Utolsó 10 cikk
Példaképünk marad Példaképünk marad

 

          Születésének 110. évfordulóján (1908. január 8.) Gróf Czegei Wass Albert erdélyi nagybirtokosra, katonatisztre, íróra, költőre, közéleti személyiségre és politikusra emlékezünk. Egy olyan egyéniségre, aki a vészterhelt 20. század legsötétebb időszakaiban is erkölcsi fáklyaként lobogva mutatta az irányt amerre haladnunk kellett és az utat, amelyen a fényre juthatunk.

Légy az első aki kommentálja
A kormányfőnek távozni kellA kormányfőnek távozni kell

 

 

          Amennyiben a székely zászlót kitűzik a helyi intézményekre, mellette fognak lógni a helyi felelősök is – fenyegette meg Mihai Tudose a székelyeket a Realitatea hírtelevízió egyenes adásában.

Légy az első aki kommentálja
Madéfalva üzeneteMadéfalva üzenete

 

          1764. január 7. vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán, ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái.

Légy az első aki kommentálja
Embert próbáló időkEmbert próbáló idők

 

          Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk.

Légy az első aki kommentálja
Cinkos magyarellenességCinkos magyarellenesség

 

          Az ünneplés egy természetes emberi szükséglet, ezért egyénnek és közösségeknek egyaránt jogában áll, mint ahogy az erre okot adó esemény kiválasztása is. Ez utóbbi során viszont tekintettel kellene lenni mások érzékenységére is.

Légy az első aki kommentálja
Románia nem jogállamRománia nem jogállam

 

          November 15 – én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőr bakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Légy az első aki kommentálja
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja


2009 szeptember 03 :: Irodalom > Próza :: A nyár, csak úgy?
A nyár, csak úgy?

 

 


 

A nyár, csak úgy?

 

 
A nyár a vakációk, szabadságok, kirándulások ideje. Az ember ilyenkor valami ősi ösztöntől vezérelve ki- és elkívánkozik házából, munkahelyéről, városából. Minél távolabb, annál jobb. Az idő nem áll meg egy percre sem, és mi minden nyarat úgy várunk, mint valami megváltást; megtehetjük, hisz a mi életünk, a mi perceink.

 

Vissza a természetbe. Ebben van valami, ám sokan túllőnek a célon, amikor visszavágynak oda, ahol csend van és békesség, hisz létükkel éppen ezt zavarják meg. A főnök részéről lenyelt sérelmek, a feleség rikácsolása, a megsértett szerelmes szív rejtelmei ilyenkor kitörnek, tombol és üvölt a koma, mint korcs sakál a pusztában. Mire teljesen megnyugszik, arra már haza kell térnie, és újra el kell kezdenie életének elkövetező tömérdek percét leélni. Hétköznapi ördögi kör. Hazatérve magával hurcol élményeket, fényképeket, új szerelem reményét, néhány bolhát és mindent, amit egy ember magával vihet. Ha az erdők, a folyók beszélni tudnának, lenne, miről siránkozzanak egymásnak… vagy tán épp nevetnének?!

 

A nyár az ismerkedések, esküvők, elválások és a napozás ideje.

 

“Ragyog a nap, arcok mosolyognak egymásra egy hajón. Félénk mosoly ez még, ártatlan, de tele van vággyal, energiával, sóvárgással. A lány barna bőre és bársonyosan zöld szeme már-már ördögi hatással van a fiúra, akin csak egy poló és egy rövidnadrág van, az imént fürdött meg, és a haja még vizes. Lassan szóba elegyednek, egymás iránti vágyaikat alig tudják leplezni.

 

Egy hónap múlva:

 

A lány a fiú mellett áll, mosolyog rá, a fiú viszont. Egymás kezét fogják egy ház ajtaja előtt. Valami történt. Valami jó, valami kellemes. Talán leánykérő?

 

Három hónappal a legutóbbi esemény előtt:

 

A lány sír, a férfi, akinek minden arcvonása gyűlöletet árul el, kiabál és remeg az idegességtől (önmagát siratja, mert hamarosan elveszti kedvesét…). A fiú túlvan az utolsó vizsgáján, és megkönnyebülten kortyolgatja sörét barátai társaságában. Készülnek a tengerre, együtt … nők nélkül.

 

Két hónap múlva:

 

A fiú a hajón van, a lány is. Még nem ismerik egymást. Hamarosan találkoznak. Hamarosan szerelmesek lesznek.”

 

Ugyanolyan nyár ez, mint a többi eddig. Csupán az események teszik mássá, egyedivé. Életünk része ez is, mint a többi, ami elmúlt és ami következik. Múlt és jövő olvad egybe egy-egy nyári estén, a lemenő nap halovány fényében. Páratlan élmény a hullócsillagok fura játéka. Mindez akaratunktól függetlenül történik, de ott van az ember is minden történés részeseként. Általa válik élménnyé, ragyogó festménnyé minden, és benne tükröződik a világ minden gonoszsága és jósága, no meg a nyár melegsége.

 

Nyár nyarat követ, sok-sok milliárd perc telik el, születünk, élünk, meghalunk.

 

Keresgélek, talán megtalálom őket. Igen, ott vannak a ház előtt. Egymás kezét fogják és mosolyognak egymásra. Számukra gyönyörű egy nyár volt, az biztos.


Tóth Szabolcs: Csigalépcső

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]