen elbeszélgetett, felemelő élmény volt itt lenni.

 

 

 

 

 

 

 

           A zarándokok némelyikével szóba állva kiderült, hogy volt, akit személyes bánata, másokat a nemzet sorsáért érzett aggodalom, némelyeket a magyar jövő megalapozásának vagy egymás megismerésének a testvéri kéz kinyújtásának és elfogadásának szándéka hozott ide, egy valami azonban, mindenikükben közös volt. Az Istenbe vetett hit, a Csíksomlyói Mária szeretete és segítségében való bizakodás és a magyar összetartozás érzése.

 

 

 

 

 

 

 

          A Kolozsvár melletti Györgyfalváról érkező néni, a nemrég elhunyt veje lelki üdvéért, a közelmúltban megműtött lánya és beteg férje felépüléséért imádkozott.

 

 

 

 

 

 

 

         Dr. Jeszenszky Géza, a Szent György Lovagrend Dél- erdélyi nagypriorja, gyergyószentmiklósi orvos és felesége nyolc éve jár vissza Csíksomlyóra, mert itt megtalálja a Szent Lelket, mely erőt ad nekik, és megsegíti őket, hogy a következő búcsúig helyt tudjanak állni orvosként, magyarként és emberként, egyaránt.

 

 

 

 

 

 

 

             A budapesti Dóra Gábor, Haraszti Enikő és Tóth Tibor patyolat fehér öltözékben jelentek meg a helyszínen, elmondásuk szerint elsősorban azért, mert ez a tisztaság színe, és itt, Csíksomlyón, másnak nincs helye, csak tiszta léleknek, érzelmeknek és gondolatoknak. Éppen ezért nagyon örülnének, ha legalább ebből az alkalomból, minél többen öltöznének fehérbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

               A Veszprém megyei fiatal házaspár, Lóderer Péter és Szilvia, első alkalommal jutott el ide, de az itt megtapasztalt öröm és lelki feltöltődés hatására kijelentették, hogy ezentúl, minden évben részt szeretnének venni ezen az egyedülálló szent eseményen. Gondolatban és lélekben ugyanis itt sikerült nekik visszamenni ahhoz, amit az Árpád sávos zászló képvisel, vagyis a gyökereinkig, addig az apostoli királyságig, amikor a magyarok még egybe forrva éltek.

 

 

 

 

 

 

 

          A szintén Veszprém megyei Bándról érkezett Csorbás házaspár könnyekkel a szégyenletes gyurcsányi népszavazás eredménye elleni tiltakozásként, már a következő esztendőben a zamárdiak által útnak indított Árpád kori jelképpel, a szárnyas kereszttel érkeztek.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Könnyekkel küszködve mesélik, hogy a náluk lévő kegytárgy a magyar összetartozás jelképeként már többször is bejárta az ősi haza területét, és minden érintett településen rákötöttek egy-egy jelmondatot tartalmazó szalagot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          A csíksomlyói nyeregben, több százezernyi társunkkal együtt, az idén is megtapasztalhattuk Isten végtelen irgalmát és szűz Mária szeretetét. Hitünkben megerősödve, lélekben megnyugodva, a nagy nemzeti találkozás örömével szívünkben ereszkedtünk le, a kegytemplom felé.

 

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]