Utolsó 10 cikk
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja
A közös imádság felhajtó ereje.A közös imádság felhajtó ereje.

 

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e, bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kimondott, kinyilatkoztatott, vagy megtestesült szavának?

Légy az első aki kommentálja
Szabadságot követelünk!Szabadságot követelünk!

 

          Hétfő esti maratoni ülésén, a Szociáldemokrata Párt Országos végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Légy az első aki kommentálja
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja


2009 augusztus 29 :: Múltba néző :: Gábor Áron üzenete
Gábor Áron üzenete


 

 

 

Gábor Áron Üzenete

 

 

          1849. július 2. bekövetkezett halálának 160. Évfordulóján, Gábor Áronra emlékezünk. Bölcsőjét felső Háromszéken, a délkeleti Kárpátok lábánál meghúzódó Bereckben ringatták. Abban a helységben, mely fekvése kapcsán fontos kereskedelmi szerepet betöltő település volt az Ojtozi - hágó előterében. A községen keresztül haladó, Erdélyt Moldvával összekötő utat, a rómaiak is használták. Rohamos fejlődésének köszönhetően, már 1332-ben plébániatemplommal rendelkezik, 1526-ban pedig Zsigmond király mezővárosi ranggal ruházza fel. Előnyös fekvése nem mindig vált a javára. Olykor veszélyforrást jelentett, ugyanis több alkalommal felégették, és lakóit menekülésre kényszerítették, az Erdélybe be-betörő tatár, török, moldvai és orosz hadak. De a veszély elmúltával maradék gyermekei mindig visszatértek, és újjáépítették az ősi fészket. Ezért sikerült 1888-ig városi rangját megőriznie. Postát, és futárszolgálatot működtettek, s az Erdély és Moldva között zajló kereskedelem tetemes részét ugyancsak a berecki szekeresek bonyolították le. Jelentős kézműiparral rendelkezett, asztalos, csizmadia, kerekes és fazekas cégei messzi földön híresek voltak. Városi rangja elvesztése után, az itt élők fő megélhetési forrását az erdőkitermelés, fafeldolgozás, mezőgazdaság, és pásztorkodás jelentette. A kommunizmus, és az átmenetnek nevezett szabad rablás időszaka kissé megtépázta, de megtörni nem tudta ezt a 2717 lelket számláló közösséget. Élni akarását többek között a Gábor Áron Kulturális Alapítvány, és a Művelődési Központ szerteágazó és áldásos tevékenysége is bizonyítja.

 


          Valahányszor ellenséges támadás érte, a székelység egy emberként védelmezte szülőföldjét, és a Magyar Hazát, vérét, és életét áldozva érte, ha kellett. Az idők során, bár több alkalommal próbálták szolgasorba taszítani, és abban megtartani, ez történelmi léptékkel mérve csak ideig-óráig sikerült. Úgy a belső, mint a külső ellenségnek. Akkor is csak félrevezetéssel, csellel, csalafintasággal, és hitegetéssel. Mert e mélyen vallásos, hagyományait őrző, és származására büszke nép természete nem tűri az igát, és az idegen elnyomást. Hiszen szabadság szeretete környezetéből, életviteléből, és lelki beállítottságából fakad. Nem véletlen tehát, hogy soraiból sokan szolgálták a magyarság ügyét, önzetlenül, és önfeláldozón. Fegyverrel, tollal, vagy mindkettővel - mikor, hogy követelte a helyzet. És tették ezt még akkor is, ha ez az ügy vesztésre állt. Közéjük tartozik Gábor Áron is, aki 1814 novemberében, székely határőr családban látta meg a napvilágot, Gábor István főjegyző, és Hosszú Judit első gyermekeként. A berecki általános iskola, és a csíksomlyói ferences gimnázium elvégzése után, 17 évesen kénytelen volt bevonulni katonának. Tüzérségi ismereteket Gyulafehérváron szerzett, Budapesten, és Bécsben pedig katonai műszaki előadásokat hallgatott. Ez utóbbi helyen az ágyúgyárban is szolgált, de mivel továbbképzési kérelmét nem fogadták el, ideje leteltével leszerelik. Később öccse helyett ismét bevonul, de továbbképzési kérelme ismételt elutasítása miatt, káplári rendfokozattal végleg leszerel. Összesen 15 évi katonáskodás után. A civil életben amolyan ezermesterként tartotta számon a környezete. Hiszen bár tanult szakmája asztalos volt, a díszlövésre alkalmas rézágyútól, a 12 ember munkáját helyettesítő aratógépig, sok mindent készített. Emlékezetes a sepsiszentgyörgyi megyeházán, 1848 novemberében elhangzott „lészen ágyú” kijelentése, mellyel megfordította a tüzérség hiányában már-már a megadás felé hajló népgyűlés kimenetelét.

 

                                                        Gábor Áron ágyúja a kézdivásárhelyi múzeumban

 

           És ez nem volt üres ígéret. Alig 12 nap múlva Hídvégnél, már az általa gyártott ágyúkkal futamították meg, az elbizakodott osztrákokat. S nem csak ágyú lett, hanem a működtetésükhöz szükséges puskaport, salétromot, ként, és gyutacsot is legyártották a székely ezermester irányításával. Érdemei elismeréséül Bem tábornok őrnaggyá léptette elő, kis idő múlva pedig Debrecenben Kossuth Lajos a székelyföldi hadigyárak igazgatójának nevezte ki. Áldozatos életének, az Erdélybe benyomuló orosz csapatok ellen folytatott, kökösi csatában bekövetkezett halála vetett véget.

 

Emlékét szülőfaluja, és leszármazottjai hűségesen őrzik. Közöttük található Kovács, született Fábián Erzsébet, nyugalmazott pedagógus, közismert nevén Bözsi óvó néni. Büszkén vallja magát a néhai őrnagy oldalági leszármazottjának, ugyanis anyai ükapja a szabadságharcos nagybátyja volt. Gyakori beszélgetéseink alkalmából Gábor Áron neve megkerülhetetlen. És ez így volt a kommunizmus legsötétebb évei alatt is. Pedig akkor csak hátrányt jelentett e rokonság felemlegetése. Ő mégis megtette, mert dacos székely asszonynak született, aki mindig vállalta származását. És minket, a keze alól kikerülő kisembereket is őseink emlékének ápolására, és anyanyelvünk szeretetére nevelt, a berecki óvodában. Szinte észrevétlenül és játékosan, népdalok, és mesék segítségével oltotta belénk, a magyar öntudatot. Ahogy egy hivatástudattal rendelkező székely óvónőtől elvárható. Áldja meg az Isten érte. A hozzá hasonló nevelőknek, és édesanyáknak köszönhető, hogy válságos időkben közösségünk mindig képes volt kitermelni az irányításra termett személyiségeket. Azokat a vezetőket, akik tevékenységükkel, és személyes példaadásukkal meg tudták tartani nemzettársaikban a hitet. Ez a hit adott értelmet küzdelmeiknek, s erőt, verejtékes munkájukhoz. A hit, hogy nem csak volt, hanem Isten segítségével lesz magyar jövő a Kárpát-medencében, ha mi is úgy akarjuk.

   

          Gábor Áron a székely furfang, konokság, kitartás és bátorság megtestesítője, akit tettei az 1848-as Forradalom és Szabadságharc legendás alakjává emeltek. Hiszen előzmények, hagyomány, és kellő tapasztalat hiányában is hadiipart teremtett a Székelyföldön, mert ezt követelte hazája, s nemzete érdeke. Az irányításával gyártott ágyúkat felhasználva, vezénylete alatt az újdonsült háromszéki tüzérek eredményeseknek bizonyultak. Segítségükkel e piciny vármegye védői nem csak felvették a harcot a szülőföldjükre betörő osztrák haderő ellen, hanem többször is vereséget mértek rá. Olyannyira, hogy végül az orosz csapatok beözönlésére, és az őrnagy elestére volt szükség, az önvédelmi harc leveréséhez. Leveréséhez, de nem legyőzéséhez. Hiszen az akkori, s a jelenlegi megszállók sem tudták kioltani a szabadság lángját. Mert az ott lobogott, és ott lobog ma is, a székely emberek szívében. És lobogni fog, mert lobognia kell mindaddig, míg a vágy mely táplálja be nem teljesül. Míg a székelység saját kezébe nem veheti önön sorsa irányítását. Ez Gábor Áron üzenete nekünk, s a mindenkori elnyomóknak egyaránt.

 

 

                                                                            Bedő Zoltán: Háromszék

 

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]