Utolsó 10 cikk
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja


2014 november 10 :: Publicisztika :: Hagyományaink felhajtó ereje
Hagyományaink felhajtó ereje

 

 

 

 

Hagyományaink felhajtó ereje
 

 

 

           Az eseményt szervező Háromszék Táncegyüttes és a Lajtha László Alapítvány javára legyen írva, hogy ez alkalommal is magas színvonalú, színes és változatos kínálat jellemezte a sepsiszentgyörgyi népzene és néptánc találkozót. Az immár XXVI. alkalommal tető alá hozott rendezvényen ugyanis a témába vágó fotókiállítástól és szakmai előadástól kezdődően, a különböző kézműves foglalkozásokon át, a hagyományőrző illetve hivatásos gyermek és felnőtt tánccsoportok fellépéséig válogathatott a programokban a népi értékeink iránt érdeklődők népes tábora.


 

 

 

 

 

 

            A karcfalvi születésű Ádám Gyula, amint önvallomásából kiderül, tulajdonképpen a csángók iránti érdeklődésének köszönhetően vált fotóssá. A Székelyföld folyóirat 2007. januári számában erről így vall:
„Hallottunk felvételről egy Domokos Pál Péter-beszédet arról, hogy aki csak teheti, menjen át a hegyeken, még az utolsó órában, és gyűjtse be, ami ma még létezik, mert holnap már nem lesz mit. Tetszett ez a mentésre való felszólítás... Az akkori nem rossz bányászfizetésből fényképezőgépet, filmezőgépet vásároltunk...”

 

 

 

 

 

 

 

          Maga a művész, tárlatának péntek délutáni megnyitóján fizikailag nem lehetett ugyan jelen, azonban a magyarság e legmostohább sorsú csoportjáról féltő szeretettel megfogalmazott mondanivalóját, az Új Stúdióban kiállított fotói hűen tolmácsolták. A Bibliába kapaszkodó, munkától eres és görcsös kezek, az erdőszélen pihenés közben a sokat tapasztaltak huncut mosolyával cigarettázó idős falusi férfi, a kulipintyó szűk, de a világra mégis kitekintést biztosító ablakából nézelődő, gyérfogú vénasszony, vagy a háza tornácán gondoktól barázdált homlokkal és talán a múltba révedő tekintettel, népviseletben könyöklő öregember és a többi közszemlére tett alkotásának látványa legalábbis ezt sugallta.

 

 

 

 

 

 

 

 

       A nyárádszeredai Bekecs Táncegyüttes esti fellépése a sepsiszentgyörgyi közönségnek élőben is bebizonyította, hogy nem véletlenül, hanem jól megérdemelten lett az idei Fölszállott a páva tehetségkutató verseny különdíjasa. A Hagyatékok című előadásán ugyanis a különböző korok, valamint négy Belső - erdélyi néprajzi tájegység, vagyis a Küküllő men¬te, Mezőség, Kalotaszeg, illetve a Maros mente táncait olyan tetszetősen, már-már szenvedélyszámba menő odaadással és játszi könnyedséggel mutatta be, amely nem csak elvarázsolta, hanem magával is ragadta a közönséget, mely a maga módján így nem restellte a látottakat tapsorkánnal jutalmazni. A talpalávalót húzó Üver zenekar, virtusos és lelkes játéka hangsúlyosan emelte a jó kedvet és hangulatot.

 

 

 

 

 

 

 

       Utólag az együttes koreográfusa elárulta, hogy a gazdag erdélyi magyar néphagyományból született mozgásművészet gyöngyszemeit színpadra vivő műsorukban olyan, ma románnak hitt, de magyar eredetű táncok is szerepelnek, melyeket mi már rég elfelejtettünk, azonban a román közösségek napjainkig megőriztek.

 

 

 

 

 

 

 

       Erre, Kelemen László néprajzkutató, a budapesti Hagyományok Házának gyergyóditrói származású vezetője is felhívta a figyelmet, szülőföldjének népzene és néptánc hagyományairól tartott nagy ívű szombat délutáni előadásában. Így megtudhattuk, hogy ez a szaknyelven kulturális vízesés elvének nevezett jelenség tulajdonképpen az együtt élő népek egymásra gyakorolt hatásának a következménye, melynek eredményeként a polgárosodás alacsonyabb fokán lévők esetenként átveszik a fölöttük állók szokásait. Így népzene és tánc elemei is a szászoktól a magyarokhoz, tőlük a románokhoz, végső soron pedig a cigányokhoz vándoroltak.

 

 

 

 

 

 

 

 

          A nagyobb mértékben polgárosodott és ezért a változó divat hatásának is jobban kitett első két csoport időnként elhagyta, majd elfeledte régi szokásait, a másik kettő viszont az ízlésének megfelelően némiképp átformálta és tovább őrizte azokat. A szakember véleménye szerint éppen ezért a néphagyomány szempontjából Erdélyben nem lehet értelmezni, hogy mi a magyar, román, vagy cigány, hiszen több száz éves együttélésünk következtében közös eredetű kincseinkből kölcsönösen őriztünk meg egymás számára pótolhatatlan értékeket.

 

 

 

 

 

 

 

        Szombat este került sor a minden alkalommal nagy érdeklődésnek örvendő gálaműsorra, melynek híre ezúttal is zsúfolásig megtöltötte a Tamási Áron Színház Nagytermét. Ezúttal a Gyergyói – medence falvaiból és Gyimesekben található Kóstelekről érkeztek a közép és idős korosztályhoz tartozó hagyományőrzők, akik nem csak hozzáértéssel, hanem korukat meghazudtoló mozgékonysággal ropták a tájegységeikre jellemző táncokat és kristálycsengésű hangon szólaltatták meg népdalaikat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

      Vaszi Levente szereplése az est sajátos színfoltjaként ívódott be a nézők emlékezetében, az előadás sikeréhez pedig a Háromszék és Bekecs Táncegyüttes tagjainak tánca és kísérőzenekaraik játéka egyaránt hozzájárult.

 

 

 

 

 

 

 

            A szervezők ezúttal sem feledkeztek meg a gyermekekről, ezért a vasárnapot az néphagyományok iránti érdeklődésük felkeltésével egybekötött szórakoztatásuknak szánták. Ezt a célt szolgálták a Guzsalyas Alapítvány, Bodvaj és Zöld Egyesület munkatársai vezetésével az Új Stúdió és a Színház előcsarnokában lebonyolított és az emberpalánták soraiban nagy népszerűségnek örvendő kézműves-foglalkozások és ügyességi játékok, de a gyöngyfűzés és arcfestés is.

 

 

 

 

 

 

 

 

            Ezt követően gyermekgálán mutathatták be tudásukat az Erdővidékről, s Felső - Háromszékről érkezett és helybéli kis táncosok, a nézőtéren szüleik kíséretében helyet foglaló apró-cseprő társaiknak.

 

 

 

 

 

 

 

             A találkozó mindhárom napja, táncházzal zárult.

 

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

 

További fotók:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]