Utolsó 10 cikk
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja


2016 október 31 :: Publicisztika :: Kell, egy nap.......
Kell, egy nap.......

 

 

 

 

 

Kell, egy nap…

 

 

 

 

 

          Amikor még ünnepi köntösben díszeleg, az erdő, elvétve dalra fakad egy-egy énekesmadár és birkák legelnek a közeli domboldalakon, de már bágyadtan tekint le ránk a nap, dércsípte levelek peregnek le a fákról és szilaj szelek kergetik egymást, akkor mi egyre gyakrabban gondolunk elhunyt szeretteinkre.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Van az évnek egy napja ugyanis, melynek közeledtével mifelénk elcsendesedik a lélek, sajog a szív és befelé fordul az elme. Van az évnek egy napja, melynek közeledtével tudatunk bugyraiból sűrűbben rajzanak ki az emlékek és hangosabban zsongnak körül minket. Van az évnek egy napja, melynek közeledtével édesanyánk szelíd mosolya, édesapánk büszke tekintete, és nagyszüleink jóságos arca jobban átsüt a múló idő fátylán, mint ahogyan máskor.

 

 

 

 

 

 

 

 

          Ilyenkor a néha értelmetlen, valamint fölösleges rohanásból is visszakapcsolunk, hogy teret adhassunk az elmélkedésnek és a magunkkal való szembesülésnek. Hogy feleszmélhessünk és körülnézhessünk a rohamosan változó világban. Hogy mérlegre tehessük a múltat és fürkészhessük a jövőt. Ilyenkor rég elfeledett álmok, megszegett fogadalmak és feladott célkitűzések cibálják lelkiismeretünk üstökét. Igaznak hitt vallomások, könnyelmű ígéretek, és fájó mulasztások dörömbölnek tudatunk falán. Gyermekkori sejtelmek, ízek és illatok lengnek körül. Hatásukra pedig lerázzuk magunkról a kilátástalanságot, leporoljuk a kétségbeesést leseperjük az elkeseredést, és elindulunk a templomainkat körülölelő sírkertek felé.

 

 

 

 

 

 

 

 

          És így van ez rendjén, mert kell, legyen legalább egy napja az évnek, melyen kiballagunk a temetőbe emlékezni és fejet hajtani. Melyen őseink virággal borított hantja mellett elcsendesedünk, és összekulcsolt kézzel elrebegünk egy imát. Hiszen ezzel nem csak nekik tartozunk, hanem saját magunknak is. A múltnak, mely bármilyen is volt, csak belőle szökkenhet szárba a jövő. Az ők áldott emléke és hite adhat nekünk ugyanis csak erőt a megmaradásunkért folytatott szakadatlan küzdelemhez. Példájuk pedig fáklyaként mutatja az irányt, amerre haladnunk kell ahhoz, hogy magunk mögött hagyhassuk a minket körülvevő gonosz sötétséget.

 

 

 

A fényképeket a gelencei temetőkben készítettem.

 

 

 

Bedő Zoltán: Székely Hírmondó

 

 

 

 


Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]